A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Olvasói levél: A vásárlót nem átverni, hanem tanítani kéne

2015-08-29 | Szünder Dezső



Magam bort kedvelő, vele ismerkedő, a bor-étel különös párosításokat kereső WSET Level2 okleveles ember vagyok. Évek óta figyelemmel kísérem a hazai borágazatot, a külföldi borok iránti érdeklődésemet pedig a WSET tanfolyamok keltették fel.

 

Olvasói levél: A vásárlót nem átverni, hanem tanítani kéne

Olvasónk Erős D. Zoltán korábban megjelent, Bort a borboltból, de mit a hiperből? című cikkére reagált

 

Elsősorban direkt, a pincészetektől szoktam bort vásárolni, szinte minden hazai borvidéken találni már olyan borászt, akivel jó kapcsolatokat ápolok. Ezen kívül fesztiválokon, internetes kereskedéseken keresztül szoktam még bort vásárolni.

 

Hiperekben is szoktam bort venni, de nagyon ritkán és nagyon megnézem, hogy onnan mit hozok el. Lehet, hogy túlzott vaskalaposságnak tűnik, de ott augusztus vége után nem veszek friss fogyasztásra szánt reduktív borokat. Se rozét, se fehéret, se vöröset, semmit.

 

Legutóbb elképedve láttam egy kisvárosi szupermarketben, hogy a Lisicza rozéból 3-4 évre visszamenően vertikális rozékóstolót lehetne tartani. Számomra ez elfogadhatatlan, ezt a vásárló becsapásának tartom.

Taní-tani

Persze azon is érdemes lelgondolkodni, miért is van ez így: az egyik része kétségtelenül az, hogy az áruháznak csökkentenie kell a veszteségét, minden tételen túl kell adnia. Az érem másik oldala pedig az, hogy mindezt azért tudja/próbálja megtenni, mert egyrészt a hazai vásárló árérzékeny, másrészt pedig borról való tudása, ismeretei nem megfelelőek. Utóbbin azért lehetne és kellene is segíteni, de ez már nem igazán ezen írás témája.

 

Még csak azt sem teszik meg áruházaink, ami a minimum lenne: tájékoztató tábláikon legalább fel lehetne azt tüntetni nagy vonalakban, összefoglalt verzióban, hogy melyik fajta, típusú bor meddig fogyasztható úgy, hogy azt adja, amit a termelő megálmodott vele – ami után a bor nem rossz, csupán nem olyan az élvezeti értéke. Persze, nyilván azért nem teszi meg, mert nem érdeke, felesleges nyűg neki.

 

Marad a hazai fogyasztói társadalom borra való okítása, ez azonban lassan halad, és általában későn kezdődik, saját költségen. Esetleg ha a mindennapos testnevelés és énekórák helyett egy-egy ezzel a témával foglalkozó 45 perc kerülne a tantervbe, az hasznos  lehetne. Persze első körben az oktatókat kellene kitermelni, bár ha nagyon akarnánk, azért menne ez most is…

Naprakésznek lenni

Hipermarketekben is lehetne jó borokat találni, kedvező áron is olykor, de ahhoz ismerni kellene a bort, hogy azt mire szánták. Számomra elfogadható az, hogy rozét, fehéret, ami az előző, legfrissebb évjárat volt, ott vásárol az ember, természetesen a friss, gyümölcsös vörös is ide tartozik még. Mindez különös ismeretség nélkül bátran megtehető, a vásárló elégedetten fog távozni, vissza fog térni, mert abban a tételben nem kellett csalódnia. Ami ezen a szinten felül van, azonban borral való komolyabb ismereteket kíván. Pl. hiperben nyugodtan megvásárolható az a tétel, amit több éves /3-4/, de abban az évben kerül ki a pincészettől is, tehát friss tételnek számít. De őszintén: ki van ezzel tisztában kis hazánkban?

 

Ezen kívül is van még, amit az ember hiperekből vásárolhat, de az szintén átlagostól nagyobb utánajárást kíván. Tájékozódni kell a pincészet honlapján, netet bújva rengeteg témával foglalkozó blogot kell olvasni, sok ajánlót, mely segítséget nyújthat a választásban. Magam így is szoktam vásárolni, de meg kell mondjam, így is ért már csalódás, de ittam igazán jó – ám belépő szintű – borokat, melyek élvezeti értékükön túl, egy adott borvidékkel ismertettek össze. Olyan borvidékkel, ahová pl. nem valószínű, hogy eljutok magam, és ha mégis, akkor sem lesz pénzem megvenni az ott árult terméket.

Olasz példa

Végezetül: az, hogy van hová fejlődni, azt remekül mutatja az olasz példa. Legutóbb Veronában, a 49. Vinitalyn volt szerencsém részt venni. Hazafelé jövet egy ottani hiperben megállva magam is rácsodálkozhattam arra, hogy bizony a hiperes borértékesítést is lehet vállalhatóan csinálni. Friss borok tömege, fajtánként, területenként, osztályozva, vállalható áron. Ami pedig egyenesen megdöbbentő: Brunellok sora, a 10 eurós tételtől kezdve – ami nyilván ott nem számít nagy árnak ezért a 30-50 eurós tételig, a 6-8 évesek sem voltak ritkák a kínálatban. Magam egy Masit hoztam, 2007-est és egy 2008-ast. A 2007-es elfogyott már, szenzációs volt. Azt a palackot nem tudom hol, milyen körülmények közt tárolták, de nem állítva, nem fényben, melegben fürödve, az biztos. Nem volt olcsó, de minden cseppje megérte. Persze azért volt segítségem, mert magamtól ugyan nem mertem volna megvenni sem – részben okulva a hazai viszonyokból.

 

Ha szeretnénk észrevenni a különbséget a magyar és külföldi példa között, akkor egy külhoni teszt után sétáljon el az ember itthon egy hiperbe és vegyen egy Gere Kopárt, és egy ugyanolyan évjáratot a pincészettől, vagy kereskedésből. Mintha nem is ugyanazt innánk, szomorú ez…

Nagyon…