Soha nem szerettem kinézni a vendég zsebéből a pénzt

Nagy Miklós hosszú távon gondolkodik

„Állandó csapongás és próbálkozás zajlik minden téren az országban, de közben hiányoznak a jól átgondolt ötletek.(…) A politikával pedig fontos lenne megtalálni a közös hangot, hogy együtt építsük a Balaton jövőjét”. A balatoni négyrészes sorozatom záró részében Nagy Miklóssal, a Hotel Bonvino, Kisfaludy-ház, Borbarátok és a Neptun Panzió tulajdonosával, üzemeltetőjével beszéltem, a téma ugyanaz: Balaton, múlt, jelen és jövő, nehézségek és sikerek.

Negyedszázada kerültél a balatoni vendéglátásba. Gondolom, ennyi idő alatt jól átlátod, mi történt az elmúlt időkben a Balatonnál.

Állatorvosnak készültem, de nem vettek fel az egyetemre. Most már egyáltalán nem bánom ezt. Édesapám régi álmát teljesítettük, amikor öcsémmel együtt létrehoztunk egy kisebb borozót, így dédnagyapám után Fata Pincének neveztük el a helyet. Akkoriban sokkal könnyebb volt minden a vendéglátásban, nem igazán lehetett nagyot hibázni. Gyorsabban és biztosabban lehetett fejleszteni, nem voltak komoly munkaerő-költségek, a rezsi is sokkal kevesebb volt, a Balaton pedig tele volt kelet-német turistákkal. Nem kellett túl nagy kreativitás, most viszont nagyon gyorsan zajlanak az események, és akár a kisebb hibákat is komolyan megbünteti a piac és a vendégkör.

Miben rejlik a sikered?

A rendszerváltás után sokan egy pillanat alatt akartak meggazdagodni, de aki hosszú távon próbált gondolkodni, az sikerrel járt. Bármibe kezdtem, az üzletpolitikám ugyanaz volt: soha nem szerettem kinézni a vendég zsebéből a pénzt, és mindig picivel többet és jobbat szerettem volna adni. A vendéglátást egy jó értelemben vett nagyvonalúsággal kell csinálni, nem hiszek a kisstílűségben. Szerencsére Budapest fejlődése legyűrűzött a déli és az északi partra is, így már néhány éve komoly változásokon ment keresztül a gasztronómia a Balaton körül. Kezdenek kialakulni a saját stílussal és egyéniséggel rendelkező egységek.

Közben a Hotel Bonvino is egyre sikeresebb, nemrég két díjat is nyertetek.

Mindkettőt bor-hotel kategóriában, amire nagyon büszkék vagyunk, bár hozzá kell tenni, hogy nagy kockázatot vállaltunk 7 éve, amikor több mint 1 milliárd forintos beruházást és komoly bankhitelt vettünk a nyakunkba a szálloda fejlesztésére.

Hotel Bonvino, Kisfaludy-ház, Borbarátok, Neptun Panzió – hogy néhány vállalkozásodat említsem most. Sikeres embernek tartod magad?

Inkább szerencsésnek vallom magam, hiszen jó időben sikerült minden vállalkozásomat elindítanom. Persze sokszor kockáztattam is, de rizikó nélkül nem tartanék itt. Sok munka és energia van minden sikeres vállalkozás mögött, de csapatmunka nélkül nem sikerülhetett volna.

www.borbaratok.hu

Kiépült már a Balaton infrastruktúrája és szolgáltatási háttere?

Alakul, bár a júliusi és augusztusi hónapokban még a legalapvetőbb alapanyagok is nehezen jutnak el hozzánk. Éppen ezért még kicsit szkeptikus vagyok, hogy vajon a főszezonokban hogyan tudnak majd kiszolgálni a helyi termelők. Sokszor még a nagykereskedelmeknek sem sikerül. Ez komoly gondokat okoz, amit orvosolni kellene a jövőben. Olyan termelőket kell találni, akik a partnerekben hosszú távú üzletfeleket látnak.

Még kicsit korai erről beszélni, de milyen évet készültök zárni?

Hullámzó év volt erős előszezonnal. Mivel az augusztus inkább a strandolásról szólt, ez kevésbé kedvezett az éttermeknek. De aki idén a Balatonnál vendéglátással és gasztronómiával foglalkozott, biztos, hogy nem fog rossz évet zárni. Ha mégis, akkor valamit nagyon rosszul csinált.

A minőségi balatoni vendéglátás elképzelhetetlen jó ételek és borok nélkül, amihez hozzátartozik a szállás is. Kialakultak már a Balaton körül a színvonalas szállodák?

Szerencsére igen, bár a négycsillagos szinten kicsit megtorpanni látszik a lendület. Komoly állami támogatás nélkül a négycsillagos szállodáknak a létesítése nagyon nehezen valósítható meg. De nem csak ebben látom az irányt, még akkor sem, ha véleményem szerint a Balaton elbírna még néhány nagy szállodát.

Hanem?

Sokkal inkább a kisebb létesítmények, például az apartmanházak és a panziók felzárkóztatásában. Igaz, a Balatonnál már vannak olyan luxus apartmanházak, amelyek komolyabb minőséget tudnak nyújtani, mint bármelyik négycsillagos szálloda. Legyen szó vendéglátásról vagy akár szállásról, a Káli-medence szerencsés helyzetben van, és sok színvonalas szolgáltatást tud nyújtani a vendégek számára. Badacsony mostohább körülmények között van.

Hogyan érted ezt?

Komoly hiányosságai vannak, egyrészről a szálláshely-szerkezete nagyon rossz, másrészről – tisztelet a kivételnek – a magánszállások tulajdonosai csak nehezen éreznek rá a piac által diktált tempóra. A fizetőképes vendég nagyon korlátozottan tud jó minőségű szálláshoz jutni.

Említed az állam szerepét. Mennyire veszi ki az önkormányzat a részét a problémák megoldásában?

Sok szervezetnek vagyok a tagja (a Balatoni Regionális TDM Szövetségnek az elnökségi tagja, Balaton Kör, szerk.), így jobban átlátom azokat a gondokat, amivel a Balaton küzd. Senkit nem szeretnék megbántani és értem a sok problémát, de mégis azt kell mondanom, hogy a legtöbb önkormányzat nem érti, hogy miről szól a turizmus, és mivel nem érti, nem is tudja, mit és hogyan kellene tennie. Például Keszthelyen vagy Siófokon bármenyire is vannak időnként jó ötletek, az egész helyzet hektikus és nem áll össze a kép. Sajnos ez az állapot az egész nagypolitikára is érvényes: nincs megfelelő országmarketing, a dolgok pedig mindenhol folyamatosan változnak. Állandó csapongás és próbálkozás zajlik minden téren az országban, de közben hiányoznak a jól átgondolt ötletek. Természetesen vannak pozitív példák is, ilyen Szigliget, Gyenesdiás vagy Füred, utóbbi bármelyik külföldi országban is megállná a helyét. De Badacsonytomajban is megmozdultak a turizmus szereplői egy jó irányba.

Vannak-e esetleg olyan jól működő modellek, amiket érdemes lenne követni?

Semsei Sándorral (az országos és a balatoni TDM elnöke. szerk.) sokat jártunk Ausztriában, ahol alkalmunk volt beszélgetni elismert marketing-szakemberekkel. Mi a dél-tiroli modellt tartjuk megfelelő megoldásnak a Balatonnál. Nyilván az osztrákok sem tévedhetetlenek, viszont állami segítséggel létrehoztak egy sikeres történetet. Szerintem ez követendő példa lehet számunkra. Mivel a szavazók miatt a politikusok azonnali sikereket várnak el, Magyarországon és külföldön is nagyon nehéz bármiről meggyőzni őket. Ausztriában viszont valahogy megértették, hogy egy ország marketingje hosszú távú gondolkodást igényel. A Balaton nagyon szétszakadt és vegyes képet mutat: vannak az előremutató, minőségorientált helyek, másrészt ott van az a széles réteg, akinek nincsen jövőképe, ezáltal nem tud semmilyen irányba mozdulni.

Az osztrákok többek között olcsó hitelekkel próbálták megoldani a helyzetet.

Így van, de szerencsére már Magyarországon is hozzá lehet jutni néhány jól kialakított hitelhez. Én például saját pénzből és egy kis bankhitel segítségével nagyjából 130 millió forintot invesztáltam a Neptun Panzióba. Látszata alig van, hiszen a pénz nagyobbik része technológiai fejlesztésekre ment el. Nem könnyű, de a balatoni turizmus szempontjából fontosnak tartom, hogy mindenki merjen egyénileg is belevágni fejlesztésekbe. Nyilván sokkal könnyebben menne minden, ha lenne egy átgondolt állami és önkormányzati rendszer, amely egy irányba tudna mutatni.

Mennyire kiszámíthatóak a pályázatok Magyarországon?

Ne érts félre, sok minden pozitív irányban változott, mégis döbbenet, hogy öcsém 2,5 éve adott be egy pályázatot és még mindig nem tudja, hogy nyert-e vagy sem. Nem mellesleg ma már nem reálisak az akkor kikalkulált árak. Az elmúlt két évben 30-40%-ban nőttek az építőipari kivitelezési árak, a rendszer nagyon lassú, és így nehezen lehet tervezni. De mondok egy másik példát is: a Neptun Panzióra több mint egy éve adtunk be egy energetikai pályázatot, közben még a hiánypótlás sem jött ki.

Hogyan lehet ilyen bizonytalanság mellett biztos jövőképet kialakítani?

Nehezen, de fő az optimizmus. Nem vagyok panaszkodós típus, szeretek pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. A Balaton adottságai nagyon jók, bízom benne és látom is, hogy az egész régió egyre jobban kezd fejlődni. Ha állami és önkormányzati szinten is megszületik egy közös gondolkodás, és a Balaton infrastruktúrája is fejlődni fog, akkor sikeresek leszünk. Közösen meg kellene határozni, mik a Balatonnál az elsődleges prioritások.

És mik lennének ezek?

Egyértelműen a bor és a gasztronómia. Nagyon szimpatikus számomra a Balatoni Kör dinamizmusa, lendülete és fiatalsága. A borászok tudják, hogy mit akarnak, és a cél érdekében összefognak. Követendő példa az ilyen. A Balaton mobilizációját viszont mihamarabb meg kellene oldani.

Örülök, hogy ezt megemlítetted, hiszen alig lehet bejárni a borvidéket saját kocsi nélkül. Viszont ha borokat szeretne valaki kóstolni, akkor nem mehet kocsival.

A Badacsonyi CÉH Turisztikai Egyesületnek van egy kezdeményezése, ami nyáron a környező települések között biztosít átjárást a turisták számára. Sajnos az önkormányzat nem tud pénzt adni a fenntartására, mi pedig csak 2-3 hónapig tudjuk működtetni ezeket a járatokat. Most viszont az önkormányzatunk 2 elektromos buszra pályázott. Az egész Balaton közlekedése és elérhetősége nagyon rossz. Szükség lenne világot bejárt és széles látókörű turisztikai szakemberekre, akik segítenének megvalósítani elképzeléseinket. Minden nehézséggel együtt mégis merem állítani, hogy nagyon jó történet kezd kirajzolódni a Balatonnál.

Akkor bizakodó vagy?

Minden nem fog könnyen és gyorsan megoldódni, de tisztán láthatóak a megtett lépések. Mindenki nagyon igyekszik és a települések között is kialakult egy egészséges konkurencia.

Van-e esetleg olyan ereje a Balatoni Körnek, hogy a megfelelő testületekre nyomást tudjon gyakorolni?

Szerintem igen és nehezen vagyunk megkerülhetőek, ha a régió jövőjéről van szó. A Balatoni Körben olyan független és erős brandeket vivő vállalkozók álltak össze egy cél érdekében, akik sok mindent letettek eddig az asztalra. Nem az egyéni érdekek vezérelnek minket, szeretünk itt élni és jobbá akarjuk tenni ezt a régiót.

A balatoni sorozat záró részében téged is szeretnélek megkérdezni, hogy hogyan látod a balatoni hal helyzetét.

Én már 20 éve is azt gondoltam, hogy a tónál nagyszerű dolgokat lehet csinálni. Közben azt láttam, hogy a döntéshozók mindig mást akartak, majd 5 év múlva megint teljesen mást. Soha nem volt egy hosszú távú terv. A halállományt a tóban folyamatosan kellett volna építeni, és átgondoltan cselekedni. Az előző rendszerek teljesen lerabolták ezt a tavat. Most már látható egy akarat, és a döntéshozók is megértették, hogy a Balatonban rengeteg potenciál van. Sok még a munka, de előbb-utóbb balatoni hal fog kerülni a vendégek tányérjára.

Saját tervek?

Minden általam üzemeltett vállalkozásnak küldetése, hogy a helyi borászokkal és termelőkkel erősítse a kapcsolatot. Közben nagy átalakítások és tervek vannak kilátásban a Neptun Panzióban és a Hotel Bonvinoban is, és ha a borvidékkel együtt tudunk élni és lélegezni, akkor abból nagyszerű dolgok tudnak majd születni.

Hogyan szeretnéd látni a Balatont 20 év múlva?

A legfontosabb, hogy együtt tudjunk élni a természetben rejlő lehetőségekkel és kialakuljon a Balaton infrastruktúrája. Jó lenne, ha úgy, mint Ausztriában a helyek is sokkal erősebben tudnák egymást ajánlani a turistáknak. Egyre több ilyen kezdeményezést látok, de nagyon örülnék, ha ez természetessé válna. A politikával pedig fontos lenne megtalálni a közös hangot, hogy együtt építsük a Balaton jövőjét.

A balatoni sorozat korábbi részei:

Csapody Balázs – Európa híres gasztronómiai régiója válhat majd a Balatonból
Kovács Tamás – Nem a fürdőturizmus a Balaton legnagyobb erőssége
Laposa Bence – A nullához képest tényleg jól állunk

További interjúkért, receptekért és bor-étel párosításokért látogasson el a wineartculture.hu oldalra.