A dűlő, amelynek története először mesél az aszúról
Dűlőtörténelem: a Bártfai
2015-11-28 | Nagy Kornél
A 15. század második felében a többségében szász lakosú Bártfa (Bartfeld, Bartpha) szabad királyi városa a szerémségi borok helyett hegyaljai borokkal kezdett kereskedni, és csakhamar Abaújszántó, Olaszliszka (Előhegy, Rakottyás-hegy), Tállya és Sátoraljaújhely (Várhegy) határában intenzív szőlőbirtok vásárlásokba kezdett...
(A nyitóképen a bártfai Fürdőház és az Erzsébet Szálloda 1909-ben. Forrás: egykor.hu.)
A mai ismert tállyai Bártfai, vagy Bártfi szőlő, vagy dűlő története szoros szimbiózisban áll a Tökösmál szőlőheggyel. A Tökösmál történetéért ide kattintson>>
Bártfa város 1485-ben Gergely mádi plébánostól a tállyai Bányász (Banias) szőlőhegyen, a tállyai Fövenyes (Fevenies) szőlőhegyen a tállyai Domonkos mészáros mestertől, valamint az abaújszántói Agyag (Agiag) szőlőhegyen a kassai Johannes Alztól vásárolt szőlőterületeket. Két évvel később, 1487-ben a kassai Reiter/Reyter családtól vásárolt meg tekintélyes szőlőbirtokot a tállyai Nyerges (Nierges) és Tökösmál (Thekesmaal) szőlőhegyeken. 1489-ban a város ugyancsak a Reiterektől vásárolt további szőlőket a Tökösmálon. 1498-ban a Szapolyai családtól vásárolt szőlőket a Palotán (Palotahameghi) és Tökösmálon.
Ekkortól különböztették meg a bártfaiak a Kis- és Nagy-Tökösmált. Ez utóbbi – azaz a Nagy- majd a későbbi Felső-Tökösmál az 1487-ben és 1489-ben vásárolt egykori Reiter szőlőket jelentette. 1505-ben Bártfa a kassai polgároktól vásárolt további szőlőket a Hasznos (Haznos), és a Hegyes (Hegiesheghi) nevű szőlőhegyeken.
Ezek a felsorolt abaújszántói és tállyai szőlőterületek roppant nagy értéket képviseltek abban az időben. Jól jelzi értéküket az is, hogy az 1534-ben készült bártfai szüretkönyv, a Diarium szerint a város említett szőlőiből (az Agyagról, a Fövenyesről, a Bányászról, a Hasznosról, a Hegyesről, a Palotáról, a Tökösmálról) egy hordó máslás bor készült. Ez nem csak azért fontos momentum hegyalja szempontjából, hogy több mint 200 évvel korábbi említés e hegyaljai borfajtának, hanem közvetett utalás arra is, hogy minden valószínűség szerint aszúbort készíthettek már az 1571-es első ismert említés előtt, hiszen a máslás valójában az aszúbor készítés mellékterméke.
Bártfa ezeket a szőlőket hozzávetőlegesen a Rákóczi szabadságharc végéig (kisebb megszakításokkal) zavartalanul birtokolta. Az 1707-ben II. Rákóczi Ferenc utasítására készült Klobusiczky és Krucsay-féle tállyai szőlőbirtok összeírások szerint ekkor még a város birtokában voltak a fent említett szőlőterületek. 1711-től kezdve a viszont az Agyagon, a Bányászon, a Fövenyesen, a Hasznoson, a Hegyesen és a Palotán lévő szőlőbirtokait fokozatosan eladta a környékbeli főnemességnek (többek között az Andrássy, a Barkóczy, a Szirmay, a Vay, az Orczy, a Máriássy, a Klobusiczky, stb. főúri családoknak). Viszont a Nyergesen és a Tökösmálon fekvő szőlőktől nem vált meg. Erről tanúskodik a II. József császár és király parancsára 1783-ban készült Székely Elek-féle kamarai összeírás is.
A ma ismert Bártfai eredete az előbb említett, 1487-ben Tökösmálon történt birtokvásárlásban keresendő.
Az írott dokumentumok ugyan konkrétan nem is, hanem csupán körülírással adták meg a szőlőterület nevét. Mint pl. Bártfa városnak a tállyai Nagy-Tökösmálon szőlőhegyen fekvő szőlője (vinea Civitatis Bartphaensis in promontorio Thewkesmal Maior Thallensi). Ezek a területek eredendően adóköteles, azaz tized befizetésre kötelezett szőlőbirtokok voltak, vagy más néven dézsmaszőlők (vinea decima, vinea decimae). Ugyanis az ebből befolyó jövedelem tizedét a régió földesurának kellett befizetniük.
Bártfa, Fő tér, 1921 (Forrás: Fortepan)
1644-ben nagyon fontos esemény történt a Tökösmálon lévő bártfai szőlőbirtok történetében
Ugyanis a nagy kiterjedésű szőlőterületet a környék akkori földesura, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem szabadszőlővé (vinea libera exempta) nyilvánította (exemptio). Magyarán a többi bártfai városi szőlőbirtoktól eltérően a Tökösmálon fekvő szőlők mentesültek az adók befizetése alól.
A nevezett területeket Bártfa (a Nyergesen fekvő szőlőbirtokkal együtt) a trianoni békediktátumig birtokolta. Ezt követően rövid időre állami tulajdonba került, de az 1920-as években számos abaújszántói és tállyai lakos, valamint nagyvárosi zsidó kereskedő vásárolt ott magának birtokokat. A zsidó birtokosok szőlőit 1944-ben bekövetkezett deportálások folyományaként elkobozták, míg a többiekét pedig 1945 és 1948 között államosították.
Hogy a megmaradt másik, a Nyergesen elhelyezkedő szőlő később miért nem vette fel a Tökösmáléhoz hasonlóan a Bártfai nevet?
Elsősorban azért, mert a Nyergesen fekvő városi szőlőket a Tökösmáléval ellentétben szerényebb adottságúnak tartották, sőt egészen 1848-ig is adóköteles terület, azaz dézsmaszőlő volt, és a bártfaiak a 19. században a Tökösmálon fekvő városi szőlő tartották kiemelkedő, illetve a Nyergesnél jobb adottságú termőhelynek. Ezért hívtak ők maguk is gyakorta egyszerűen Tökösmálon lévő szőlőt Bártfainak, vagy Bártfinak.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Új vámok fenyegetik az európai borászokat?
Mi történik télen egy biodinamikus szőlőben?
Fenntartható ökológia gondolatok Ausztriában és Magyarországon
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!