Több mint tíz fontos szó olaszul

Tu parli italiano?

2012-02-28 | Tóth Adrienn

Bár így a tél vége felé messze vannak még a nyári utazások, azért kedvünk derítésére belekezdhetünk a tervezgetésbe, vagy elmerenghetünk az elmúlt évek emlékein. Minden borfogyasztónak, aki Olaszországba indul, saját borvilágképe tágítása érdekében javallott a helyi különlegességek megízlelése. Egy olasz címkén a bor elnevezése, már ha nem fantázianévvel van dolgunk, a szőlőfajta, az őt adó borvidék, vagy a kettő kombinációjának formájában jelenik meg. Ebben a kérdéskörben pedig vannak még más visszatérő fogalmak is, amelyekkel illik tisztában lenni.

Secco, abbocato, amabile, dolce – Az, hogy egy bor száraz, tartalmaz néhány gramm maradék cukrot vagy kifejezetten édes, egyáltalán nem mindegy. Így praktikus megjegyezni az egymás után következő édességi szintnek megfelelő kifejezéseket.

Bianco, rosato, rosso – Bár a bor színe a legtöbb esetben az üvegre pillantva látszik, mégis előfordulhatnak olyan kivételes esetek, amikor jó, ha tudjuk, hogy a bianco fehéret, a rosato rozét, a rosso pedig vöröset jelent.

Spumante, frizzante, metodo classico – A pezsgők világában Itáliában két fő kategória létezik: a spumante és a frizzante. Előbbi a nálunk pezsgőként ismert kategóriát jelenti, míg a frizzante hazánkban kevésbé elterjedt, alacsonyabb nyomással, így kevesebb buborékkal bíró bort rejt. A metodo classico a tradicionális champagne-i pezsgőkészítésre utal, ahol a palackon belül megy végbe a második erjesztés.

Produttore, azienda, tenuta, fattoria – Ez a négy fogalom mind a pincészet vagy borászat szinonimáit járja körbe, azonban ezeken kívül területenként adódhatnak további fordulatok.

Vendemmia, annata – Évjárat.

Vigneto, vigna – Olaszországban is egyre nagyobb jelentősége van a dűlők megjelenítésének a palackokon. Bár ennek terjedése nem általános az ország teljes területén, Piemontéból például egyre több dűlőszelektált barolo és barbaresco indul világhódító útjára.

Imbottigliato, imbottigliato all'origine – Míg az első fogalom a palackozó kilétét fedi fel, a második azt jelenti, hogy maga a készítő zárta üvegbe borát.

Vino da tavola, IGT, DOC, DOCG – Alapból ez a négy kifejezés lenne hivatott az adott bor minőségi szintjének bemutatására. Az olasz történet ennél természetesen bonyolultabb. Amennyiben azonban az árak is megerősítik a címkén szereplő kategóriákat, tarthatjuk magunkat ahhoz, hogy a vino da tavola az alapborokat jelöli, az IGT nem tradicionális termőtájra vagy szőlőfajtára utalhat, míg a DOC és DOCG a két szigorúbban szabályozott minőségi borkategória, amely sajnos még mindig inkább tükrözi az utóbbi évtizedek gyakorlatát, mint a minőséget.

Classico – A kifejezés jellemzően az eredetvédett borok esetében kerül elő. Ugyanis több borvidék esetében is előfordult, hogy a ’60-’70-es években jelentős területbővítésen esetek át a megnövekedett kereslet miatt. Tény azonban, hogy nem mindegyik új termőtáj bír a szőlőtermesztés szempontjából olyan adottságokkal, mint az eredeti földek. A classico kifejezéssel a borvidék történelmi határain belüli dűlőket jelölik.

Superiore – Bár a superiore elnevezés is az eredetvédett bornevek része, azonban mégsem elsődlegesen a földrajzhoz kapcsolódik. A superiore szükségszerűen egy, az adott területről származó alapbor fölött áll, mert rá szigorúbb szabályok vonatkoznak például a terméskorlátozás vagy hordós érlelés időtartamának kérdésében. A kifejezés annyiban mégis kötődik egy bortermő tájhoz, hogy kizárólag az ottani szabályozás betartása esetében használható.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!