Toro, Spanyolország
Borismeret
2014-09-27 | Tóth Adrienn
A spanyol Castilla y León borrégióban található Toro borvidék meghatározó szőlőfajtája a tinta de toro. Erre a tempranillo olyan változataként tekinthetünk, amely az évszázadok alatt alkalmazkodott a szélsőséges helyi viszonyokhoz. A szőlőfajtából négy egymásra épülő szinten készítenek testes vörösborokat, amelyek között a különbséget az egyre hosszabb érlelési idők adják.
Történelem
Toro borai a középkorban kiemelt pozíciót élveztek, az udvari kiváltságoknak köszönhetően több olyan városban kereskedni lehetett velük, ahol más bort nem értékesíthettek. A XIX. század végén jelentős mennyiséget exportáltak Franciaországba, ahol borhiány mutatkozott a filoxéra terjedése miatt. Toro borvidékén azonban a homokos talajnak köszönhetően nem terjedt el ez a betegség, így errefelé a mai napig találhatunk a filoxérát megelőzően telepített tőkéket. Ezek terméséből manapság különleges házasításokat készítenek.
Szabályozás
A ’70-es években indult el a Toro nevet viselő eredetvédelmi körzet határainak megállapítása, de a borvidéket csak 1987-ben ismerték el Denominación de Origen, azaz DO-ként. Az eredetvédelmi szabályozás ma körülbelül 5500 hektárnyi szőlőt foglal magába, és ez szabja meg, hogy pontosan milyen feltételeknek kell megfelelniük a négy kategóriában, azaz joven, crianza, reserva és gran reservaként megjelenő boroknak. A tinta de toro crianza esetében kötelező a legalább kétéves érlelési idő, amelyből minimum fél évet hordóban kell töltenie a bornak. Ugyanez a reserva és a gran reserva borok esetében három és öt év, amelyből a fában töltött minimális időtartam egy, illetve másfél év.
Elhelyezkedés, természeti adottságok
Toro a Duero folyó partján, Zamora tartomány délkeleti részén fekszik. A borvidék a szárazföld belsejében húzódik meg 600-750 méter tengerszint feletti magasságon, így klímája szélsőséges kontinentális, ami azzal jár, hogy a nyári közel 40 fokos hőmérsékletet követően télen -10 fok alá süllyedhet a hőmérő higanyszála. A körülményeket az sem teszi könnyebbé, hogy a csapadék mennyisége is alacsony, évente 350-400 mm között mozog.
Tinta de toro
Bár a nemzetközi szakirodalom a tempranillóval teszi egyenlővé, a tinta de torót 1990-ben önálló, helyi fajtaként jegyezték be, amely saját névvel és meghatározott ampelográfiai tulajdonságokkal bír.Tipp borvásárláshoz, ételpárosításhoz
A borvidék elsősorban vörösborairól ismert, amelyeket tinta de toro néven hoznak forgalomba, de készítenek itt fehérbort is malvasia és verdejo fajtákból, valamint rozét tinta de toro és garnacha szőlőfajtákból. A tinta de toro nevet viselő vörösboroknak 100%-ban a névadó fajtából kell készülniük, míg a tinto roble esetében 10% garnacha is bevethető. A tinta de toro esetében kényes kérdés a szüret időzítése, mert ha nem figyel a gazda, a potenciális alkoholtartalom hamar elérheti a 16%-ot. Bár a DO szabályozás 15%-os maximum alkoholtartalmat engedélyez, a legjobbnak tekintett borok esetében a 13,5% a megszokott.
A régió borainak többségét sokáig folyóborként értékesítették, de az utóbbi évtizedekben egyre több termelő mozdult el a minőség felé. Ugyancsak jelentős a más, befutottabb spanyol illetve külföldi borvidékekről érkező befektetők száma. A toroi vörösborokat érdemes báránysült vagy grillezett vörös húsok mellé kipróbálni.
Ha oda látogatunk….
A közelben található Sanabria tó egyike a Spanyolországban ritka természetes tavaknak. 368 hektárnyi területével ez számít a legnagyobb gleccsertónak az egész Ibériai-félszigeten. A tó 1978 óta a nevét viselő nemzeti park része. A környező hegyek abból a szempontból is egyedinek számítanak Nyugat-Európában, hogy komolyabb farkaspopuláció él vadon errefelé. A parkhoz tartozik egy olyan központi épület, amely hajdanán San Martín de Castañeda néven kolostorként működött, ma pedig tárlatok, kiállítások várják itt az érdeklődőket.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!