Szatmári Feri: szimbiózisban élek a zöldségekkel
A hidegpályától a szabadszájú bloggerségig
2017-07-07 | Ferenczi Csilla
A főzelékekre gondolva eddig főként a gyerekkorom és a menza sűrű, édes, néha kellemetlenül csomós rántása jutott eszembe. Eddig. Mert mostantól Főzelékes Feri fog.
„Öntörvényű vagyok. Sosem szerettem, amikor kívülről próbálták megmondani nekem, hogy ki legyek vagy mit csináljak” – kezdett történetébe Szatmári Feri, aki annak ellenére, hogy már elég fiatalon tudta, mi szeretne lenni, teljesen más dolgokkal foglalkozott és mást is tanult.
„Sok minden érdekel, sok mindenbe bele is kezdtem – folytatta –, de gyorsan el is tudom engedni a dolgokat. Na nem azért, mert nem vagyok kitartó, hanem mert (mint ahogy Feldmár is mondta) pontosan és ösztönösen tudom, hogy mikor, hol és meddig kell ott lennem, és egyszerűen nem fektetek energiát abba, amibe fölösleges.”
Az élelmiszer minőségbiztosító agrármérnöki diploma megszerzése után sosem helyezkedett el a szakmában, viszont a több éves éttermi munka után elvégzett egy OKJ-s szakács tanfolyamot, ahol a kötelező 400 órás gyakorlattal együtt komoly mélyvíz is következett: „A 19-20 éves srácok kezei közé kerülve állandóan megkaptam a Feri, megjött a zöldség, be kéne pakolni! és ehhez hasonló utasításokat, bár ez engem sohasem frusztrált, sőt.”
A körúti ötcsillagos Corinthia Hotelbe kerülve négy év következett a hidegpályán, banketten és az a'la carte étteremben, amelyek segítségével megszerezhette a szükséges tudást és rutint a szofisztikált vendéglátáshoz, illetve a nagyobb rendezvények lebonyolításához is. Ezután került el a – közel száz tételes borlappal rendelkező – Borbírósághoz, ahol két barátjával közösen már saját ízlésüknek és gondolkodásmódjuknak megfelelő konyhát alakítottak ki.
Tagadhatatlanul belesodródtam ebbe a világba, és nagyon úgy tűnt, hogy ez nem egy rövidtávú szakasz lesz.
Beszélgetőpartneremet örökmozgósága valahogy mégsem hagyta itt maradni. „Mindig is volt bennem igény arra, hogy kommunikáljak az emberekkel, és nem akartam azon a szinten megrekedni, hogy nap mint nap a tűzhely mögött állok; ki akartam törni a mókuskerékből. Gyerekkorom óta köztudottan grafomán vagyok, mindig mindenhová írogattam, ezért egy adott pillanatban teljesen természetesnek tűnt a blog ötlete, ahol egyszerre tudott kiteljesedni a főzés, gasztronómia és írás iránti szerelem” – magyarázta.
Szatmári Ferit a többszöri próbálkozások kudarcai sem törték meg, szerencsére Mautner Zsófi jótanácsai, ötletei és barátsága folyamatosan lendületben tartották. Az első magyar GoodFood 2012-es megjelenésével pedig egyből berobbant a főzelékes köztudatba: a dedikált séfek között elsőként kapott állandó, saját rovatot a magazinban.
Itt annyira jó volt a kémia a szerkesztőséggel, hogy utána több nagy projekten is együtt dolgoztak, például Kulka János Önételrajzán, majd a TV Paprika Magazinban is, ahová már kifejezetten a főzelékek miatt került a zöldségguru.
Az Ízes Élet egyik finomsága
Megszületett Feri, a főzelékes
Amikor Feri életében eljött a pillanat, hogy a konyhából kilépve, két lábra állva szabadon tevékenykedhessen, pontosan tudta, hogy kell egy megfelelő felület a kommunikáláshoz. „Eleinte sokkal nagyobb volumenben gondolkodtam, konkrétan egy életmódblogot szerettem volna indítani. Viszont amikor megkérdeztem Zsófit arról, hogy mit gondol, egyértelműen kimondta: Feri, ez tök fölösleges” – mesélte tovább. „Pontosan tudta, hogy imádom a főzeléket és a zöldségalapú fogásokat, és azt is, hogy kreatívan tudok ezekkel az alapanyagokkal dolgozni. Ezért amikor a megfelelő néven agyaltunk, azt tanácsolta, hogy ne bonyolítsuk túl, és válasszuk azt, ami teljesen egyértelmű; így születtem meg, mint Főzelékes Feri. Én ezt el is fogadtam – bár eleinte féltem, nehogy cikinek hasson –, de aztán szépen lassan, úgy tíz évnyi munka után végül brand lett.
Idén tavasszal még egy lökést kapott a zöldségközpontú projekt. Feri új lendülettel posztol a blogra, friss tartalmakkal tölti fel, viszont már nem csak a főzelék, hanem minden más zöldséges étel is kiemelt szerepet kap. Most ahogy mondta a befektetés időszaka következik, hiszen rengeteg terve van, és motiváltabb, mint valaha.
"Szerencsére az utóbbi időszakban elég sokat utazhattam, tavaly télen például három hónapot töltöttem el az ingergazdag Hawaii-on, ami mentálisan és szakmailag is feltöltött" – tudtam meg. Ráadásul kifelé New Yorkban, visszafelé pedig San Franciscoban is eltölthetett pár napot; ezek a városok a világ mai legnagyobb kulináris centrumai. Mindemellett idén januárban a hozzá legközelebb álló izraeli konyha Mekkájában, Tel Avivban is inspirálódhatott.
„Szimbiózisban élek a zöldségekkel – mondta -, és nekem teljesen mindegy, hogy az otthon talált karalábéból (és még egy-két extra dologból) levest, salátát, egytálételt vagy éppen főzeléket készítek. És nem azért, mert vega vagyok, ennek az egésznek egyszerűen az a mondanivalója, hogy emberek, ébredjetek, olyan klassz zöldségek vannak, viszont korántsem eszünk belőlük annyit, mint amennyit kellene vagy lehetne.”
Azt használja, ami itt van
Amikor hozzáértők először mondták neki, hogy a zöldség mindig maradjon ress, Feri szó nélkül elhitte. „Egyszer kipróbáltam, éreztem is a különbséget, és rájöttem, hogy tényleg teljesen fölösleges mindent szanaszét főzni… Szerencsére a visszajelzések is azt mutatják, hogy ez egy jóindulatú vírusként terjed, és nekem mindig megdobban a szívem, amikor valaki az Instán betagel, mert a tanácsaim alapján készítette el az egyik kajámat” – mondta büszkén.
Nem váltom meg a világot, hanem közelebb hozom azt, ami egyébként is előttünk hever.
Szatmári Feri hiszi és vallja, hogy nincs új a nap alatt, és csak szimplán használni (jól használni!) kell, ami egyébként is adott. Nem hisz a külföldi receptek egy az egyben való átemelésében, abban viszont igen, hogy az átvett recepteket saját ízlésünk és szokásaink szerint szuperül lehet alakítani. „Nem kell mindig bulgurt meg kuszkuszt enni, lehet tarhonyát vagy kölest, esetleg hajdinát is.”
Kedvenc: tejfölös karalábéleves, citromos húsgolyóval
Nagyon fontos elv számára is, hogy csak és kizárólag szezonális alapanyagokkal dolgozzon, bárki számára könnyen elérhető hozzávalókkal: „Régen minden receptem így kezdődött: egy evőkanál vajat olvassz össze 3 evőkanál olajjal, fonyassz rá hagymát, reszelj rá fokhagymát. Most már a salátáimnál is megvan ugyanez a jól bevált kezdés, csak helyette petrezselymet és újhagymát használok, illetve rengeteg koriandert és kaprot. Ezek mellett mára a pirított olajos magvak használata is elengedhetetlenné vált számomra, és az ősi gabonafajtáké, mint a gersli, köles vagy hajdina. Ezeket sosem nagy mennyiségben, hanem csak amolyan extra ízként használom, ráadásul az egészség szempontjából is fontos."
Főzelék = valamilyen sűrítési eljárással készülő zöldségétel.
Hogy a sűrítési eljárás liszt, habarás, rántás, pürésítés, vagy éppen krumplit, esetleg keményítőt főz bele az ember, az már tulajdonképpen mindegy. Feri azért azt is hozzátette, hogy imádja a hagyományos főzeléket is, és amikor édesanyjához hazautazik, pontosan úgy kéri a krumplifőzeléket, ahogy ő eddig is csinálta.
"Soha nem a liszttel volt bajom, hanem pontosan az tetszett, hogy egy kezdő háziasszony vagy szakács ételének egyáltalán nem kell kudarccal meg csomós rántással végződnie. Sokkal egyszerűbb és biztosabb kivenni a merőkanálnyi krumplit a fazékból és összepürésíteni, mert ugyanolyan intenzív és sűrű ételt kapunk majd. A sárgaborsóról nem is beszélve, hiszen abból alapból annyi keményítő fő ki, hogy ha hagyjuk állni egy fél órát, konkrétan beton lesz belőle… Aki pedig a klasszikus rántás (zsiradék, liszt, fokhagyma, paprika) ízére vágyik, nos, már a főzés elején is hozzáadhatja például a sült fokhagymát, vagy a pürésített zöldségpépbe beleteheti azt. Egyedül a pirított lisztes ízt nem tudom hozzáadni, de őszintén, nem is akarom” – ismerte be, amivel én csak egyetérteni tudtam.
"Nagyon hiszek abban, hogy könnyen beszerezhető és egyszerűen elkészíthető példákat érdemes mutatni, mert így amikor az ember elmegy a boltba, akkor eszébe fog jutni a receptem, és le meri majd emelni a polcról az adott alapanyagot, adni fog neki egy esélyt. Ez pedig, hogy egyfajta nyitottságot tudok elindítani az emberben, és a fokhagymás-vajas brokkolit össze merik keverni az unalmasnak hitt tarhonyával, az számomra hatalmas öröm” – folytatta Feri.
Cikkünk második részében azt is eláruljuk, hogyan gondolkodik Szatmári Feri a szabadszájúságról, a rozéfröccsről és hogy milyen finomságokat javasol a nyárra – amelyekhez természetesen borokat is ajánlunk!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
A Top 100 legjobb bor közé már csak aranyérmesek kerültek
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!