Az olasz borok seregszemléje
Vinitaly 2017, számokban
2017-05-03 | Bognár Attila
Az idei évben is április első harmadában került megrendezésre Veronában Olaszország legnagyobb, és egyben Európa egyik leggrandiózusabb boros szakkiállítása, a Vinitaly.
Fotók: fotoveronafiere.com
A tavalyi jubileumi ötvenedik után idén immár az ötvenegyedik alkalommal zarándokolt az észak-olasz városba a világ minden részéről az olasz borok sok-sok rajongója. Mit is jelentett mindez idén a számokat tekintve? Azt hiszem, az adatok önmagukért beszélnek: a 30 ország 4270 kiállítója közel 130 ezer látogatót vonzott, melyből 48 ezer a külföldi, mégpedig nem kevesebb, mint 142 országból. Minderről pedig 3000 körüli regisztrált újságíró tudósított naponta.
A szervezők kiemelték: külön örömöt jelentett számukra, hogy a külföldi látogatók kétharmada a komoly beszerzési célokkal bíró szakmai érdeklődő volt, hiszen a céljuk a business-to-business típusú kapcsolatok folyamatos erősítése. A fő partnerországok mellett a legnagyobb növekedést idén a kínai és az orosz vendégek számában lehetett tapasztalni, de már érkeztek például Panamából és Szenegálból is.
Az egésznek helyt adó veronai vásárváros, a Veronafiere pedig több futballpályányi nagyságú. Ha valaki ismeri a budapesti Hungexpo vásárközpont legnagyobb csarnokát, akkor azt kicsit nagyítsa fel és szorozza be párszor, ezeket pedig tegye egymás mellé, és gondoljon bele végeláthatatlan mennyiségű boros standot. Hogy mekkora ez a terület valójában, azt jól bizonyítja, hogy a kiállítás egyes pavilonjai közt is elektromos kisbuszok közlekedtek a gyalogolni nem kívánó látogatókkal. A résztvevő kiállítókat felsoroló és azokat térképeken bemutató, egyébként eléggé informatív tájékoztató füzet könyvnyi vastagságú.
Maga a rendezvény természetesen főleg az olasz borokról szól, a kiállítók döntő többségét ők tették ki, régiónként egy-egy külön csarnokkal. Külön részlegben kapott helyet az olasz ételeket, mezőgazdasági termékeket bemutató részleg, a Sol&Agrifood, sonkákkal, sajtokkal, sörökkel, tésztákkal, süteményekkel, szarvasgombával, olívaolajokkal és mindennel, mi szem-szájnak ingere. Egy kört ez a részleg is megért.
Szintén külön pavilont szentelnek minden évben a borászati technológiát, gépeket, eszközöket bemutató kiállításnak, az Enolitech-nek is, ez főleg a borászoknak kötelező szalmai látogatás. A szervezők természetesen haladnak a korral, a rendezvény hivatalos weboldala rendkívül informatív, kikereshető belőle az összes kiállító, minden adatával és azzal, hogy hol található a kiállítás területén.
Azonban idén már egyedi mobilos applikációk is készültek, mégpedig külön a nemzetközi látogatók részére (Vinitaly buyers néven), itt mindenki maga menedzselhette a saját adatait: QR-kódos belépőjegy, információk, térképek, kiállítói lista, megbeszélések szervezésének lehetősége, névjegycserék. Mindezeken túl érdekességként pedig külön jelzett az alkalmazás, ha éppen egy kiemelt (5 csillagos bor vagy borász) standja közelében jártunk, hogy ott mindenképp álljunk meg egy szóra, vagy borra.
A korábbi években mindig igyekeztek a nemzetközi kiállítók csarnokait kicsit fejleszteni, színesíteni. Ez mindeddig nem nagyon sikerült, ugyanis szerintem ez a rész elég marginális maradt. Idén viszont valahogy sokkal szervezettebbnek és komolyabbnak tűnt az egész. Találtunk komoly spanyol borászokat, orosz pezsgős részeket, grúz amforás borokat, japán szaké standokat, hogy csak néhányat említsünk a teljesség igénye nélkül. Sőt ebben az évben a kiállítók között üdvözölhettünk egy magyar részt is, a Bor és Piac magazinnal, a Pajzos és a Villa Sandahl pincékkel. A tokaji aszúk ismét sikert arattak a látogatók körében.
Maga a rendezvény ugyan minden nap délután hatkor véget ért, de a buli ezzel nem fejeződött be. A Vinitaly idejére ugyanis mindig megtelik Verona városa, ilyenkor itt minden a borról szól. A szervezők a „Vinitaly and the City” programmal az after party-ra vágyókat célozták meg. Az ezeken a programokon részt vett mintegy 35 ezer vendég pedig azt mutatja, hogy teljes sikerrel. A turisták által amúgy is felkapott város ilyenkor igazán lüktet, esténként minden étterem tele, boros partik tömege, könnyen elcsábul az ott lévő magunkfajta borimádó. Arra azért nem árt figyelni, hogy városban a szállások dugig vannak, hónapokkal előre kell foglalni, sőt, ha valaki pénztárcabarát szállást keres, akkor érdemes inkább a város környékén keresgélni valamit, és tömegközlekedéssel beutazni. A vasútállomásról ugyanis ingyenes shuttle buszok visznek a kiállítás területére, sőt a belvárosba is. Kézenfekvő megoldás összekötni egy Garda-tó környéki kirándulással és egy veronai városnézéssel is utunkat.
Trendek és kedvencek
Mivel az idén immár sokadik alkalommal jártam a Vinitaly-n, így igyekeztem most az egészet olyan szemmel nézni, hogy mik a trendek, mik azok, amik most nagyon felkapottak, de persze nem hagyhattam figyelmen kívül személyes kedvenceim sem:
- Ha valaki négy napra látogat ki, és lehetősége van bejutni a Tre Bicchieri kóstolóra, akkor azt ne hagyja ki semmiképpen. A Gambero Rosso magazin által szervezett sétálókóstolóra mindjárt az első napon kerül sor, ami egyben az egész rendezvény egyfajta esszenciájaként is felfogható. A magazin által az adott évben legjobbnak talált 250-300 olasz bor kóstolható itt sommelier-k vagy maguk a borászok által töltögetve. Itt külön is megtapasztalható, hogy mely borok, borvidékek, borstílusok voltak az adott évben a szakújság tesztelőinek kedvencei, ők miket emeltek ki a tengernyi kiváló olasz borból.
- Persze ezen a sétáló kóstolós részen továbbra is erősen dominálnak a nagy nevek, a borvidékek közül pedig elsősorban Piemont, Toszkána és Veneto. Azonban egyre erősebb Marche, Abruzzo, Szicília, Umbria és Campania szerepe. Itt azonban lehetőség nyílik olyan ikonná vált borok kóstolására, mint az Antinori-féle Tignanello vagy a Tenuta San Guido legújabb 2013-as évjáratú Sassicaia tétele.
- A bubi nagyon megy itt is, sőt egyre jobban: a prosecco őrület a csúcson, a standjaik száma szinte végtelen, az érdeklődők sokasága kereste fel nap mint nap ezeket. Mellette óriási tömegeket vonzott a nálunk kevésbé ismert és felkapott Franciacorta régió és pezsgői, melyek methode traditionelle eljárással készülnek. A fő fajták a chardonnay, a pinot blanc és a pinot noir. A Franciacorta DOCG szigorú szabályok mentén készül, kötelező a legalább egy éves seprőn tartás, és összességében két éves kora előtt nem kerülhet forgalomba. A Cá’ del Bosco, a Bellavista, a Riva di Franciacorta nevek talán nálunk is ismerősen csenghetnek, de rajtuk kívül számtalan kisebb és nagyobb pincészetet érdemes felfedezni, mint pl. a Berlucchi, Clarabella, vagy a Biondelli. Ami nálunk még ennél is kevésbé ismert bubis ital, az Trentino kincse, a Trento DOC pezsgő, melynek leginkább rivaldafényben lévő képviselője a Ferrari pezsgőpincészet. De érdemes megjegyeznünk még más neveket is, mint a Cavit, a Cesarini Sforza vagy Maso Martis. Az alapanyag itt is a dominánsan chardonnay és a pinot noir. De rajtuk kívül is szinte minden borvidéken egyre többen készítenek valamilyen habzóbort vagy pezsgőt, Friulitól Szicíliáig, hisz a kereslet töretlen irántuk. Egyik ilyen kedvencem az észak-olasz Collio régióból a Draga pincészet teljesen száraz metodo classico eljárással chardonnay-ből és rizlingből készült pezsgője volt.
- A dél-olasz borvidékek és borok népszerűsége egyre növekszik. Szicília már korábban is egyre több és egyre jobb minőségű bort produkált, de nem lehet nem észrevenni pl. Puglia előretörését. A primitivo és a negroamaro mellett olyan ismeretlen fajták törnek a világhírnév felé, mint a susumaniello, vagy a nero di troia. A robosztus palackokban megjelenő Primitivo di Manduria pedig nemcsak külsejében, de tartalmát tekintve is tekintélyt parancsoló komoly anyag. Idei kedvencünk erről a borvidékről a Salice Salentino rosso volt, melynek egy 12 tételes kóstolójára is sikerült beülnünk és mélyebben elmerülni ezen borok világában. Nagyon komoly marketingmunkát fektetnek a helyiek a régió és borok népszerűsítésére.
- Vulkanikus borok előretörése: az egész világon trend ez most, az olaszoknál pedig a Vezúv és az Etna remek lehetőségeket teremt a csúcsminőségű vulkanikus boroknak. Az Etna lábánál mind vörösben, mind fehérben egyre komolyabb tételekkel rukkolnak elő a pincék (hogy csak a legalapabb kiválóságokat, az Etna Rosso-t, és az Etna Bianco-t említsem). A Nero d’ Avola és a syrah mellett olyan kevésbé ismert szőlőfajtákat is használnak, mint a grillo, inzolia, zibibbo és a cataratto. A Vezúv környékérő pedig Campania borai hódítják meg a világot. Három kiemelt DOCG régió található itt, vörösben a Taurasi, mely aglianico szőlőfajtából készül, fehérben pedig a Greco di Tufo és a Fiano di Avellino. Az előbbi ásványossága teljesen egyedi, érdemes lehet egy talajmintát szemügyre venni, ahol látszódik a termőtalaj tagoltsága, benne a vulkanikus, a kéntől szinte sárga rétegekkel, melyek ízvilága a borokban is tetten érhető.
- A bioborok divatja itt is érezteti hatását. Egyre több termelő tér át a biodinamikus, organikus, ökológiai gazdálkodásmódokra, ami egyre komolyabb környezettudatossággal is társul, nem csak a szőlészetben és a borászatban felhasznált anyagok, hanem például az energiafelhasználás terén is. Vagy mondjuk abban, hogy tevékenységükkel milyen ökológiai lábnyomot hagynak. A kisebb bioborászatok számára külön csarnokrészletet szeparáltak el Vinitalybio néven. Szinte minden borvidéken nő a számuk és arányuk az olaszoknál, egyre többen tüntetik fel az erre vonatkozó információkat, logókat, a bio minősítéseket a címkéiken. A Tre Bicchieri kóstolófüzetében pedig külön zöld színű betűvel jelzik őket. Egyre több nagy pincészettől is azt hallottuk, hogy vagy részben vagy egészben megindult a biogazdálkodásra történő átállás, vagy éppen már be is fejeződött. Idén a kedvencünk ebből a műfajból a Pugliából származó Amastuola pincészet volt, melynek érdekessége, hogy az egybefüggő száz hektár területükön teljes mértékben biogazdálkodást folytatnak, minden boruk bio minősítésű, a primitivo-ik pedig parádésak és remek ár/érték arányúak. Ezeket még itthoni borbárokban, vinotékákban, éttermekben is el tudnám képzelni.
- Kína szerepe erősödik az olasz borexportban is. A kínai borkereskedők száma talán a legdinamikusabban növekvő az olasz piacon is. A korábbi francia csúcsborok után vagy inkább mellett felfedezték az olaszok presztízstételeit is. De minden terület, régió, borfajta iránt érdeklődnek. Az olasz kereskedők pedig - talán kis túlzással - messiásként várják és fogadják őket. Erre jó példa, hogy egy szicíliai és egy toszkán borásznál üldögélve és kóstolva azt tapasztalhattuk, hogy a „kínai csapat” érkezésekor a borász egyből felugrott mellőlünk köszönteni őket, családtagjait eltessékelve rögtön ülőhelyet biztosítva nekik, és már hozta is az összes tételt, köztük a pult alatt rejtegetett kincseket is.
- Azt tapasztaltam, hogy olaszoknál nincs akkora rozé őrület, mint például nálunk. A borbárokban inkább pezsgőket, habzóborokat isznak, vagy könnyebb fehéreket. Ahol van vörösbor, ott általában ők is készítenek rozét, de nem helyeznek rá különösebb hangsúlyt, sokszor a kóstoló sorból is kihagyják. Aminek ugyanakkor töretlen a népszerűsége a bárokban, az az Aperol Spritz.
Természetesen az idei Vinitaly-ról is úgy jöttünk haza, hogy mennyi mindent nem kóstoltunk, mennyi helyre terveztünk menni, de nem jutottunk el idő hiányában. Komplett csarnokok és borvidékek maradtak ki. Mindez azt eredményezi, hogy naná, hogy jövőre is menni kell. Már csak 11 hónapot kell várnunk rá. Addig is kibírjuk valahogy más borokkal is.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!