A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Borkommunikáció 1: Hogyan írjuk helyesen a szőlőfajták nevét?

Kis- vagy nagybetűvel?

2019-02-24 | Vinoport


Borkommunikáció 1: Hogyan írjuk helyesen a szőlőfajták nevét?

Borkommunikáció címen több héten át tartó sorozatot indítunk. Az itt közölt cikkek kivonatok a Századvég Kiadó gondozásában 2018-ban megjelent Borkommunikáció – Aszútól a zenitig című könyv egyes fejezeteiből. Az első részben a szőlőnevek helyesírásának hosszú vitája végére teszünk pontot.


A teljes írás elolvasható a Borkommunikáció – Aszútól a zenitig című, 2018-ban dr. Veszelszki Ágnes szerkesztésében megjelent könyvben, amely megvásárolható a Századvég Kiadó oldalán.

 

A magyar boros közbeszédben állandóan visszatérő kérdés a bor- és szőlőfajták helyes írásmódja. A vonatkozó szakirodalomban ezzel kapcsolatban nin­csen egységes álláspont. Az akadémiai helyesírási szabályzat 2015-ben elkészült, új, 12. kiadásából eltűnt az erre vonatkozó példa (egyébként korábban a kisbetűs írásmódnál szerepelt). Balázs Géza 2016-ban írt véleménye szerint: „A szőlőfajták, s nyomukban a bornevek helyesírását többen igyekeztek a nagy kezdőbetűs írás­mód felé terelni. Átmeneti jelenségről van szó. Alapesetben, köznévi használatban a növénynevek, köztük a szőlőnevek, valamint a borfajták nevei kis kezdőbetűsek: pl. kékfrankos, soproni kékfrankos […]. A szőlészek-borászok a szőlőfajták nevét tulajdonnévnek tekintik, és ezért gyakran nagy kezdőbetűkkel írják. A nagy kezdőbetűs bormegnevezés akkor elfogadható, ha márkanévről van szó”.­

 

Századvég Kiadó

A Századvég Alapítvány keretein belül működő Századvég Kiadó gondozásában a történettudomány, a politikatudomány, a jogtudomány, a társadalompolitika, a szociológia, a kommunikáció, a külpolitika és a filozófia témaköreiben jelennek meg hazai és külföldi szerzők művei.

 

„A Századvég  Kiadó nagy vállalkozásba kezdett: az egyedülálló és teljesen újszerű Borkommunikáció kötet e széles témakör minél nagyobb szeletét kívánja lefedni, húsz szerző és harmincnál több fotográfus közreműködésével. Az impozáns kiállítású, egyben informatív kötet nem titkolt célja a borkommunikációs alapvetésen túl a minőségi, magyar borok fogyasztásának népszerűsítése.” (Font Sándor, az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnöke)

 

További információ: www.szazadveg.hu

 

Kiss Jenő egy 1980-as cikkében a nagy kezdőbetűs írásmódot részesíti előnyben a filoxéra utáni, nemesített szőlőfajták esetében (Fehér saszla, Kéknyelű, Tramini, Korai ropogós muskotály; de a korai, „informatív” szőlőnevek között a kisbetűs sárfehéret, gyöngyfejért, fehérfoltost említi). Ugyanitt a különírt Zala gyöngye, de az egybeírt Csabagyöngye is szerepel. A szőlő- és bornevekkel foglalkozó Rácz János a tulajdonnévi eredetű szőlőnevek (mint az Irsai Olivér, Kocsis Irma, Hegedűs Sándor emléke, Mathiász Jánosné muskotály) kivételével a kisbetűs írásmódot javasolja (ezerjó, kéknyelű, furmint, leány­ka).

 

 

­Grétsy László egy ez iránt érdeklődő olvasói levélre 2002-ben a következőképpen válaszolt: „ha a származási helyet is pontosan megjelölve neveznek meg valamely kitenyésztett szőlőfajtát a borszakemberek, akkor szerintem ezek már nem egyszerűen fajtanevek, hanem márkanévnek számító elnevezések”, tehát ezeket már célszerű nagy kezdőbetűvel írni: Tokaji szamorodni, Egri bikavér, Dörgicsei rizling, Soproni kékfrankos, Móri ezerjó stb. A borfajta neve azonban kis kezdőbetűs marad. Rácz János is felveti azonban a kérdést, hogy mi a helyzet, ha a szőlőfajta mellett a bor származási helyét is megnevezik. Például: Csopaki cserszegi fűszeres, esetleg Badacsonyi mátrai muskotály – itt aztán már teljes a kis- és nagybetűk zűrzavara. A helyesírási szabályzat sem fogalmaz egyértelműen. Éppen ezért dön­töttünk amellett, hogy a köznévi szőlő- és borfajták neveit következetesen – némely, jelzett és indokolt kivételtől eltekintve – kis, a márkanévként szereplő (bor)neveket pedig nagy kezdőbetűvel írjuk a kötetben.

 

Dr. Veszelszki Ágnes. Nyelvész, közgazdász, újmédia-kutató. A Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézetének egyetemi docense. Oktat a Corvinus mellett az ELTE-n, a Budapesti Metropolitan Egyetemen, a Mathias Corvinus Collegiumban és a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban. A Filológia.hu MTA-folyóirat, illetve a Journal of Smart soCIeTY társadalomtudományi folyóirat szerkesztője. Kutatói munkásságát a digitális kommunikáció (cset, sms, közösségi média) vizsgálatával kezdte, később a marketing és a nyelvészet kapcsolódási lehetőségeit tárta fel; újabban pedig a tudománykommunikáció, illetve az online agresszió témakörét kutatja. Legutóbbi nyelvészeti könyvei: Netnyelvészet. Bevezetés az internet nyelvhasználatába (2017); Digilect. The Impact of Infocommunication Technology on Language (2017). Borkommunikációval 2016 óta foglalkozik, azóta tart a Corvinus-egyetem mesterszakos hallgatóinak szabadon választható formában Borkommunikáció kurzust. Szabadidejében szerkesztette a Századvég Kiadónál megjelent Borkommunikáció. Az aszútól a zenitig (2018) című kötetet. Ugyanezen a címen egy Facebook- és egy Instagram-oldalt is kezel.


Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!