Dél-Afrika borai: félúton az ó- és újvilág között

2022-05-09 | Vinoport

Az öreg kontinensről nézve minden távolabbi bortermelő vidéket hajlamosak vagyunk „Újvilágként” aposztrofálni. Pedig a hozzáértők szerint például a dél-afrikai borok – stílusukat illetően – félúton vannak az ó- és az újvilágiak között.

fotó: fathomaway.com

Az első tőkéket 1655-ben ültette Jan van Riebeck, a terület kormányzója Fokföldön, ami 1652-től alapvetően a Holland Kelet-Indiai Társaság fő ellátó állomása volt. 1659. február 2-án pedig elkészült az első bor is, helyben termett szőlőből. Bár a kormányzó ösztönözte a farmereket a szőlőtelepítésre, a szőlőművelési és borkészítési ismeretek hiánya nagyban hátráltatta a fejlődést.

1680 és 1690 között indult fejlődésnek az „ágazat”, amikor körülbelül 150 hugenotta érkezett Dél-Afrikába a franciaországbeli üldözések elől menekülve. Sokuknak volt borászati gyakorlata, és ők alapították meg azt a települést, amit ma Franschhoeknek ismerünk.

A XVIII. században elegendő tölgyfa hordó híján nehéz volt a borokat megfelelően érlelni, így a minőség miatt problémák adódtak az európai és távol-keleti exporttal. A XIX. század első felében jelentős fejlődésnek indult a bortermelés, ami Fokföld brit megszállásának, illetve a brit-francia háborúnak volt köszönhető. De amikor 1861-ben rendeződött a francia– brit viszony, Dél-Afrika bortermelése összeomlott. 1886-ban megjelent filoxéra, ami megtizedelte az ültetvények tőkeállományát.

1925-ben a pinot noir és a cinsaut keresztezésével megszületett Dél-Afrika saját szőlőfajtája, a pinotage, az első borai azonban csak 1961- ben kerültek kereskedelmi forgalomba. 1955-ben pedig megalakult a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet (Nietvoorbij). 1992-ben eltörölték a KWV által megállapított kvótarendszert, 1997-ben pedig privatizálták a szövetkezetet.

2000-ben megtartották az első „Cape Wine” borkiállítást, a helyi bor nemzetközi arculatának erősítésére. 2004-ben pedig a KWV önálló márkaként jelent meg a piacon. 2009-ben az ország a borkészítés indulásának 350. évfordulóját ünnepelte, 2010-ben pedig a dél-afrikai borok exportja lekörözte a franciákat a brit piacon!

Két magyar borász, az erdélyi származású László Gyula és az egri Gál Tibor is letette névjegyét a dél-afrikai bortermelés asztalára.

A Kutyafalván született László Gyula a nagyenyedi Bethlen Kollégium és a kolozsvári egyetem elvégzése után a Román Tudományos Akadémia kutatója lett, majd az egyik legelismertebb borászati és mezőgazdasági kutatóintézet igazgatója. A Ceausescu-diktatúra eldurvulásával azonban gyülekezni kezdtek feje fölött a felhők, s a fokozódó nyomás miatt a tudós családjával együtt az emigrálás mellett döntött: egy dél-afrikai előadókörutat követően nem tértek vissza Romániába. László Gyula új hazájában hamar állást kapott. A munkafeltételek és a technikai színvonal nagyságrendekkel jobb volt az addigiaknál, ugyanakkor a minőségi bortermelés ismeretlen volt az országban. Ez utóbbi hiányosságot több évtizedes munkásságával éppen ő pótolta, amit Dél-Afrika szakmai és állami elismerések sorával hálált meg. László Gyula idős korára a tokaji borvidéken, Tállyán vett birtokot, ahol borászati mintagazdaságot rendezett be. Mint mondta, mindig szem előtt tartotta édesapja mondását: „Fiam, a boldogsághoz a legrövidebb út a szobától a pincéig vezet!”

Gál Tibor Putnokon született és 1983-ban végzett a budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen, majd az Egervin Rt.-nél helyezkedett el. 1985-től a Nagyrédei Mg. Tsz.-nél ágazatvezetőként dolgozott. 1987-ben visszakerült az Egervin Rt.-hez, mint termelési vezető. 1989 és 1993 között a toszkánai Ornellaia pincészetnél volt borászatvezető. Hazatérve borászati szak- tanácsadóként tevékenykedik, majd 1994-ben megalapította a G.I.A. Kft-t. Saját vállalkozása mellett több külföldi borászatnál vállalt szaktanácsadást. 1998-tól a toszkánai Pellegrini Alfredo s.r.l. borászatnál, 1999-től a friuli Roncaia Borászatnál is dolgozott. A két olasz borászat mellett 2001-től a dél-afrikai Capaia Borászatnál is szaktanácsadói tisztséget töltött be. Közben 2000-től az Eurobor Kft. (Bátaapáti) ügyvezető igazgatója. 2001-ben a Pannon Bormíves Céh elnökének választot- ták. 2002-től a Pannonhalmi Főapátság főborásza, 2004-től a dél-afrikai Capaia Borászat társtulajdonosa lett. 2005. február 10-én a Dél-Afrikai Köztársaságban autóbalesetben vesztette életét.

Az elmúlt évtizedben megújulni látszik a dél-afrikai „boripar”, s hogy ezzel lépést tartson a szőlészet is, az utóbbi esztendőkben a termőhelyek 40%-án történtek új telepítések. Csak úgy lehetett a világtrendekkel lépést tartani, ha a bortermelés a minőségi fajtákból készülő minőségi borok termelését szorgalmazza. A tendenciák érdekesek: korábban a dél-afrikai ültetvényeket a fehérszőlőfajták uralták, az új telepítések azonban főleg a kékszőlő- területét növelték, így az arányok jelentősen változtak. Az utóbbi négy esztendőben azonban ismét megfordulni látszik a trend: 10 év után először ültettek a termelők ismét több fehérszőlőt.

Ezekben az években egyre több „nemes” fajtát, pl. csúcsminőségű bort adó sauvignon blanc-t és chardonnay-t kezdtek termeszteni, valamint shirazt és pinot noirt. A kékszőlőállomány meglehetősen új, 63,6%-a tíz évnél is fiatalabb. A legtöbb szőlőfajta „import”, de eddig hat helyi nemesítésű fajtát sikerült termelésbe vonni. A legismertebb ezek közül a pinotage, amely a pinot noir és az hermitage (cinsaut – másutt cinsault) fajták keresztezésének gyümölcse, és az országban igen nagy területeken terem.

Dél-Afrika borai: félúton az ó- és újvilág között fotó:telegraph.co.uk

A fehérszőlők népszerűségi sorát 18,4%-kal az itt steen névre hallgató chenin blanc vezeti, amelyből egyre jobb minőségű bort készítnek, mindenféle iskolázásban. Eredetileg ez volt a fő brandyalapanyag is. Ezt követi a colombar(d) (11,8%), ami különösen a melegebb területeken kedvelt, mert természetesen magas a savtartalma.

A sauvignon blanc és a chardonnay következik a sorban (9,3% és 8,3%). Alexandriai muskotályt (itt: Hanepoot) szüretelnek a területek 2,2%-ról, sémillont az 1,2%-ról. Egy százalék alatt van a „cape rieslingnek” is nevezett crouchen és a Weisser Riesling területe. Az összes több fajta összesen tesz ki 4%-ot.

Mennyiségét tekintve a cabernet sauvignon az első, amit a terület 12,3%-án termesztenek. A shiraz következik 10%-kal, a merlot a harmadik 6,5%-kal. Ezt követi a helyi nemesítésű pinotage 6%-kal. A kaliforniai „import” ruby cabernet 2,3%-on, a cinsaut 2,1%-on, a cabernet franc pedig 1%-on terem. Kevesebb mint 1% a pinot noirral beültetett terület. A többi kékszőlő területe 2,9%-ot tesz ki.

A nemes fajták között tehát vezet a cabernet, második a shiraz, majd a sau- vignon és a chardonnay jön. A merlot és a pinotage pedig fej-fej mellett következnek.

A dél-afrikai termőterületeket, és az ismertebb borokat (mint amilyen a Vin de Constance volt) hosszú ideig törvényesen semmi sem védte. 1972-ben alkották meg a „Wine of Origin” (védett eredetű bor) rendszert, s fogadták el az erre vonatkozó rendelkezéseket az 1957 óta élő „borra, más erjesztett italokra és a párlatokra” vonatkozó törvénynek megfelelően.

1973 óta van érvényben. Kialakítása során figyelemmel voltak az európai rendelkezésekre is, hiszen a dél-afrikai borok jelentős részét exportálják az öreg kontinensre.

Ma mintegy 600 bortermelő van a piacon, és több mint 3 ezer szőlőtermelő.

Válassz dél-afrikai borokat webshopunkból!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!