Svéd borok: az iható kategória nem elég jó
Ezüstérem
2017-02-08 | Vinoport
Az éppen Budapesten tartózkodó svéd világsztár séf szerint minden svéd bor ihatatlan. A világ egyik legjelentősebb nemzetközi borversenye viszont most először ezüstéremmel ismert el északi tételeket. A svéd borok létjogosultsága mostanra kezd beigazoldóni?
Az 1990-es évek előtt a hobbiborászatokon kívül nem igazán létezett minőségi bortermelés Svédországban. Az északi ország először két nagyobb pincészet boraival tűnt ki; kezdetben Södermanland megyében és a Gotland szigeten (Stockholm magasságában lévő területek), most viszont délebbre, egy Malmöhöz közeli borvidéken indult be a professzionális termelés. Ráadásul, bár a hobbiborászatok közül jó néhány bukkant fel az elmúlt pár évtizedben, a piacra termelőkből eddig jóval kevesebb volt. A svéd borászok azonban – akár hobbiból, akár kereskedelmi céllal dolgoznak – egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben. És nem csak a zord svéd időjárási viszonyokról van szó.
Szigorú törvények és törvények hiánya
A kis mennyiségek, az alacsony terméshozamok, és a roppant magas költségek (elég csak az üvegházakra gondolni) miatt az ott készült tételek olykor háromszor drágábbak az esetenként jobb francia vagy olasz boroknál.
A svéd törvények is roppant szigorúak. Tilos például a borokat online árulni, viszont a termelők kötelesek kiszolgálni a Systembolaget-et, az állami italkereskedelmi hálózatot. Ezzel a rendszerrel a vásárlók is ráfáznak, ugyanis egyelőre nem létezik például a minőséget védő oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel megkülönböztetett borok kategóriája. Így alapvető előírások sem garantálják a minőséget, például az sem ritka, hogy különböző évjáratok házasítása kerül a palackokba, és erről egy szó sincs a címkén.
A melegedés viszont a javukra játszik
A globális felmelegedés eredményeképpen Európa legészakibb bortermő országa talán valóban egyre inkább képes minőségi bort előállítani. A 20.000 szőlőtőkével rendelkező, hathektáros Hällåkra pincészet tulajdonosa például a The Guardiannek elmondta: ma már egy egész hónappal több ideje van a szőlőnek növekedni nyáron. A svédek egyik új hobbijának tehát úgy tűnik, az éghajlati változások is teret engednek, és ma már több mint egy tucat borászat állít elő bort.
Svédország ma olyan, mint Anglia 15 ével ezelőtt" – jelentette ki ugyanebben a cikkben Karl Sjöstrom, a borászat sommelier-je, aki az Egyesült Királyság-beli Kent and Sussex sikerén felbuzdulva bízik saját sikereikben is. Ennek ellenére vallja, hogy továbbra is roppant rizikós befektetés egy borászat működtetése, mivel a felmelegedés ellenére is jellemzőek az őszi fagyok.
Szóval ha valahol nem könnyű egy borász élete, akkor az Svédország. Mindez mégsem tántorította el a legambiciózusabbakat. A skåne-i Vingården i Klagshamn két bora például ezüstéremmel tért haza a 2017-es International Wine Challenge-ről, a világ egyik legjelentősebb borversenyéről. Soha eddig nem kapott még svéd bor ilyen rangos nemzetközi elismerést. Az évjárat nélküli, Ego 3 névre keresztelt, igencsak ellenálló, solaris nevű szőlőből készített bor kóstolási jegyzeteiben "intenzív, frissen vágott fűre, virágokra emlékeztető jegyek, kiváló savak, kirobbanó gyümölcsösség és hosszú utóíz" is szerepel. A 14%-os alkoholtartalmat a leírás szerint finom hordóból eredő komplexitás fokozza.
Az Inkognito 2016-ot ezzel szemben már a fehér burgundihoz hasonlítják: "komplex és jól struktúrált, minerális bor, roppant élénk savakkal, citromfüves és gyógynövényes jegyekkel. Hosszú és érthető kortyok". Alkoholtartalma szintén 14%.
Mit jelent az ezüstérem?
A világ egyik legnagyobb borversenyének számító londoni International Wine Challenge-en mintegy 15 ezer bort versengett. A bírálatot végző, több száz tagú nemzetközi zsűriben most is Master of Wine-ok, bortermelők, borkereskedők és szakújságírók foglaltak helyet, akik két lépésben hozták meg a döntésüket. A versenyen induló borok közül átlagosan mintegy 15% szerez ezüstérmet, vagyis nem állíthatjuk, hogy kizárólag csúcsborokról lehet szó, de jó eséllyel valóban jól iható borok ezek.
Talán ezért is lehet meglepő az egyik leghíresebb svéd séf, az éppen Budapesten tartózkodó Michelin-csillagos Daniel Berlin múlt heti kijelentése, miszerint
Svédországban minden bor szar, senkinek ne jusson eszébe ott helyi borokat inni". (A száraz tokaji borokat viszont kifejezetten izgalmasnak találta a sztár, szerinte ráadásul ezek jól passzolnak saját konyhai filozófiájához és az északi stílus ízeihez.)
Az tény, hogy a gasztroturizmus már egy ideje virágzik Svédországban (Daniel Berlin éttermébe például több hónapra előre kell helyet foglalni, pedig az egy eldugott kis faluban van) – és ezt az érdeklődést hamarosan a helyi pincészetek is a javukra tudják majd fordítani.
A két ezüstérmes tétel megtekinthető itt!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Látogatás az egyik legkisebb francia apellációban
A fenntarthatóság a borok egyik legfontosabb értékesítési kritériuma
100 év küzdelme a szőlő-bor ágazatért
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!