A legvagányabb séf újra munkában

Gordon Ramsay életútja

2011-03-19 | Vizi Csenge

Közel másfél évvel ezelőtt jelent meg Gordon Ramsay Nem Piskóta című kötete, amelynek tartalmát maga, a több Michelin-csillagos séf vetette papírra. Ennek folytatásaként jött ki az Alexandra Kiadónál a Játék a tűzzel, avagy A legvagányabb séf elképesztő életútja című könyv nem oly régen. Ahogyan azt már megszokhattuk az első részből, a magával ragadó stílus itt is kéz a kézben jár a néha bicskanyitogatóan laza szöveggel.

Gordon Ramsay talán az elmúlt években már nagyon sokaknak nem csak ismerősen csengő név, hanem egy arc is, amely beugrik, ha valaki említi. Tévéműsorai sorra buzdítják a képernyők előtt ülő nőket, hogy vágjanak bele a „Ramsay-ételutazásba”. Ha azonban valóban közel akarunk kerülni az elismertségéért és tőkéjéért keményen megdolgozó Ramsay-hoz, akkor poroljuk le előző életrajzi regényét vagy egyszerűen csak vegyük meg ezt az újat.

Azért érdemes az előző kötettel kezdeni az ismerkedést, mert ott sok olyan történettel gazdagodhatunk, amely segít megértenünk egy szegény gyerek sorsát, látnunk, hogyan nő fel, milyen elhatározások születnek benne egészen addig, míg ki nem növi magát sikeres séffé. Izgalmas sorok, itt-ott hatalmas meglepetésekkel, amik azonban az új kötetből sem hiányoznak. Csupán a felvezetés az, ami esetleg olvasás közben picit az üresség érzését keltheti bennünk.

De térjünk vissza az elejére, vagyis „A kezdeti időszak”-ra. Ekkor körvonalazódik előttünk az a kissé gátlástalan fickó, akit nem érdekelt más, csak az, hogy amit csinál, abban ő legyen a legjobb. Kezdődött ez a futballozással, amelyben karrierje elég korán kettétört egy baleset miatt, majd jött a konyha. Itt nem ismert Ramsay akadályt, pontosan tudta, hogy mit akar, és mit tud. Legfőképp mindenkinél jobb akart lenni, és rájött, nem elég kitanulnia alaposan e mesterséget, hanem muszáj magasabb sebességi fokozatra is kapcsolnia. Ez az elszántsága segítette hozzá ahhoz, hogy ha néhány esetben nem tudott a legjobb lenni, akkor se adja fel:

„Jusson eszünkbe Jack Nicholson a Száll a kakukk fészkére című filmből, amikor azt mondja a többi ápoltnak, hogy ő képes kitépni a vizesblokkot a padlóból, és kihajítani az ablakon. Fogadásokat kötnek, mert ez lehetetlen. A kamera mutatja, ahogy küszködik, izzad és nyög, míg nyilvánvalóvá nem válik, hogy a vizesblokk a helyén marad. Nicholson végül feladja, és körülnéz: ’Én legalább megpróbáltam, és ez is több annál, amit ti (…) tettetek’ – mondja. Ez én vagyok.” – meséli kötete legelején a híres séf. A különbség a figura és közte csupán az, hogy bár Ramsay is képes nagyokat álmodni, a jó Isten valahogy mindig úgy alakítja, hogy ha nem is azt a bizonyos nagyon nagyot, de a hozzá közel esőt megkapja. Ez pedig ösztönzi, hogy még tovább menjen, még nagyobbakat álmodjon.

Igazából egy lebilincselő olvasmányt tart a kezében mindenki, aki nem futamodik meg egy-egy trágár szótól, az az egy biztos, hogy ha elkezdjük olvasni, akkor nem fogjuk tudni letenni. Előttünk bontakozik ki egy kőkemény világ, ötleteket, iránymutatásokat kaphatunk, ha jól figyelünk, az újra és újra megjelenő konfliktushelyzetek kezelésére. Ha valaki jól csinálta és azt meg szeretné osztani a világmindenséggel, legyen az nagyképűségből vagy épp segítségadás céljából, ne habozzunk kiválogatni azokat a gyöngyszemeket, amiket beépíthetünk életünk alapjaiba.

Az életregényt átszövi egy ritkán tapasztalható momentum: az após és a vejének kapcsolata. Állandóan visszatér a sorok közé Chris, Ramsay feleségének édesapja, aki bár első találkozásukkor nagyképűnek és elszálltnak nevezte a fiatal séfet, mégis ő volt az, aki segített megszerezni és beindítani az első Ramsay éttermet, aki folyamatosan ott volt tanácsadóként a híres séf mellett, támogatást és hitet adva neki a nehéz napokon.

Szép lassan feltárul előttünk Ramsay éttermeinek története, amely hol vicces, hol kicsit szomorkás hangulatot idéz bennünk, de ezek mind-mind csak kellékek a nagy Ramsay-színdarabban. Móka, kacagás, kikerekedett szemek, meglepődő tekintet – ezt lehetne leolvasni arcunkról a metróban, ha épp mélyednénk például a New York-i étterem történetében, vagy sorra vennénk Ramsay-val, kinek nyújt vagy sokkal inkább nem nyújt segítő kezet a dúsgazdag séf. Érdekes a fickó minden megnyilvánulása, de mindenképp adjunk neki esélyt, mert a szavaiból könnyedén profitálhatunk, ha mondjuk egy Michelin csillagos étterem nyitásán gondolkodunk.

Álljon itt végezetül egy megfontolásra méltó gondolat Gordon Ramsay-től mindazoknak, akik szeretnének sikeres vezetők lenni szakmájukban:

„Ha a siker a célod, nem árt, ha dolgozni is hajlandó vagy érte. Tudom, hogy vannak olyan nagyon sikeres emberek, akik látszólag minimális erőfeszítéssel értek el mindent, de fogalmam sincs, hogyan csinálják. Nekem keményen kell dolgoznom, és az alkalmazottaimnak is látniuk kell, hogy keményen dolgozom. Így mindenki tudja, milyen magas a mérce. Ez már önmagában is összeköt velük, és nélkülük semmim sincs. Egy sikeres vállalkozásnak szüksége van az alkalmazottak tiszteletére és lojalitására. Ha ezt eléred, úton vagy a siker felé.”

Író: Gordon Ramsay
Cím: Játék a tűzzel – A legvagányabb séf elképesztő életútja
Kiadó: Alexandra Kiadó 2008.

Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!