Pincejárás a Fertő tó osztrák oldalán

Magasan a léc

(Nyitókép: dieweinpresse.at)

A Fertő tó osztrák oldalán, csaknem kéttucatnyi településen több száz pince várta nyitott ajtókkal a Martiniloben program keretében a borbarátokat. Mi is elindultunk egy kis újborkóstolóra, ám végül a testes vörösborok, és a terroir-ra alapozott pezsgők lettek a nyerők.

Ha valaki egy ilyen túrára vállalkozik, annak szüksége van egy koncepcióra. Ez nekünk is volt, eleve tudtuk, hogy egy délután és egy rövid este maximum három-négy település felkeresését teszi lehetővé. Azt fontosnak tartottuk, hogy minél több helyre eljussunk, hogy a hangulatot megismerhessük.

A Fertő környéki pincészetek közös jellemzője: szinte mindenhol a településen belül, rendszerint a házak alatt vannak a pincék, s csak az újabbak épültek már a szőlők közé. Van, ahol egymás mellett sorakoznak a pincék, míg másutt szinte a település minden részében megtalálhatók. Ez utóbbiak közé tartozik a Fertő tó dél-keleti csücskénél lévő Illmitz (Illmic), ahol a körutunkat kora délután kezdtük. 

Ez a vidék elsősorban természetes édes borai kapcsán vált világhírűvé. Itt tevékenykedik az IWC által az idén ötödik alkalommal a legjobb édes bor készítőjének választott Hans Tschida. Méltó utódja a hét évvel ezelőtt, negyvennyolc évesen elhunyt Alois Krachernek, aki a világ egyik leghíresebb édesboros műhelyét hozta létre Illmicen.

A település vinotékájában kezdtünk,

ahol a programban résztvevő huszonhat helyi borászat egy-egy borát kóstolhatták meg a borbarátok. A listán a kóstolási sorrendben, az újboroktól, a fehéreken és vörösökön át egészen az édes borokig. A bouvier-ből, zöldveltelini és sárgamuskotály újborok illatosak, gyümölcsösek voltak, de az igazi meglepetésnek egy tramini bizonyult. A fehérek között a jól elkészített illatos fajták voltak a jellemzőek, míg a vörösborok nem találtunk igazán emlékezeteset. 

Ha Illmic, akkor kihagyhatatlan az édes bor.Kiderült, hogy kékszőlőből is lehet természetes édes bort készíteni: a kedvenc végül egy 2008-as Trockebeerenauslese Zweigelt lett.

Külföldre szakadtak borai

A következő állomásunk a mintegy húsz kilométernyire fekvő Golsban (Gálos) a Szigeti Pezsgőpincészet volt. A magyaros hangzású név nem véletlen, a Szigeti testvérpár, Péter és Norbert nagyapja Győrből költözött az akkor még Magyarországhoz tartozó Gálosba, amely aztán Trianon után Ausztria része lett.

Szent Márton ünnepe a Szigeti Pezsgőpincészetben

A Szigeti fiúk huszonnégy évvel ezelőtt vágtak bele a minőségi pezsgőkészítésbe. Hogy milyen sikerrel, azt mutatja, hogy a Gols Prestige Brut pezsgőjük a harmadik a legújabb osztrák pezsgő TOP10-ben, a Decanter pedig bronz minősítéssel díjazta rizling pezsgőjüket.

Mindig az újdonságokon törik a fejüket. Ennek a jegyében vágtak bele legutóbb a Terroir Exkluzív pezsgők készítésébe. Ennek az a lényege, hogy az alapborok az adott fajta legjobb termőhelyéről származnak. Így a Zöldveltelini Kremsből, a Sandgrubéról, a Rizling a spitzi Steinterassenről. Ezeket, és az ugyancsak ebbe a sorba tartozó Sauvignon Blanc-t, valamint a Traminit mi is megkóstoltuk, s csak gratulálni tudtunk a kóstolók hada között sürgő-forgó készítőknek.

Gálosban több mint nyolcvan  borászat volt nyitva

A Neustfitgasse-n és a Neubaugasse-n egymást érik a házak alá épített pincék. Voltak, akik azt a taktikát alkalmazták, hogy pincéről pincére jártak, míg mások előre tervet készítettek, hol kívánnak kóstolni. Miután Gálos a kiváló vörösborokról híres, mi úgy gondoltuk, hogy két nagyágyút keresünk fel: Claus Preisinger és Paul Achs pincészetét.

Preisinger borászata több szempontból sem hagyományos. Egyrészt nem a településen, hanem a szőlők között van, másrészt egy teljesen modern épület, ahol minden feltétel adott a kiváló borok készítéséhez. A 18 hektáron tevékenykedő borászatban 85-15 százalék a kék és fehérszőlők aránya. A vörösborok között kiemelkedett a 2012-es St.Laurent, s az ugyancsak 2012-es Pannobile Zweigelt. Nagy élményt jelentett a 2011-2013-2014-es (hordóminta) évjáratú vertikális pinot noir kínálat. A csúcs azonban a 2012 és 2013-as évjáratú Paradigma kékfrankos-merlot cuvée volt.

Paul Achs 25 hektáron gazdálkodik, a terület 80 százalékát foglalják el a kékszőlők. Itt három bor nyerte el leginkább a tetszésünket: az Ungerberg dűlőből származó Kékfrankos, a Pinot Noir, valamint a zweigeltből, kékfrankosból és St.Laurent-ből álló Pannobile rot cuvée. Mindhárom 2013-as évjáratú volt.

Amikor idáig jutottunk, már sötét este lett, s valójában már csak a hangulat kedvéért mentünk el Purbachba (Feketeváros). A Kellergasse-n lévő történelmi pincesoron ugyanis mindig jó sétálgatni, de különösen akkor, amikor nyitva vannak az ajtók is, és be lehet menni a szépen helyreállított, s a régi hagyományokat őrző pincékbe. Kóstolgattunk is, de igazán emlékezeteset nem nagyon találtunk. Gálosban alighanem túl magasra került a léc.