A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Tegyük végre rendbe a magyar bormarketinget!

Bormarketing 1x1

2016-03-08 | Nagy Gábor


Tegyük végre rendbe a magyar bormarketinget!

A magyar bormarketing helyzete jelenleg úgy fest, ha egy képi hasonlattal szeretném érzékeltetni, hogy bedobunk egy kavicsot a tengerbe, és várjuk a cunamit. Nem jó ez így... nagyon nem jó.

 

A minap volt szerencsém részt venni az idei Borjog és Bormarketing Konferencián. Minőségi rendezvény volt neves hazai, és külföldi előadókkal. Jól éreztem magam, még a számomra kevésbé érdekes borjogi előadásokban is megtaláltam az értékelhető információkat. Az utolsó napirendi pont azonban arra kényszerített, hogy végül keserű szájízzel távozzak a rendezvényről.

 

Bormarketing kerekasztal beszélgetés volt a hazai borvilág hét neves szereplőjével. Volt köztük borász, borakadémikus, borszakértő és főszerkesztő is, de marketing szakember egy sem. Elég nagy volt a zűrzavar. Azt hiszem onnan indultunk, hogy hogyan is kellene végre normálisan, és irányítottan a külföldi piacokra lépni, és valahol ott volt a beszélgetés vége, hogy tulajdonképpen nincs is olyan egységes termék, hogy Magyar Bor. Egy dologban volt csak egyetértés: nincs és jó ideje nem is volt rendes hazai bormarketing. Ezzel én sem tudok vitatkozni.

 

 

A kerekasztal-beszélgetés során - főleg a külföldi piacok meghódításánál - végig egyetlen kép lebegett a szemem előtt: Mekk Mester. Emlékszem, még kis tökmag voltam, és imádtam ezeket a meséket, tanulságosak voltak. A kilencvenes években aztán számos részét lemodellezték a valóságban az "újkori" vállalkozók, és mostanra megvan az az epizód, ami a bormarketingről szól. Az volt az, amikor házépítéssel bízták meg Mekk Eleket, és ő a tetővel kezdte a munkát. Ezt az épülő tetőt - falak híján - reszkető lábakkal maguk a megrendelők tartották, akik szép házat szerettek volna. Ezután felfalazott a mester, hogy legyen a tető alatt valami, de se ablak, se ajtó, mind bennrekedtek a sötétben. Miután rájöttek, hogy se fény, se kiút, Mekk Elek random kiütött a falból ablaknak és ajtónak réseket, de végül a sok munka után alapok és stabil szerkezet nélkül rájuk dőlt az egész. 

 

Lelki szemeimmel a tető volt a bormarketing csúcsa, a nemzetközi ismertség, a magyar bor a világ szemében. A tetőt tartó remegő lábúakat a borászatok játszották, akik már több-kevesebb sikerrel próbálkoznak a külföldi piacokon. A kiút nélküli felfalazott fázis lehet a múltbéli sikertelen központosított bormarketing, a véletlenszerűen falba ütött rések pedig lehetnek a drága stratégiai tervek, és a világuralomra törő ambíciók. Végül a vita végére körülbelül eljutottunk az összedőlt házhoz.

 

Tegyük végre rendbe a magyar bormarketinget!Borjog és Bormarketing Konferencia 2016

Építkezzünk! Azt pedig az alapokkal kell kezdeni.

A kerekasztal beszélgetés során többször is erőszakkal kellett magam a székemben tartanom. Szívesen megragadtam volna valamelyik mikrofont, hogy bekapcsolódjak a beszélgetésbe, de sajnos erre ott nem volt lehetőség. Viszont itt most ki tudom magamból írni a "szerintem" álláspontomat. Hangsúlyozom, hogy "szerintem", mert sem szakmai sem politikai befolyással nem rendelkezem. Egyszerűen csak józan paraszti ésszel összeírom, ahogy én gondolom logikusnak.

  1. Először a stabil alapokat kell lefektetni. Az pedig marketing szemlélet elsajátítása borászatonként, egyedileg. Ennek vagyok elkötelezett híve magam is, és ezt hirdetem mindenütt, ahol csak lehetőségem adódik. Nem a csodát kell várni, és nem a nagyobbakra (pláne nem a politikára) hagyatkozni. "Vedd kézbe a bormarketinged!" Amíg a borászok túlnyomó többsége nem foglalkozik komolyan a saját marketingjével, addig nincs is értelme többről beszélni. Külföldi piacszerzésről sem.
  2. Minden pincészetnek ki kell alakítania a saját hazai piacát, ami stabilan és tervezhetően működik. Termékfejlesztés és marketing. Ha ezek jól mennek, akkor már ennyiből is meg lehet élni, ha nincsenek nagyra törőbb tervek. Még semmi külföldi piac.
  3. Innen nehezítünk. A következő lépés a borrégiónkénti összefogás. Nagyon jó példa erre a Villányi Franc. Kiválasztottak egy régióra jellemző fajtát, és egységesen mögé sorakoztak. Újabban Szekszárd és a Balaton is nagyon jó úton halad. Ehhez - mint egy jó házasságban - szükség van alkalmazkodóképességre, és a meghatározó kérdésekben egyetértésre. Nem könnyű, de megtérül. Külföldi piacról viszont még mindig nem beszélünk.

Tegyük végre rendbe a magyar bormarketinget!Borjog és Bormarketing Konferencia 2016

  1. Most kell csak, ezen a ponton országos egységet kovácsolni, és mint egy nagy borászat megnevezni az ország birtokborát. Az pedig a nemzetközi ismertsége miatt csak tokaji lehet, de még annál is fontosabb a fajta meghatározása, tokaji lévén pedig csak a furmint jöhet szóba. Ezt nálam sokkal okosabb emberek is kimondták már. Logikus és egyértelmű. Mindent eldöntő szerepe van az egyetlen fajta kiválasztásának. Vég nélkül sorolhatnám a példákat az osztrák zöld veltelinitől az új-zélandi sauvignon blanc-ig. Persze ez nem jelenti azt, hogy más fajtákat el kellene nyomni a furmint miatt, de a külföldi piacszerzés érdekében muszáj egy fajtára koncentrálni, aztán ha azon keresztül megvan az ismertség, akkor fel lehet fűzni a többi kiváló borunkat is.
  2. El kell dönteni, hogy nemzetközi szinten minőségi vagy mennyiségi brandet akarunk-e építeni. Az is-is lehetetlen, egymást kioltó láng lenne. Rövid távon érdemes lehet a mennyiségi eladásokra hajtani, de a földrajzi adottságaink miatt hamar a végére érnénk ennek az útnak. Nem egy olyan külföldi üzleti próbálkozásról lehetett hallani, amikor minden adott volt a jó üzlethez: ár, minőség, logisztika vagy akár kölcsönös szimpátia is, csak épp a külföldi kereskedő havonta szeretett volna annyi bort bekérni, amennyi az éves termelés volt az adott fajtából. Tehát a minőségi brand építése marad. Ez a keményebb út, de hosszú távon felzárkózhatunk a nagy országok nagy szereplői mellé.

Szép is ez így összeírva, de ez a pár sor hosszú évek kemény munkáját írja le, és az alapok nélkül nem fog működni az egész. A világhír legelső lépése, hogy minden borász tükör elé áll, és hangosan kimondja azt az összeget, amit idén a saját bormarketingjére fog költeni. Amíg ez nem történik meg, addig nincs következő lépcsőfok, nincs fejlődés. Ez így működik.

 

Ezek persze még mindig csak szavak, és egyetlen tettet sem helyettesítenek. Az első lépést mindenkinek a saját portáján kell megtennie. "Vedd kezedbe a bormarketinged!"

 

Még több hasznos ötletért látogassa meg a Bormarketing1x1 blogot!