A hazai bormarketing a legszomorúbb topik
Konferencia
2016-03-04 | Bánlaki D. Stella
Számos előadás után hét ágazati szereplő egy órás beszélgetésével zárult a 2016-os Borjog és bormarketing konferencia. A téma a hazai bormarketing volt – csak úgy általánosságban – és a konklúzió nem meglepő módon elég szomorú lett. A kiábrándult felszólalók közül senki nem dobott be innovatív ötletet, senki nem lebegtetett haditervet, a reménynek csak néha csillantak fel a sugarai. Balassa István (borász, Balassa Bor), Ditz Edit (nemzetközi borakadémikus), Ducsai-Oláh Zsanett (a Magyar Nemzeti Kereskedőház vezérigazgatója), Frittmann János (borász, Frittmann Borászat), Heimann Zoltán (borosgazda, Szekszárdi Borvidék, a HNT elnökség tagja), Horkay András (az Országos Borszakértő Bizottság elnöke), és Uj Péter (főszerkesztő, 444.hu) legfontosabb, ott elhangzott gondolatai szerkesztve következnek.
Mit adjunk el?
Ducsai-Oláh:
Mi, a Magyar Nemzeti Kereskedőház azzal tudunk segíteni, hogy közvetítjük más országok igényeit. Ez alapján a hazai borkereskedelem szempontjából érdemes lenne kiválasztani 3-4 célországot, és azokra koncentrálni – az anyagi forrásainkat is. A stratégiát aztán a célhoz kell igazítani, arra építeni, majd haladni lépésről lépésre.
Ditz:
A külföldet célzó kommunikációban ki kell emelni egy borvidéket – Tokajt – és azt hirdetni.
Frittmann:
Minden borvidéknek szüksége van az exportra. Inkább 3-4 szőlőfajtát kellene kiemelni.
Horkay:
Világszerte éppen most stabilizálódik az édes bor fogyasztás, de ez még így is csak pár százalékot fog kitenni az egészből. Tokajt már külföldön is ismerik, a száraz furmintból már ki lehet indulni. Ezenkívül az illatos fajták népszerűek a nemzetközi piacon. Említhetjük még a kékfrankost, és annak kapcsán a bikavért, és már körbe is jártuk az országot. Ezeket kell hirdetni, a következő 20 évben folyamatosan. A különböző borvidékeinket inkább csak mi magyarok ismerjük – az egyes borvidékek kommunikációja inkább nekünk kell hogy szóljon.
Uj:
Szerintem még nincs olyan termék, hogy A Magyar Bor, nincs egységes termék. Kitörési pontot keresünk ott, ahol nincs.
Hol adjunk el?
Ducsai-Oláh:
Nem érdemes kiállításokra járkálni Kínába, ha nincs elegendő mennyiségű borunk. Többet ér, ha egy zártkörű vacsorán, érdeklődők előtt mutatják be boraikat a borászok.
Ditz:
Halálosan unom ezt, szerintem a borászok nem is adnak el a borvacsorákon, sem a kiállításokon. Az innováció, a kliséktől való elszakadás az, amiben az Újvilág ereje rejlik, és ami itt hiányzik.
Heimann:
Szerintem a jelenlévők közül én járok a legtöbb borvacsorára. Budapesten már nem, de vidéken nagy erre az igény, az emberek szeretik simogatni a borászokat. Nekem ez elsődleges marketingeszköz.
Ki adja el?
Heimann:
A szakma széttagolt. Elsősorban összefogásra lenne szükség, nem stratégiára. Míg a családi borászatoknál, nálunk is létezik egy 200 éves jogfolytonosság, eközben az államot állandó személycserék jellemzik. Folyton, most is meg kell küzdenünk a partnerségi viszonyért, és csak ezután tudunk stratégiát építeni. Jelenleg van mit tisztogatni a saját házunk táján, és ebben a HNT-nek is van szerepe. Ahogy az ágazati integrációban is.
Ditz:
Az elmúlt évtized marketingkoncepciói mind utópisztikusak voltak, csodavárás, ha minden piaci szereplő azt gondolja, hogy az államnak kell finanszíroznia a különböző stratégiákat. Ráadásul a bormarketing máshol, például az Újvilágban nem borszakmai, hanem marketing szakmai kérdés.
Horkay:
Más országokban egységes imázsépítés zajlik legalább 25 éve. Nálunk állandóan megakad a folyamat. A stratégia kidolgozása a szakma feladata, és a szakmában nagy szerep, felelősség jut Tokajnak. A kivitelezés az, amit a marketing szakemberekre kell bízni.
Mi van a minőséggel?
Frittmann:
Itthon még a termelési alapok sincsenek rendben, a marketingstratégiának része kell hogy legyen a borászati stratégia megújítása is. Ezt pedig csakis maga az ágazat a HNT tudja – akár külső segítséggel – elkészíteni és véghezvinni.
Horkay:
A saját borainkat elsősorban mi isszuk meg itthon – ugyanakkor fontos lenne a minőség promotálása itthon is.
Ditz:
Fontos lenne itthon emelni az árszínvonalat.
Uj:
Mi most itt csak a marketingkommunikációról beszéltünk, miközben a marketingnek része a termék maga, és onnantól a csomagolásán keresztül minden. Viszont a hazai termék minősége még sokszor bizonytalanságot mutat, és ez leképeződik a kommunikációban is.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
A Top 100 legjobb bor közé már csak aranyérmesek kerültek
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!