Holdvölgy Pincészet – az újjászületett labirintus
Borászatépítészet 5. rész
2015-06-02 | Polyák Dóra
A Holdvölgy Pincészet a Tokaji borvidék két ütemben elkészült kortárs borászata, melynek egyedülálló volta abban rejlik, hogy modern építészeti elemek segítségével tárja fel az alatta húzódó közel két kilométer hosszú pincerendszert.
borvidék: Tokaji borvidék
cím: 3909 Mád, Batthyány u. 69.
elérhetőség: http://www.holdvolgy.com/
építész: Bordás Péter – BORD Építész Stúdió
tervezés: 2007/2011
termőterület: 26 hektár
szőlőfajták: furmint, hárslevelű, sárga muskotály, zéta, kabar, kövérszőlő
Tokaj-Hegyalja szívébe, Mád központjába ékelődött be a Holdvölgy Pincészet közel 7000 négyzetméteres területe. A falu kanyargós kis utcáin sétálva, a cseréptetős házak közül egyszer csak kibukkan a hosszan elnyúló kőkerítés és a Holdvölgy felirat, mely nevet az egyik legszebb dűlőjéről kapta a pincészet.
Az egykori félholdnyi születésnapi ajándék mára 26 hektárrá nőtt, ami 7 dűlő 20 parcelláján osztozik.
Megérkezésünkkor az udvari homlokzat kettős képe tárul elénk, mely a szikrázó napsütésben még inkább kihangsúlyozottnak tűnik. Az utcai oldalon egy meglévő, hagyományos háromosztatú lakóház került helyreállításra, melynek határait az udvari oldalon a kő és a vakolat éles találkozása egyértelműen kijelöl.
Nemcsak anyaghasználatában, de karakterében is elkülönül a két épületrész. A régi „kisházon”, az egykori nyílások helyén modern, egyedi nyílászárók kerültek kialakításra, melyek ebben a szép időben érdekes fény-árnyék játékot képeznek a homlokzaton. Sötétben pedig nem a fal síkjától való kiemelés, hanem az ablakok felső részén végigfutó ledszalagok erősítik ezt a kontrasztot.
Ezzel szemben a bővítmény falai simára vakoltak, tektonika, illetve megvilágítás nélküliek, a fal külső síkjára kitolt bejárati ajtók szintén egyedi tervezésűek. A tömör tölgyfa felületüket sávos üvegbevilágítók szakítják meg, ezzel biztosítva a belső tér természetes megvilágítását.
A meglévő épülettel kezdjük meg a bejárást, ahol egyből egy különleges térbe lépünk, az egykori füstöskonyha keresztboltozata fogadja a látogatókat. Ettől jobbra kapott helyet a tárgyaló és kóstoló helyiség, ami modern berendezései mellett, az egyedi ablakokon átjutó nagy mennyiségű fény hatására egy kellemes, meleg hangulatú teret képez. A fogadótér túloldalán található az iroda és a hozzá kapcsolódó szociális helyiségek.
Az eredeti kőfalak vonalát követve, meghosszabbításként épült fel 2007-ben maga a borkészítésnek helyet adó épületrész, amit ma palackos tárolótérként használnak. A látszó tetőszerkezet a tér egyediségét adja, ahol a nyers betonfelületek és a tölgyfa dominál. A domboldal felől kialakított ajtó jelent kapcsolódási pontot a meglévő pincerendszerrel.
Ezután következik az igazi időutazás, amikor a látogató már azt hinné, hogy betekintést kapott a fény-árnyék, a régi-új kontrasztjába: kicsit fentebb sétálva, a szomszéd telek ősfás területén egyszerre bukkannak fel a modern borászati épület és a régi pincelejáratok oromfalas kis homlokzatai.
Itt érezhetjük igazán a kortárs építészet találkozását a hagyománnyal; a területen kilenc egykori pincelejárat található, melyek közül a legrégebbi az 1844-es évszámot rejti. Ezek kapcsolják össze a föld alatt húzódó 1,8 kilométer hosszú, egyedülálló, több százéves pincerendszert, melyet a fölötte elterülő, 2012-ben átadott borászati üzem segítségével ismerünk meg.
Külső kialakítását tekintve a legfontosabb építészeti elv a környezetbe való illeszkedés, a borvidék vonalainak követése. Ezt hangsúlyozza a hatalmas konzolos födémkialakítás, amellyel az építész a légiességet kívánja kifejezni. A tetőteraszról szétnézve csodálatosan elénk terül a híres tokaji dűlők lábánál húzódó mádi tájkép. Éppen ezért a terasz zenei események kedvelt helyszínéül szolgál. A zöld tetőn tipikus, Bordás Péterre jellemző, nagyméretű üveg felülvilágítókat látunk, melyek a természetes fényt a feldolgozó térbe juttatják.
A szőlő saját szervizúton érkezik, majd a hátsó oldalon a teljes homlokzat szélességében kialakított ajtó megnyitásával az épületbe jut.
Itt a gravitációs elvnek megfelelően, a felső szinten történik a szőlő válogatása, ahol a mennyezet mintegy teljes egészében homogén felületként világítva egységes fényt biztosít ehhez a fontos munkafolyamathoz. A födémben kialakított nyílásokon át a feldolgozott szőlő egy szinttel lejjebb, az erjesztőtartályokba kerül.
A felső szinten még kialakítás alatt van a labor és az irodahelyiségek, illetve egy egyedi sarokablakos megoldással rendelkező jövőbeli kóstolóhelyiség, ami tájolását tekintve szintén a csodálatos panoráma előtt tiszteleg.
A szőlő útját követve mi is egy szinttel lentebb megyünk, az erjesztőtérrel szemben találhatóak a tartályos és fahordós érlelőterek. A különböző méretű rozsdamentes tartályok teszik lehetővé az egészen kis mennyiségű, parcellaszintű borok készítését. A két helyiség között kapott helyet a modern technológiát jelképező aszúprés. A szint oldalsó tere pedig palackozóként funkcionál, ahol precíz címkéző és csomagoló munka folyik.
A tervezési elvek között szerepelt a terek nagyméretű üveg-, illetve tükörfelülettel való elválasztása, kifejezve ezzel az átláthatóság érzetét.
Ezután kezdődik a barangolás a pincerendszer útvesztőszerű labirintusában. A szövevényes ágak hálózata összefonódik, ahol a látogató egy különleges élményben részesülhet. A térképes útbaigazítás segítségével borkóstoló pontokhoz juthat, amiket végigjárva és -kóstolva a pincészet két borcsaládját ismerheti meg.
A fiatalos, könnyedebb Hold and Hollo tételeivel kezdve, a letisztult stílusú, fantázianevekkel ellátott, elegáns Holdvölgy-borokig. Az átláthatatlanul hosszú pincében érezhető a hely szelleme, melyeket a régi boltozatok, a falakban rétegződő tokaji kőzetek mutatnak. Azonban itt érlelődnek a kiváló borok, így a modern technológia lenyomatai is diszkréten jelen vannak. A megerősített boltozatok, a padlószint módosítása, a változtatható (technológiai vagy látogatói) világítás mind-mind erről árulkodik.
Visszatérve, az érlelőtér csigalépcsőjén már a beszűrődő fény mennyisége sejteti a vinotéka szintén teljes homlokzatán kialakított üvegfelületet. A bejárás lezárásához érkeztünk, az itt kialakított bemutató- és vásárlótér a francia parfümériák hangulatát kelti bennünk. Elegáns, modern, formatervezett bútorok között nézelődünk, ahol a kevesebb több elvnek megfelelően abszolút a borokon van a hangsúly. Végül elérkezünk a 2006-os 6 puttonyos Aszú Culture-ig, így nemcsak a látvány, de a kóstolás terén is méltón zárjuk le az itt töltött időt.
A pincerendszer újjáélesztése és összekapcsolása a modern technológiával nagyszerű gondolat, ami szintén megmutatkozik a borkészítésben is úgy, hogy közben a hagyományokat tisztelő, a tokaji terroirnak köszönhető, a dűlő- és parcellaszintű egyediség kihangsúlyozása a cél.
A nagyfokú precizitás mind a borokon, mind az épület kialakításánál visszaköszön. Az egyedi tervezésű szilikoncímke, a pincében elhelyezett formatervezett installáció, a labirintusban elrejtett borok kóstoltatása, és még sok hasonló elem, amit a helyszínen átélhetünk, mind ezt az érzetet támasztják alá.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!