A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

„Az utolsó hárslevelűmet isszuk idén”

Györgykovács Imre, Somló élő legendája a visszavonulásról

2017-08-25 | Geri Ádám


„Az utolsó hárslevelűmet isszuk idén”

Fontos döntést hozott Györgykovács Imre, aki 40 éve egymaga készíti somlói borait a legmagasabb színvonalon. Erről is beszél a régi idők felidézése mellett a vele készített interjúban.


 

Felröppentek hírek, hogy nem készít több bort és már el is adta a szőlőjét.

A hárslevelű és a furmint területeimet eladtam a Kreinbacher borászatnak, de megmaradt nekem a tramini, az olaszrizling és a sárgamuskotály. Valóban az utolsó hárslevelűmet isszuk idén, míg a furmintból jövőre kerül forgalomba az utolsó évjárat, amit én készítettem. 67 éves vagyok, a kezdetek óta mindent ketten csinálunk a feleségemmel, a kapálástól kezdve a metszésen és a permetezésen át a kézi préselésig, ez nagyon igénybe veszi az embert. Nagyon átgondolt, több évig érlelt döntés volt, amit ráadásul nagyon nehéz volt elmondani a borbarátoknak.

 

Miért éppen a hárslevelűről és a furmintról mondott le?

A hárslevelű és a furmint együtt érik, nagyjából együtt kell őket feldolgozni, emiatt például napokig éjjel-nappal folyamatos a feldolgozás, és éjszaka készülünk elő a másnapi szüretre is. Először a hárslevelűt adtam el, a furmintot csak később, és azt különösen sajnáltam. A vendégeimet mindig oda vittem fel, a Taposó-kút felett van a szőlőterület a bazaltsziklák alatt, csodálatos onnan a kilátás. Viszont a terület nagyon meredek, és én a permetezést háti permetezővel csinálom, hátrafelé haladva hegyről le és hegyre fel, hogy lássam a leveleken, hogy fénylenek-e, vagyis, hogy elég permet került-e rájuk, de még nem túl sok, hogy ne folyjon le. Nehéz fizikai munka volt.  Így viszont több idő lesz a megmaradt szőlőkre  azt szoktam mondani, úgy gondozzuk az olaszrizlinget, hogy szinte már beszélni is megtanítjuk.

 

Majdnem 40 éve van szőlője Somlón. Hogy emlékszik vissza a kezdetekre?

Eredeti szakmám szerint szőlész-borász vagyok, mint apám is, aki pincemesterként dolgozott a balatonfüredi borgazdaságnál, dédnagyapám pedig vincellér volt a Zirci Apátság somlói birtokán. Én az iskola után azonban mindössze fél évig dolgoztam TSZ-ben, majd műszerész technikusi végzettséget is szereztem és elektroműszerész lettem a Videotonnál. Sokat jártam a Somlóra TV-t javítani, és amikor 1979-ben lett egy Trabantunk, arra gondoltam, nem kéne veszni hagyni az eredeti szakmámat, úgyhogy megvettük az első szőlőnket.

 

Az első bora elég sokat váratott magáta, 25 éve jelent meg. Ilyen nehéz volt az indulás?

Először munka mellett csináltuk magunknak, illetve a háznál adtunk el bort. 1993-ban aztán eljutottam a Budavári Borfesztiválra, ahova

úgy palackoztam a bort, hogy lopóval vettem ki a hordóból és töltöttem palackba, majd kézzel erőltettem bele a dugót.

A fesztiválon az utolsó napon megmutattam egy holland kereskedőnek a boromat, akinek nagyon tetszett, meg akarta venni mind a 200 letöltött palackot, mivel akkor csak annyihoz tudtam üveget venni. A fesztivál után pedig írt nekem Dr. Dávid Gyula ügyvéd, hogy hagyjak fel a műszerész szakmával, ő segít nekem, amiben csak tud. Ő támogatta az első tételek palackozását, hogy kijussak a piacra a palackozott borokkal, és így lett végül egy plusz pincém, ahol a palackos érlelés történt. Meseszerű volt az egész.

 

Mire a legbüszkébb?

Rengeteg szeretetet kapok a mai napig, sok csoport jön hozzám külföldről, belföldről vagy például nagyon sokan hívtak és kérdezték, hogy tényleg abba akarom-e hagyni. Közben megválasztottak a Borászok Borászának és bekerültem a Borakadémia tagjai közé is. És jól esik az a sok cikk is, amit írtak rólam. Még most is visszacseng a fülembe, amit az 1993-as borfesztivál után írt egy újság: „kitűntem a tiszta ízű, egészséges boraimmal”. Erre nagyon büszke vagyok, és a mai napig erre törekszünk a megmaradt szőlőfajtáinkkal.


Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!