A német első osztály: ettől jók a legjobb német borok
Így debütáltak a friss évjáratú német prémium borok 1. rész
2015-05-19 | Bánlaki D. Stella
A németországi borászatok legjobb tíz százaléka, kétezer kibontott palack, Rajna-part, két nap és a legfrissebb két évjárat: ez volt a VDP Weinbörze Mainzban, a bor német fővárosában. Ott voltunk, merültünk, és elmeséljük.
A VDP a Verband Deutscher Prädikatsweingüter rövidítése, és több mint száz éve igyekszik tömöríteni a legmagasabb minőséget előállító német bor- és pezsgőpincészeteket. Most 199 tagja van a különböző német borvidékekről, de ezek együtt is csak a németországi szőlőterületek öt százalékát fedik le, kevesebb mint ötezer hektárt.
Ha a bevételt nézzük: a teljes német borprofit nyolc százalékát zsebelik be évente. Habár léteznek kiváló pincészetek a VDP-n kívül is, joggal mondhatjuk, hogy a 2013-as és a 2014-es évjárat legjobb Németországban készült borait volt alkalmunk végigkóstolni április 26-27-én a bor helyi fővárosában, Mainzban.
Mit is jelent VDP-tagnak lenni?
Elsősorban presztízst. De ehhez előbb teljesíteni kell a szigorú előírásokat. A borok legalább 80 százalékának a területre jellemző szőlőfajtákból kell készülnie, amelyeket a VDP határoz meg. A terroirt leginkább kidomborító fajtákról van szó, tehát a rizling, a silvaner és a burgundi fajták jöhetnek szóba, főleg a spätburgunder, amit mi pinot noirként ismerünk. A VDP-területek felén rizling terem, miközben az összes német szőlőterületnek csak kevesebb mint a negyede rizling. Büszkék is rá.
Egy átlagos VDP-borászat 25 hektáron gazdálkodik és évi 1,38 millió euró forgalmat bonyolít. Az összes eladás mintegy 20 százaléka export. A pincészetekkel szemben elvárás a szigorú terméskorlátozás, a lékinyerés legfeljebb 75 hl/hektár lehet, de a felsőbb kategóriákban nyilvánvalóan akár jóval kevesebb is előfordul. Ezekben a kategóriákban kötelező a kézi szüretelés is.
Megéri
A VDP-tagsághoz viszont nem elég egyszerűen kipipálgatni ezt a listát: éveken át kell kitartóan teljesíteni, közben kivívni a szakma elismerését. Bekerülni ugyanis kizárólag meghívással lehet. A tagság viszont a bekerülés és a palackozás után sem garantált: a tagok által előállított minőséget legalább ötévenként ellenőrzik. Mindezek után egyértelműen látszik, hogy VDP-tagnak lenni büszkeség, bárki joggal villogna vele, de a palackok kapszuláján kötelezően jelenik meg a szőlőkön ülő sas, azaz a Traubenadler, ami a VDP védjegye.
A VDP-címkékre az egyesület saját borkategóriáit is rányomtatják. Ezeket 2012-ben definiálták, eredetileg azzal a céllal, hogy a fogyasztóknak világos információt adjanak a palackban található bor minőségéről. Mert a külföldiek számára kicsit bonyolultnak tűnő német megnevezések szinte csak a cukortartalomra utaltak. (A minőségi borok kategóriáján, azaz a QbA-kon belül Kabinett, Spätlese, Auslese, Beerenauslese, Eiswein és Trockenbeerenauslese jelenhet meg a német boroscímkén.)
Bonyolultabb címke, egyszerűbb választás
A VDP-borokat viszont elsősorban négy kategóriába sorolják: a Gutswein a piramis alja, a VDP alapvető minőségi elvárásainak felel meg. Ortswein: a közösség nagyköveteinek nevezik őket, történelmi jelentőségű, karakteres területekről származó, hagyományos német szőlőfajták borai. Erste Lage, az első osztály: a régióra jellemző szőlőfajták feldolgozása magasabb elvárások mentén. Grosse Lage, a nagy borok a nagy dűlőkből, a német grand cru, vagyis a dűlőkön belül a karakteres parcellákról származó borok. Ebben a kategóriában a szőlőfajtáknak szigorúan illeszkednie kell az adott szőlőhegy képébe is. Ezen belül is a száraz csúcsot a GG-k, a Grosses Gewächs borok képviselik. A VDP rutinos kóstolói csak ezeket kérik a standoknál.
A kategóriáknak egyébként nincs törvényi alapja, kizárólag az egyesület követelményeit garantálják. Nem is jár ki a nem tag borászatoknak, egyik legfontosabb célja mégis az, hogy az egész német borpiacnak, sőt akár a teljes borvilágnak irányt mutasson. A másik pedig a legkiválóbb hazai területek értékeinek megőrzése: a régiók először a legkiválóbb parcellákat nevezik meg, aztán közösen egyezkedhetnek a nagyobb első osztályú területekről.
A kategorizálást Rheingau borvidéken, tehát éppen Mainz mellett még tovább bonyolítják: ott 1999 óta Erste Gewächs néven találjuk a kiváló borokat. 1100 hektárnyi területről, tehát a borvidék jó egyharmadáról állapították meg tudományos módszerekkel, hogy rendkívüli minőségű szőlőt ad. Mindez és a hesseni bortörvény egyéb előírásai alapján készülnek a névre esélyes borok, amelyeket viszont még egy borbíráló bizottságnak is le kell kóstolnia, és kevésbé tudományos módszereivel igazolnia a címre való jogosultságot.
Közelebbről
Egy hónapja élek Rheingauban, és teljesítem a Hochschule Geisenheim borbiznisszel kapcsolatos tanulmányi programját, de valószínűleg az egész félév nem lesz olyan tanulságos, mint amilyen a mainzi kóstolási lehetőség volt újságíróként. A mostani a 42. mainzi borbörze volt, egyben a német csúcsborok legnagyobb, legjelentősebb éves nemzetközi kóstolója.
A 199-ből 172 borászat prezentált összesen 1358 bort, ebből 700 rizling volt. A borok többségét a 2013-as és a 2014-as évjárat adta, és mintegy 3000 résztvevő kóstolta őket a Rajna partján, a Rheingoldhalléban. Főleg persze borkereskedők és sommelier-k, akik a legfrissebb borlapjukhoz kerestek inspirációt. Az újságírók meg csak kritizáltak, többnyire Stuart Pigott vezényletével.
A helyszín impozáns volt, közvetlenül a folyó, a városháza és a Hilton közelében, mégis kevésbé vonta el a figyelmet a borokról, mint a korábbi évek környezete, az Ókori Hajózás Múzeuma. Maga Mainz egyébként a VDP központi városa a három borvidék, a legnagyobb Rheinhessen, a nívós Rheingau és a Hessische Bergstraße metszéspontja. Mainz mindemellett Hessen tartomány fővárosa is.
A kétnapos rendezvény megnyitóján tíz éve osztják az év sommelier-je díjat, illetve elismerést kap az a szakmabeli is, aki az adott évben a legtöbbet tette a VDP-borokért. Az előbbi díjat, vagyis a VDP.Traubenadler Sommelier 2015 címet idén Florian Richter kapta a közeli hattenheimi Kronenschlösschennek összeállított borlapjáért. Ugyanez a borlap többek között már a Gault&Millau németországi nagydíját is elnyerte, az étterem honlapján lehet nézegetni.
A VDP-trófeát most Marcus Hofschuster, az Európa-szerte ismert borkritikus vehette át. A borászoknak közös munkáról is szólt a hétvége, számos zártkörű workshopot szerveztek nekik, ahol most leginkább a hatékony belső kommunikáció felépítésén dolgoztak. Fárasztó lehetett, az első napot követő fényképezkedéshez nagyon nem volt már kedvük pózolni.
Cikkünk második részéhez kattints IDE!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!