Jásdi: A felnőtté válásnak nincs alternatívája

A Borstratégia érdeklődés hiányában elmarad?

Be kell látni, nem nagyon van igény kis hazánkban arra, hogy vitát folytassunk közös borjövőnk kérdéseiről. Mi inkább olyan utólag megmondók vagyunk.

Állítólag a HNT kiadta valakinek albérletbe a borstratégia elkészítését. Hozzáértőnek. Ő majd elkészíti, bevezetik, aztán jólesően moroghatunk, hogy ezek milyen hülyék!

Kezdjük megszokni, hogy helyettünk döntenek okos férfiak és még okosabb nők. Megmondják, mire költsük el az unió milliárdjait, hogy legyen-e bormarketing, és ha mégse, melyik szervezet, minisztérium kezelje a forrásait.

Lassan én is igazat adok nekik. Hiába kapott az új hegyközségi törvénnyel és a szakmaközi szervezetté nyilvánítással máshol, boldogabb országokban az önállósulást segítő jogosítványokat a HNT. Mindig van olyan minisztériumi ember, intézmény, aki, vagy amelyik bebizonyítja, hogy a szakma alkalmatlan saját érdekeinek a felismerésére. A döntések jó helye nem a szakma kezében van, hanem természetesen náluk. A szakma pedig behúzza a nyakát. Még rosszabbul is járhatunk, ha sokat ugrálunk!

Aggódnak értünk. Hogy nincs állami bormarketing, és ami van, az másik minisztériumhoz került. Régebben állítólag az állam adott erre forrást a forgalomba hozatali járulékból. Az AMC-től a Magyar Turizmushoz került a bor ügye, most meg a gazdasági tárcához. Holott az egyetlen hatékony bormarketing tevékenység az FVM által finanszírozott borkiválósági program.

Én másképp emlékszem

2006-tól évekig tartott, mire az összes szakmai szervezet kiegyezett és hozzájárult ahhoz, hogy literenként 8 forintot fizessünk be egy közös kasszába a magyar bormarketing céljaira. Önkéntes, kötelező befizetés – francia, osztrák példára. (Mielőtt röhögő görcsöt kap valaki: a terminus technicus azt jelenti, hogy ha a szakmai szervezetek megegyeztek, az általuk képviselt szakma vállalkozásai számára a befizetés kötelezővé válik.)

Értekeztünk, miniszteri, államtitkári találkozókon vettünk részt. Az eredeti elképzelést, hogy a bormarketing ügyeivel a HNT keretein belül működő kis iroda foglalkozzék, akkor nem lehetett megvalósítani. Az akkori HNT nem volt szakmaközi szervezet, nem volt jogosítványa arra, hogy a pénzt begyűjtse. A minisztérium által a helyzet feloldására kidolgozott javaslat szerint, adó módjára beszedhetővé tették a megszavazott hozzájárulást. Forgalomba hozatali járulék került bevezetésre, beszedését az OBI (ma NÉBIH) végezte. A kormány azt vállalta, hogy a beszedett összeget külön költségvetési soron kezeli, és kizárólag a bormarketing céljaira használja fel. Ravaszul kicsippentett azonban a minisztérium az összegből 40%-ot, hogy a NÉBIH ebből ellenőrizhesse a borpiacot, és kiszűrhesse az anomáliákat. Szóval állami feladatokra. A további összeg felhasználására a szakmai szervezetek által létrehozott Bormarketing KHT tehetett javaslatot az AMC-nek.

Jól-rosszul két évig működött a rendszer. A NÉBIH nem volt képes a járulék teljes összegének a beszedésére. Éppen a rendszer legnagyobb szereplői kikerülték a befizetést. A hivatalnak nem volt az ellenőrzésre embere, hard- meg szofvere. A 40% elfogadására igen.

Ennek ellenére valami elindult – de nem tartott sokáig

A KHT működtetésének a költségeire senki nem biztosított forrást. Végül a szervezetet az alapítók egy részének közreműködésével sikerült megfojtani.

Az olasz importban is leginkább érdekelt nagyüzemek közben egy pillanatra sem szüntették be a háttérben a forgalomba hozatali járulék ellen folytatott lobbizást. Nyilvánosan, a parlamentben, az akkoriban működő Borászati Albizottságban senki nem vonta kétségbe a bormarketing járulékként szolgáló befizetések szükségességét. 2011-ben a Parlament a szakmai szervezetekkel, vagy éppen saját albizottságával való konzultációt teljesen mellőzve, egy tollvonással szüntette meg a forgalomba hozatali járulékot.

Azóta valóban csak a Borkiválósági programot működteti az FVM, és ország-arculati célokkal tart borkiválasztásokat a Külügy. Nagyságrenddel csökkent a bormarketingre fordítható összeg.

Értékelhető magyar bormarketing valójában nincs. Itt-ott elköltenek ugyan egy-két milliárdocskát a tokaji bor marketingjének tanulmányozására, anélkül azonban, hogy valaki is konzultálna olyanokkal, akik már adtak el tokajit külföldön. De bormarketing Hegyalján sincs.

Ma már a szakmaközi jogosítvánnyal a HNT alkalmas lenne arra, hogy a nyugati országokhoz hasonló módon önkéntes-kötelező hozzájárulásokat szedjen be a borászatoktól, és a szakma céljaira – ha egyszer lesznek –  belátása szerint elköltse. Mert a szakma választott képviselete – akármilyen rosszul is használta fel eddig a lehetőségeit – alkalmasabb a saját ügyeinek a vitelére, mint a legkiválóbb közalkalmazott, vagy a legjobb minisztériumi háttérintézmény. A felnőtté válásnak nincs alternatívája.