Amikor egy közgazdász elengedi a számokat
Sabar Borház
2016-06-01 | Bánlaki D. Stella
"Ilyen ez a vidéki borászkodás, ha egyszer belelép az ember, beleragad" – közgazdásztól ilyen őszinte kifakadást ritkán hallunk, kivéve persze ha egy kezdő szabadúszóval van dolgunk, aki – ahogy ő mondja – éppen tanulja elengedni a szögletességet. A Sabar Borház mögött álló Ádám Gábor látszólag egyre jobban belejön az észak-balatoni lazaságba: noha pincészete még nem jövedelmező, a borospince után borteraszt és panziót is tervez.
A káptalantóti Liliomkert piac az elmúlt években egyaránt lett a Balatonra járók, a félig Balatonon élők, a kincsvadászok és a gasztrorajongók zarándokhelye. A nyakamat rá, hogy a piac törzsközönsége a Sabar borokat is jól ismeri, de azt csak kevesen tudják, hogy a Borház mindössze egy jó köpésnyire van a piactól. Itt találkoztunk a tulajdonossal, Ádám Gáborral.
"2009-ben, a budajenői karosszékemben ücsörögve néztem ki magamnak egy szőlőt, ott szemben. Amikor idejöttem, azonnal mondták, hogy nem szerencsés, fagyzugos terület, de akkor már megvolt az egyezség" – meséli vigyorogva a gazdasági igazgatóból lett vállalkozó, majd borászattulajdonos. "Ez itt egy egyszerű, 1937-ben épült egyszobás lakóház volt, ki-be dőlő falakkal, alatta pincével. 2009-ben még 600 méterről hordták ide a vizet, alig mertem megmutatni a feleségemnek." A régi időkre ma a múzeumba illő prés, és a betonkádból megmentett, 1937-es kőtábla emlékeztet. A ház viszont ma már szikrázóan fehér, a pince új, kétajtós fakapuján már a Sabar Borház felirat olvasható.
Hogy miért Sabar?
A Nemzeti Park területén, a tapolcai medencében, a 200 méter magas Sabar-hegy lábánál adta magát a név – habár a hegy nevének eredetére Gábornak kisebb-nagyobb kalandok árán sem sikerült rábukkannia. Kutatás közben viszont a kedvezőtlen fekvésű szemközti területtől megszabadult, egyre többet és jobbakat szerzett meg a Sabar-hegyen.
Gábor a munkát Nagy László borásszal kezdte, akinek azonban 7 év után be kellett látnia: nem tudja a Sabar mellett az egyre növekvő Villa Tolnayt is menedzselni, így idén januárban kivált, utóbbit választotta. Szeptember óta képezte az utánpótlást: a frissen végzett Csizmadia Péter folytatja a Sabarnál elkezdett munkát.
Péter szinte csak most végzett az iskolával, az utóbbi két évet zömmel Németországban töltötte. Amikor előkerül a feldolgozóból, csillog a szeme, a lelkesedése egy pillanatra sem szűnik, gyorsan eltakarít, miután előkészítette a másnapi palackozást, aztán fut fel utánunk a hegyre, hogy szomorúan meséljen a fagykárról, vagy lelkesen támogassa az éppen aktuális hordóvásárlást.
Volt már hat szüretünk, de nálunk még mindig az útkeresés zajlik; azt is meg kell találnunk, hogy miben tudunk különbözni a többi kicsi borászattól" – mondja Gábor. Ő maga is tanulja még a borozást, most fejezte be a WSET alapfokot.
A jövőt illetően Gábor abban biztos, hogy olaszrizlingjük mindig lesz, de hozzáteszi: "…a rajnait is szeretjük, meg a szürkebarátot is egyre jobban." A rozét a fogyasztók miatt, a cabernet franc-t meg az izgalom kedvéért. "Ha pedig az ország a furmint felé kacsintgat, akkor nálunk is kell, hogy legyen belőle." Kész is a portfólió. Idén készült már BalatonBoruk is, a Gourmet Fesztiválon az egyik kedvencünk volt. Hordóban a Hegybor is, idén ez lesz a korábbi alap olaszrizlingjükből, jövőre a prémium tételeket Dűlőbornak szánják. Szóval jól láthatóan nem akarnak kimaradni a balatoni áramlásból.
Elengedte a számokat
A tulajdonos azt mondja, ha előre tudta volna, hogy mennyi nehézséggel jár egy borászat, nem mert volna belevágni. Most mégis az a terve, hogy a káptalantóti pince legyen a főállása, a heti 2 helyett 5-7 napon. Az a szép ebben a szakmában, hogy a borok hogyan fejlődnek, még én, a szögletes közgazdász sem számolhatom ki előre" – mondja, és még mindig mosolyog.
Gábor a pince után nemrég vinotékát nyitott a faluban. "Ha jövő ilyenkor jöttök, már kész lesz a kóstolóterasz a hegyoldalban, a dzsungel helyére szőlőt telepítünk, vinotékánál pedig szép kis kert, meg jó kávé és bodzaszörp vár majd." Most több mint 5 hektárnál tart, de úgy tűnik, növekedési tervek azok vannak, habár a pincészet még nem önfenntartó. Bortúrákban, állandó programokban gondolkodik, együtt tervez a Liliomkert néhány piacosával is, egy kis fogadót is szívesen nyitna.
Bár nem itt született, azon is agyal, mit tehetne hozzá ő a vidék fejlődéséhez. "Itt a faluban sokan készítenek bort saját részre, de le nem palackozzák. Még gondolkozom, hogyan, de talán egyfajta közösségi bort is csinálhatnánk" – így formálódnak az ötletek.
A fejlődő borok a Sabar pincéjében
Szürkebarát 2015, hordóminta
Közepes test, visszafogott mandulás illat- és ízvilág, zárkózott. Kerek szerkezet, krémes textúra, elegáns hordóhasználat.
Olaszrizling Palotavölgy 2015, hordóminta
Gyulakeszi szőlőterületekről, enyhe pörkölésű, többször használt hordóban erjesztve és érlelve. Illatát és a kortyot is a nagyon finom, elegáns, édeskés tónusú fa határozza meg. Citrusos, fehér virágos, nagy bor mandulás jegyekkel. Szép.
Olaszrizling Sabar 2015, hordóminta, 1.
Annyi azért már látszik, hogy Laci távozása után nevet vált a ház zászlós bora, a Mórocz Olaszrizling, amelyet az exborász nagyapjáról neveztek el. Az új borász szerint ez a titokzatos bor hétről hétre változik, folyamatosan mást mutat meg magából. Ottjártunkkor fejlettnek, bujának tűnt, enyhén fülledt, termálos illattal, egyedi karakterrel. Kerekség, jó savak, krémes textúra, a közepesnél nagyobb test.
Olaszrizling Sabar 2015, hordóminta, 2.
Az alapanyag ugyanaz, az élesztő más. A bor is más, bár egyértelműen az előző vetélytársa, illetve később házastársa lehet. Virágosabb (bodza), gyümölcsösebb, ásványos-sós. Lendületes, itatja magát, ugyanakkor telt, komplex és elegáns. Nagyon szép.
További korábbi Sabar borokért kattintson a Borbár rovatra>>
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!