Potenciált látok a rajnai rizlingben
Losonci Bálinttal beszélgettünk 2. rész
2014-11-06 | Tóth Adrienn
A fiatal mátrai borásszal tegnap elkezdett interjúnk első részében főként a pincészet indulásáról, szemléletmódjáról, az évek alatt lezajló változásokról, formálódásokról beszélgettünk. Ma a fontosabb szőlőfajták mellett a legnagyobb részletességgel azt a témát járjuk körbe, hogy miért döntött Bálint a biogazdálkodás mellett, és hogy ezzel kapcsolatban milyen tapasztalatokra tett szert az elmúlt két évjárat során.
Cikkünk első részéhez kattints IDE!
Ha 2004-ben indultál, már túl vagy a tízedik szüreteden. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál az indulás éveihez képest?
Valóban egy új korszakot jelent ez a mostani időszak, amely a racionalizálás jegyében telik. Ez nem azt jelenti, hogy minden fajtát kivágok vagy átoltok, de tény, hogy fókuszálnom kell a kulcsfontosságú szőlőfajtákra, amelyekkel azonosítani szeretném magam mind itthon, mind külföldön.
A kékfrankosnak ebből a szempontból nagy jelentőséget tulajdonítok, úgy vélem, országos értelemben is komoly potenciállal bír, csak össze kell fognunk és követnünk az osztrák példát. Az évjárathatás kiegyensúlyozása szempontjából ennek tökéletes kiegészítője lehet itt a Mátrában a pinot noir, hiszen a hidegebb években a kékfrankos túl szikár, az ilyen klíma viszont pont a jót hozza ki a pinot noirból. Tulajdonképpen a két fajtát úgy tekintem, mint lelki rokonokat, a szerkezetük és a terroir bemutatására való képességük szempontjából is.
Melyiknek szánsz vezető szerepet a fehérszőlő-fajták közül?
A furmintból sokat lehet kihozni, de szerintem a hárslevelű elegánsabb lehetne nála. Viszont a szőlőfajta, amely a legjobb eredményt produkálja nálam, az a rajnai rizling. Azt mondanám, hogy tíz évből ez tudja megbízhatóan a legtöbb komplex és elegáns tételt adni. A rajnai rizlingben látom a legkomolyabb erőt arra, hogy évről évre potenciállal bíró borokat adjon. Még a tavalyi szűztermése is az évjárat legjobb fehérborát adta a pincémben.
Korábban szóba került már, hogy a tavalyi évtől elkezdtél a bioműveléssel kísérletezni. Milyen változást hozott ez az életedbe?
Eddig is igyekeztem sok időt tölteni a szőlőben, de innentől kezdve elkerülhetetlen a minőségi jelenlét. Az idei nyáron volt olyan időszak – amikor a borvidéken terjedő fertőzések miatt – legalább kétnaponta végig kellett járnom a szőlőket. Pedig nálunk az ültetvények olyan szétszórtan helyezkednek el, hogy egy ilyen kör hetven kilométert jelent.
Sokakban a bioművelés kapcsán az a tévképzet él, hogy itt arról van szó, hogy mi a szőlőt magára hagyjuk, és imádkozunk. De ez nem igazán így működik. A biogazdálkodás tiltja a legtöbb a szőlészetben általánosan ismert permetezőszer használatát, de vannak speciális, természetes készítmények, amelyeket alkalmazhatunk. Ezek azonban a rézen túl kifejezetten drágának számítanak.
Az sem jelent megoldást a problémákra, ha a hagyományos művelésben alkalmazott szerek kiváltására több rezet vetünk be, mert a szőlő számára kifejezetten káros lehet, ha ez a kémiai elem felhalmozódik a talajban. Elviekben évente hat kilogramm a réz kijuttatásának engedélyezett mennyisége, de ez nálunk jellemzően mindössze 1-1,5 kilogrammot tesz ki. Utóbbi mennyiséget egy átlagos biogazda sokszor egy permetezéssel szokta kivinni.
Mit használsz e helyett?
Sok egyéb lehetőség létezik, amely egyrészt meghosszabbítja a permetezések közötti időszakokat, másrészt rovar- és gombaölőként funkcionál. Erre lehet példa a narancsolaj vagy más illóolajok.
A kén alternatívájaként például egy olyan szert használok, amely alig különbözik a szódabikarbónától. Mivel azonban a sütéskor a tésztába kerülő alapanyagban lévő nátrium hosszútávon nem tesz jót a növénynek, e helyett kálium került bele, amely viszont előnyös.
Ugyancsak érdekes a fahéjolaj, amely gombaellenes, így nem véletlen, hogy a háztartásokban alkalmazott természetes takarítószerekben is gyakran használják. A fahéjolajra úgy bukkantam, hogy az interneten keresgéltem információkat. Ott derült ki, hogy nem véletlenül használják bio-szőlősgazdák a világ távoli pontjain, hiszen már Egyiptomban is elterjedt volt az illóolajak hasonló alkalmazása.
Bármennyi ilyen természetes anyagot vetünk is be, a biogazdálkodás esetében a területek rendszeres körbejárása elkerülhetetlen. Az összes felsorolt anyag ugyanis kontaktszer, akkor hatékony, ha közvetlenül a levelekre, fürtökre kerül, ezért van óriási jelentősége számunkra tudatosan végzett zöldmunkának.
Összességében azt mondhatom, hogy a bio sokkal több munkaórát jelent, mint egy ugyanakkora terület hagyományos művelése. Több figyelmet, alaposabb zöldmunkát, több permetezést igényel. Volt olyan idén, amikor hetente kellett a leveleket leszedni.
Eddig a megnövekedett munkaigényről beszéltél, megéri mindez?
Több okom is van, amiért kitartok. Egyrészt a saját egészségem, mióta ugyanis ezzel a módszerrel dolgozom, nem tapasztalom magamon azokat a bőrallergiás tüneteket, amelyek korábban gyakran előfordultak, pedig minden szer előírását betartottam. Ez tulajdonképpen egy önző ok, mert sok időt szeretnék a szőlőben tölteni.
Ezentúl azonban szeretnék egészséges, tiszta terméket tenni a fogyasztók asztalára, szerintem ez egyre fontosabb elvárássá válik itthon is, ahogy az például Ausztriában már tapasztalható. A gyomirtót, a műtrágyát mi már a kezdetektől kerüljük, mert azt tartjuk a kiindulási pontnak, hogy a szőlő egészsége a talajban kezdődik.
Ha felteszik nekem manapság a kérdést, hogy mitől számítok további minőségi emelkedésre, mindig azt mondom, hogy a talajban látom a megoldást. Ez persze egy összetett folyamat, amelyben része van a sorközi vetésnek, a művelés gyakoriságának, a szerves trágya utánpótlásnak.
És ennek kapcsán sem pusztán a mennyiségi értékekre gondolok, a szerves anyag utánpótlását pont nem nagy mennyiségben, hanem inkább mikroadagokban kell számolni. A talaj jó kezelése a szőlő számára olyan, mint az embereknél az emésztőrendszer, alapvető fontosságú a jó működése.
Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
Óriási dolgok állnak még előttünk. Jó lenne minél előbb rendbe rakni az udvarházat, ahol a boraink készülnek, ezzel párhuzamosan valószínűleg tovább növekedhetne a helybeli értékesítés is. Az emberállomány kapcsán is vannak már megbízható, jó segítőink alkalmi munkásként, ugyanakkor nagy nyugalmat adna, ha valaki állandóan itt lenne.
A közeljövő legfontosabb feladata viszont úgy érzem, hogy már túlmutat a személyes sikerünk útjának egyengetésén, a vidék rangjának, népszerűségének emelésére egyre több időt, energiát kell szánnom nekem is, már csak azért is, mert egy kultúrtájban szeretnék élni, ahol sok a saját értékeire büszke lokálpatrióta.
Az idelátogatók szimpátiáját csak úgy lehet megszerezni, ha elsőként mi magunk hiszünk szűkebb pátriánk adottságaiban, fölismerjük, ápoljuk szépségeit. A Tőkések köre ehhez nagyszerű alapot, kovászt teremt, de természetesen rengeteg más fontos tennivaló is akad a Mátra bércei alatt.
Köszönjük a képet a Terra Hungaricának.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!