Ahol börtönőrök futtatták fel a borkultúrát

Ausztrália – Hunter Valley

Az utazás az évek alatt szorosan összekapcsolódott a borok iránti rajongásommal. A munkáltatóm idén jóváhagyott egy 7 hetes fizetés nélküli szabadságot, én pedig a távoli Ausztráliába indultam. Innen írom az Ausztráliáról szóló sorozatom, amelynek ez az első része.

Miért Ausztrália?

Shiraz és Lídia

Hatalmas ország, éghajlati szélsőségekkel

Az ország legnagyobb része sivatag, de a déli partokon, a szubtrópusi és a mérsékelt égöveken meghatározó gazdasági bevételt jelentenek az akár több száz hektárt is elérő szőlőültetvények, amelyek nagyobb részét gépi betakarítással szüretelik. A kézi szüretelés külön minőségi megjelölt jelent, amit gyakran a palackon is feltüntetnek.

Ausztrália bortörvénye az európai jogszabályozáshoz képest egyszerű. Nem korlátoz hozamokat, fajtákat, stílust. Egyetlen megkötés van: ha a szőlőfajta vagy az évjárat fel van tüntetve a címkén, akkor a palacknak valóban legalább 85%-ban azt a fajtát, vagy annak az évjáratnak a borát kell tartalmaznia. Számos esetben ellenkező példát tapasztalhatunk: a shiraz palackra felkerül a viognier megjelölés is, mert marketing szempontból előnyösen hat, de mindösszesen csak 3,5% adott tétel viognier tartalma. (A viognier szőlőtől egyébként elegánsabb, fűszeresebb, komplex lesz a shiraz.)

Hunter Valley (Fotók: Wine Australia) 

8 fehér-  és 8 kék szőlőfajta a meghatározó, ezek közül számos az 1950-es években érkező olasz bevándorlókkal érkezett. A kékszőlők a shiraz, a cabernet sauvignon (amit a helyiek előszeretettel „kabszav”-nak becéznek), a merlot, a pinot noir, a grenache, a mataro (mourvédre), a cabernet franc és a malbec. A vörösborok kedvelt blendje a GSM (grenache, shiraz, mataro trió). A fehér szőlőfajták közül a sauvignon blanc, amit előszeretettel társítanak semillionnal. Fontos fajta továbbá a chardonnay, a riesling, a marsanne, a rousanne, a verdelho és a muscat.

A hat ausztrál államból öt otthon ad a bortermelés kultúrájának.

Az ausztrál borkészítés bölcsője Új-Dél-Wales borvidéke, Hunter Valley, a később itt letelepedett lótenyésztők és szénbányászok otthona. A díjnyertes palackokat elsősorban nem innen várhatjuk, de Sydneyhez való közeli fekvése (160 km-re északra) jelentős turisztikai forgalmat generál.

Az első hajó 1788-ban érkezett Sydney kikötőjébe, és angol elítélteket hozott a lakatlan kontinensre, mert az angol börtönök az ipari forradalom idején zsúfolásig telve voltak. Az ezrével deportált angol bűnözők hamar kinőtték a kikötő területét, és az angolok további területek után néztek. Így történt, hogy az 1700-as évek legvégén az angolok megjelentek az akkor még az aboriginal indiánok lakta Hunter Valley területén.

Az első szőlőtőkék a francia Rhone vidékéről érkeztek. A meginduló angol bortermelésnek egyszerű oka volt: az angol fegyencek felügyelőit borral jutalmazták. Az angol kormányzó úgy gondolta, hogy egy pohár borral a legmérgesebb angol börtönőr is megszelídíthető.

Hunter Valley a teljes ausztrál bortermelés megközelítőleg 3%-át adja. A szubtrópusi éghajlatot a Csendes-óceán felől érkező szél is befolyásolja. A forró nyár mellett a szüreti időszakra érkező csapadék további kihívást tartogat. A talaj szétmállott bazalt, hordalékos felső rétege a botritiszesedett semillion otthona. A mély morzsalékos agyagos felső réteget elsősorban a shiraz tőkék hasznosítják. A régió szőlészetét gyakran fenyegető betegségek és a madarak mellett a legnagyobb kárt a tavaszi rügyfakadáskor a kenguruk jelentik.