Kiss Eliza: Aki végigolvassa, vendégem egy pohár furmintra!

Egy miniszteri biztos személyes visszatekintése 2017-re

A tavalyi személyes jellegű visszatekintés után idén is teszek egy próbát és leírom, mi minden történt velem, jobban mondva túl a hivatalosan elérhető információkon, milyen benyomások értek. Többszöri nekifutásra (ír, töröl, ír, töröl) azt láttam, hogy lehetetlen összefoglalni, mennyi helyen jártam, ki mindenkivel találkoztam és milyen élményekkel lettem gazdagabb.

Január

Január, erős kezdés és életre szóló élmény Berlinben. Vendégországnak lenni Európa legnagyobb mezőgazdasági kiállításán, Európa vezető diplomatáinak és agrárminisztereinek megmutatni borainkat, a VIP fogadáson személyesen beállni Kielmayer Kristian mellé kóstoltatni, mert lehetetlen kezelni az érdeklődő tömeget.

A nemzetközi nyitány után hazai pálya, Mátra. Borvidéki beszélgetések keretében a helyi borászok és szőlészek gyűltek össze. Akkortájt alakultak a mátrai egyesületek, nagyon komoly energiát kezdtek fektetni abba, hogy Mátra mint borvidék ismert és elfogadott legyen. Idén Szőke Mátyás lett az Év Bortermelője, azt hiszem ez a mátraiak munkájának is elismerése. Szóval Mátra, szikrázó napsütés, csikorgó hideg és tiszta fehér hó, Nyilaséknál az ebéden gőzölgő húsleves az asztalon, a három generáció együtt, ki-ki a saját korosztályos szakmai kihívásairól mesélt.

Az év eleji havazás Tolcsvára is elkísért, sőt olyannyira hatalmas volt a Borkincstár pincéje előtt, hogy jobbnak láttuk zacskón lecsúszni, mintsem bokát törve a térdig érő hóban menetelni. Életre szóló élmény lett belőle. Télvíz idején a pincék nagyon barátságosak, a kinti metsző hideg után a lenti 12 fok egészen jóleső érzés. Kissé időprésben voltunk, mert tudtuk, hogy rengeteg egyeztetés és munka van előttünk, hogy a Nemzeti Borkincstár Programot Kormányülésre vigyük. Elképesztő, mennyi részlettel kellett foglalkozni, szerintem önmagában kitöltötte volna a 2017-es évet, de nem hagytuk neki, hiszen rengeteg más dolgunk is volt.

Kóstoló Tolcsván: Goreczky Gergellyel, a Grand Tokaj Zrt. vezérigazgatójával és Márton Péterrel, a Századvég vezérigazgatójával

Január végén szokásos Diplomata Újévi fogadás a Vajdahunyad Várban, amely minden évben a nyitó esemény a Magyarországra akkreditált nagykövetek számára. Bemutatkozott az 1956-os Tokaji Aszú és átadtuk a Together in Wine borokat, amelyekhez az alapanyagot még az ősszel a Diplomata szüret keretében szedték ők maguk Koch Csabi birtokán.

A hónap közepén Sárdy Dia, a Borászati Tanszék vezetője és Kállay Miklós professzor kalauzolt végig a felújított épületükben, amely már a Botanikus kertben áll. Már akkor elhatároztam, itt márpedig szuper labor lesz; most úgy látom néhány hónapra vagyunk a tervektől, időközben együttműködési megállapodást is kötöttünk velük.

Február

Februárban újra átrendeződött a bormarketing, a Mezőgazdasági Albizottság ülésén mutatkozott be Bánhegyi Zsófia. Nagy várakozással tekintettünk működése elé. Nemrég (2017 decemberében - a szerk.) bejelentett távozásával a bormarketing átkerült a Turizmus Ügynökség szálláshelyekért felelős szervezeti egységéhez.

Kézdy Dani nagy lelkesedéssel szervezte a Furmint Februárt, s ennek kapcsán beszéltünk arról, hogy egy-egy évet valamely szőlőfajtának kellene szentelni. Így indultunk el a furminttal 2017-ben, amelynek egy egész évet szenteltünk különféle események, kutatások és kisebb projektek révén. A rendezvényen ismertem meg az Espák családot Hercegkútról, csak fél percem volt kóstolni, de a Supreme Furmint ízét azóta sem tudom elfeledni.

Furmint Február ifjabb Szepsy Istvánnal és Kézdy Dániellel

Meglátogattam Földesi Gyulát, a Soós István Borászati Szakközépiskola vezetőjét. A szakmában többeknek alma materéül szolgáló intézmény rendkívül agilis vezetése sokféle fontos feladatot vállal a fiatalok oktatása terén. Velük együtt rendeztük az év második felében az Ifjú Borászok Borversenyét is a „Tangiban”, amely révén fiatal borásztehetségek kaphatnak bemutatkozási lehetőséget.

Hónap végén Varsányi Lajos és Demeter Csabi jött el Tolcsvára, ugyanis Egerben is található egy felbecsülhetetlen értékű muzeális borkészlet és pince, amely most bankos kézben van. Megvitattuk a Borkincstár Program akkor még kialakulóban lévő irányait, beszélgettünk a muzeális borok létjogosultságáról. Hazafelé megnéztem az áradó Bodrogot, a teljes árterületet jégtáblákká fagyott víz alatt volt. Lenyűgöző és hátborzongató élmény volt.

Március

Március elején Londonban mutattuk be az 1956-os Tokaji Aszút, amelyet Steven Spurrier nagy örömmel kóstolt, Horkay András az OBB elnöke pedig a tőle megszokott laza eleganciával mesélt a keletkezés körülményeiről.

Steven Spurrier borszakíró az '56-os aszúval

Az 56-os következő debütálása a VinCE Budapest volt, ahol külön workshopon mutatta be Demetri Walters MW a palackba zárt történelmet.

Tavasz elején a Furmint Éve kapcsán számos helyen jelentünk meg és meséltünk a terveinkről. A legemlékezetesebb döntés az volt, amikor Gyuricza Csabával, a NAIK főigazgatójával álltunk Badacsonyban egy alig fél hektáros tábla előtt. Májer János, a kutatóintézet igazgatója magyarázta nekünk, hogy ide valamit lehetne telepíteni. Csabával szinte egyszerre mondtuk, hogy itt márpedig furmint lesz. Amikor a TV2 megkérdezte, hogy valójában mit is csinálunk, nemes egyszerűséggel azt válaszoltuk, hogy mi áruljuk a világ legdrágább furmint oltványait. Ami persze először meghökkentést váltott ki, majd elmagyaráztuk, hogy 100.000 forintért lehet örökbe fogadni oltványt, amelyből alapot képezünk és ifjú kutatóknak kínálunk ösztöndíj lehetőséget.

Márciusban meglátogattuk a Thetis Birtokot, amely annak ellenére, hogy kevés múlttal rendelkezik, már több versenyen ért el sikereket. Ekkor volt Siófokon a Syngenta borverseny díjátadója is, ahol az egy négyzetméterre jutó borászok száma mindig magas. Rémlenek képek, ahogy Bock Valér nagy társasággal koccint a bárpultnál, hogy borászlegendák cipelik a hatalmas díjat hónuk alatt a folyosón, vagy amikor másnap a reggelinél órákig néztem az erősen viharos Balatont.

Hónap közepén végre Prowein. Marius Berlemann, a Prowein vásárigazgatójának szokásos ebédmeghívása és a Szeremley Laci által szervezett sörös-csülkös esti mulatság a két meghatározó esemény. Ez utóbbira idén két kedvenc Gézám, a Balla meg a Légli is eljöttek. Fogytak is a sörök és egyéb vitaminok, számolatlanul. A Proweinon átvettük a PAR WINE nagydíjat, amely idén Koch Csabit illette meg.

Koch Csabával és a díjakkal

Április

Április elején Csáfordi Dénes polgármester barátunk meghívására egy egész napot Hajdúhadházon töltöttünk. Elképesztő munkát visz a zártkerti szőlők művelésébe és a régi szőlészeti-borászati hagyományok felélesztésébe. Idén már saját palackozású borral is előállt, sőt megrendezték a hadházi borversenyt, amelynek Kamocsay JR volt a fővédnöke.

A hónap közepén indult Bodrogkeresztúron a Keresztúri esték Kolár Kriszta lelkes szervezésében, amely azóta is tartó és sikeres programsorozat a Henye Borbárban. Az első vendégek között voltunk, Kalocsai Laci szívélyesen fogadott bennünket, a furmint poharas Szilágyi Eszter és a tállyai Márton Peti barátunkkal nagyot mulattunk, amelyről csak összesített adataink maradtak az utókor számára. Az év során ide még többször visszatértem eltérő összetételű társaságokkal, minden alkalom emlékezetes élmény maradt. Itt ücsörögtünk a Ghymes frontemberével, Szarka Gyulával, aki somlói borász.

Az áprilisi badacsonyi furminttelepítés rendkívül jó csapatépítő volt. Eljöttek a tokaji barátaink: SzepsyJR, Espák Paliék, és Koczor Kálmán, Sárdy Dia, Molnár Ákos és még nagyon-nagyon sokan az agrárium meghatározó területeiről. Persze a 444.hu meg is írta, hogy nem tudom fogni az ásót, de szerintem senki nem próbált még ültetni kamerák előtt úgy, hogy megmondják a szöget, meddig hajolhatsz le.

Május

Május, Országkóstoló. Az év legnagyobb tételszámú borversenye 1164 tétellel. A borászok javaslatai alapján megváltozott a Borkiválóság Könyvek arculata, piacosabb és trendibb lett mindhárom könyvünk. Az OBB-vel Balatonkenesén ünnepeltük a sikereket és építettük a csapatot, a vitorlázás után vakkóstolón ízlelhettük a tagok által hozott, személyes történettel bíró borokat. A mai napig emlékezetes maradt az a bor, amelyet Frittmann Petivel nemes egyszerűséggel csak „vizes gyapjútakarón fekvő megázott kuvasz szőre” illatúnak minősítettünk. Burmai volt.

Májusban Rókusfalvy Paliék ötlete révén hollywoodi csillageső volt Budapesten. A Bazilikához vezető utcában a Borászok Borásza eddigi díjazottjai kaptak a járdán egy-egy aranycsillagot. Jásdi Pistáét az esemény keretein belül helyezték el, a többit már korábban.

Innen egyenesen Dúzsiékhoz mentünk, hiszen aznap nyitották meg a budapesti borbárjukat. Persze Tomi nem volt ott – biztos megint külföldön parádézott – de ez nem riasztott el bennünket Gál Helgával és az időközben washingtoni nagykövetté avanzsált Szabó Lacival, hogy koccintsunk Dúzsiék egészségére.

Áts Dóri, Szabó László washingtoni nagykövet és Gál Helga társaságában

Május közepén megnéztem a nevezetes ruszti lankákat és a Fertő-tó körüli szőlőhegyeket. Az egyik legszebb élményem, amikor egy nádas mellett a tó egyik stégjén élveztem a napsütést, mert ugye a legfontosabb dolog a szabadság. Az étteremben magyarul beszéltek, de osztrák borokat ittunk és elégedetten dőltünk hátra az egyenborok nagyszerűségén elmélkedve.

Sárospataki Egyetem, Bejárható Tokaj Konferencia. Az épület belseje csillagkapu a Kádár-rendszerre és nem éppen egy modern universitas. A Konferencia viszont innovatív volt, ha az ötletek egy része megvalósulna a térségben, máris érezhető lenne a változás. Sárospatak kapcsán amúgy is rossz érzésem van mindig, többek közt azért, mert ötödik éve, hogy meghívást kapok Jarecsni kollégától a borversenyre, de sosem mentem még el. Ezt mindenképpen pótolni kell, a sárospataki bornapokkal karöltve.

Májusban eltemettük Konyári János bácsit…előttem nagy borászöregek fekete gyászban, szemükön napszemüveg, arcukon könnycsepp folyik…a csendet csak Szalonna bús hegedűjátéka szakította meg…egy évvel ezelőtt egy eseményünkre eljött, nagyon örültem neki és örömömet a következő szavakkal forrázta: "Eliza, jövőre már nem jövök el…" én akkor, életemben először nem akartam hinni neki….igaza lett…

A nagyon sűrűre sikerült tavasz zárásaként újból Tolcsván kóstoltam fajtaaszút, amely nem egyszerű műfaj, hiszen csak a legelszántabbak hajlandók külön választani az aszúszemeket. Bejártam a dűlőket, amelyek nyárra már ismerősek voltak és kívülről sorolom a hátborzongató neveket: Akasztó, Nyakvágó, Szentvér, Boszorkány.

Aztán a közeli Erdőbényén ünnepeltük a Béres Szőlőbirtok születésnapját, a polgármester úr elmondta, hogy Erdőbénye van a Béres Szőlőbirtokon és nem fordítva. Béres Melinda nem tudott velünk tartani, hiszen ő éppen pihenőjét tartotta a rá váró dupla boldogságra felkészülve. Itt láttam életem első kádártáncát. Kevés dolgon szoktam elcsodálkozni, de ez azok közé tartozik.

A hónap végén Eger, Országos Borverseny. Rövid baráti látogatás Habis Laci polgármesternél, aztán udvariassági a csúcs-zsűriben, ahová néha kiküldenek valami jobbfajta nedűt, de bírálati értéke nincs. Viszont végre haladó szellemiségben szerveződött a szakmai zsűri, sok kortárs borszakértőt bevonva.

A nyári időszak

A nyár aztán a Kékfrankos virágzás ünnepével köszöntött ránk, Mészáros Peti és Pali bácsi látta vendégül a csapatot, egyetemi emberek, egyesületi vezetők, borászok, hegybírók. Szeretem Szekszárdot, ismerősen mozgunk a löszfalak labirintusában vagy a városban található pincék világában, sőt azt is tudjuk, honnan kell rendelni éjszaka pizzát. Az idei év nagy felfedezése egy közeli kis zsákfalu, Szálka, ahol magenta színű az égbolt a Matievics-vendégház udvarán.

Szerencsére néha a borvidékek is jönnek Budapestre, így nem kell mindig úton lenni. Így volt ez a Sárospataki Borterasz és A Boros borbár esti kóstolóján, az Andante Borpatikában. Az Egyesületben a Pajzos-Megyer, a Tokaj-Portius és a Harsányi, a hercegkúti Espák és Naár Pincészet fiataljai Laurent Comas vezetésével bizonyítják nekünk, hogy közös akarattal és szorgalmas munkával egyre jobb eredményeket lehet elérni.

Közben ezerrel zajlik a szőlő-bor ágazat 21. századivá tétele is, ez alkalomból Mádon volt egy konferencia, ahol a digitális témában felszólaltunk. Kevés kivétellel senki sem akar olyan adatbázist látni, ami nemhogy digitális, közhiteles, de még átlátható működést is követel. Mivel a nagy rendszerek nehezen mozdulnak, így áttoltuk a végrehajtást a következő ciklusra.

Koch Csabi invitálására az év legnagyobb szabadtéri borpartyján vettünk részt Borotán. Ahogy mondani szokták, aki számít a szakmában, ott volt. Szárazjég, új arculat, régi vendégszeretet, szakírók, főkóstolók, borászbarátok.

A Sztanev Berci kollégánk által megálmodott Magyar Bor és Pezsgő Napja június 24-én Karcagon ért utol bennünket, úgyhogy ott invitáltuk a fesztiválozókat a közös koccintásra.

Koccintás Karcagon

Júniusban volt még az Országos Borverseny díjátadó, amelyet a miniszter helyett nyitottam meg. Elmondtam, hogy a siker titka az összefogás és nem az egymás ellen hangolás. Szerintem még sok év, vagy komoly személyi változás szükséges, hogy ez az üzenet „megértődjön”.

Júliusban eljött a várva-várt esemény, a Furmint könyvbemutató és a díjátadó. Kóstolózóna, csodálatos furmintok, rengeteg vendég…

Igazi csapatmunka volt a VIP furmint elkészítése is,

hiszen a speciális üveget mádi Barátaink biztosították, a furmintot ifj. Kiss Pista Tolcsváról, a palackozásnál a Pajzos segédkezett, a profi dugókat az Ardea Seal hozta, míg Espák Pali koordinálta az egészet, nem beszélve Borostyánkői Matyi designer gyönyörű címkéiről.

Nyár derekán futottam össze Maurer Oszival az egyik Kossuth téri kávézóban, majd invitáltam, nézzen be hozzánk a „gyárba”. Nagyon jót beszélgettünk a Kárpát-medencei témákról, elképesztően tetszettek a történetei a közösségi kemencéről. Oszi Psalmus Hungaricust is szavalt, éreztem, hogy olyan nagyon jó kárpát-medenceinek lenni.

Július közepén rajtolt el a Kékszalag, mi már előző este a balatonfüredi kultikus helyeket látogattuk végig. A Kredencben Dobai Andris barátunk kápráztatott el az aktuális finomságokkal, másnap reggel pedig Petrányiék csodás teraszáról élveztük a rajtot, majd bejártuk a borpincét is.

Folytatásként Pannonhalma következett, ahol Liptai Zsolti és az Apátsági csodaborászat varázsolt el bennünket. Részt vettünk életünk első imaóráján és valamit megérezhettünk az Apátságot összetartó ezeréves szellemiségből. A látogatás nem titkolt célja, hogy az újonnan elkészült pincemúzeum high-tech bemutatótermét megnézzük, mert szeretnénk ihletet meríteni a Nemzeti Borkincstár Látogatóközponthoz.

Több eseményen voltunk a FINA kapcsán, elsősorban a Furmint Éve izgatott mindenkit. Ezek klassz nyári programok voltak, főként a reggeli műsorokat szerettük a medence partján Mádai Vivivel és Istenes Lacival.

A nyár forró eseménye a tolcsvai borfesztivál volt, amelynek megnyitóján legalább ötven fok volt árnyékban. Egy mosolygós másfél óra, amikor beszélsz, díjat osztasz és közben érzed, hogy folyik a víz szépen egyenletesen a hátadon végig, le egészen a vádliig. Mindezt azonban a tolcsvai borászok elképesztő kedvessége felülírta. Máig megmaradnak azok az élmények, amelyek az idei fesztivált lengik körül: a reggelek a Pasco kávés Hajcsunk Tibivel a Múzeum udvarán, a HeliaD Kastély csapatának vendégszeretete, a hosszú dűlőséták, a Waldbott kastély előtti hangulat. Itt hangzott el a "Tolcsva a Tokaji Borvidék szíve" kijelentés, amely miatt a mádi furmintünnepen már magyarázkodni kellett. A fesztivál egyik napján Csubák Erikával ültünk a pincéjük tetején, s egészen világmegváltó dolgokról beszélgettünk, egy este pedig a Sajgóéknál élveztük a legtökéletesebb száraz szamorodnikat, sőt másnap a Várhegy dűlőben személyesen öntöztem meg egy palack vízzel az egyik szőlőtőkét.

Hernyák Tomi egy mediterrán augusztusi este látott vendégül Etyeken. Lelkesen magyarázta az Anonym pincés Szövényi Áronnal és Kattráékkal, mi a borvidék célja a pezsgővel, miként szeretnék magukat pozicionálni a következő években. A nagyívű beszélgetés mondatai a mai napig a fülemben vannak, és

elképesztően drukkolok ennek a csodás adottságokkal rendelkező régiónak.

Szeptember

Az ősz beköszöntével szinte alig volt szüreti fesztivál, ahol ne jelentünk volna meg. Erős nyitással a Mádi Furmint Ünnepen vettünk részt, Tatárka József polgármester meghívására, amit a Furmint Éve jegyében nem lehetett kihagyni. Színvonalas események, klassz borok, jó koncertek, a Mádi Kör esti VIP rendezvénye. Éjfél után még belebotlottam egy pohár bor erejéig Kis Miklós Zsolt államtitkár úrba, aki a foci fáradalmait még nem pihente ki.

A következő héten már Feind Peti alkalmi munkavállalói voltunk és részt vettünk a szüreten. Ha merlot-t kóstoltok tőle, gondoljatok arra, a mi kezünk is benne van.

Szüreten Feind Petiéknél

A Pécsi Kutatóintézet szőlőfajta bemutatóján majdnem százféle csemege- és borszőlőt láthattunk egy helyen. Amikor az igazgató úr végigkísért az épületen, elhangzott egy őszinte örömnek szánt mondat tőlem, amely szerint „De jó, hogy ezt a részt berendeztétek múzeumnak!” és a válasz: „Nem, sajnos ez a működő feldolgozónk”. Hosszú csend. Magyar valóság 2017.

Szeptember vége kétévente az Országos Mezőgazdasági Kiállítás jegyében telik. Mi nagyon izgultunk, mert önálló területen jelentek meg a Borkiválóság borok és a nyomdából frissen megérkezett Fehér- és Vörös Borkiválóság Könyvek. Népszerű volt az installáció, rengetegen látogattak el hozzánk, agrárvezetők, a japán miniszter, akit Kövér László házelnök úr kísért hozzánk.

Kövér László házelnökkel és a japán miniszterrel az OMÉK-on

Az őszi Szekszárdi Szüreti Fesztivál első napján az Agrárkamara meghívására nyitottuk meg az eseményt Győrffy Balázzsal, az Agrárkamara elnökével. Az este már a fesztivál helyszínén telt, baráti körben, Elek Ágiékkal, Eszterbauerékkal. Összefutottunk a friss apukaság örömében fürdő Takler Andrissal és tesójával, Takler Ferivel, akit elmaradhatatlan fekete bőrdzsekijéről lehet felismerni. Sebestyén Csabi a tőle megszokott jókedvvel kommentálta az eseményeket, Bodri Pisti előhozta a legféltettebb borát a pult alól, Dúzsi Tamás pedig megígértette velem, hogy meghallgatom a Jónás Könyvét végre.

A következő nagy ünnep Somlón volt, Juhfark Ünnep, a Tornai Pincészet szervezésében. Balogh Zoli persze pont nem volt ott, pedig mindig várom az eszmecserét a olaszrizling maradékcukor szükségességről. Györgykovács Imi bácsi utolsó furmintpalackjainak egyikét dedikálta nekem, bemutatkozott sok fiatal borászat, jó és jobb tételekkel, és egy órára egymás mellé ültettek Fiath Attilával is. Ez utóbbi kapcsán eszembe jutott, hogy nyugdíjasként önálló esttel is felléphetnénk majd.

Györgykovács Imre dedidkál

A szeptember utolsó napja, Junibor Ünnep volt a VinCE szervezésben. Peller Ági gyakorlatilag aznap költözött ki a Bazilika előtti térre, szerintem azóta is ott érhető csak el. A VIP-ben egy óriási virágcsokrot kaptam ajándékba, ami aztán egész éjszaka a hátizsákomból félig kilógva nézegette a pesti fényeket. Többen tudni vélték, hogy eljegyzésem volt, másnap sok sms-t is kaptam. Jókat beszélgettünk a Juniborászokkal, Frittmann Peti mesélt kecskeméti terveiről, Babiczki Laci ecsetelte a Mátra felemelkedését célzó programját, hazafele megnéztünk néhány kultkocsmát is. Születésnapom volt.

Október

Az október Elek Ági és Balogh-Fazekas Árpi jóvoltából kirobbanóan sikerült, Borkiválóság hónap volt az Auchan áruházakban, ami az eddigi legnagyobb dobás volt a kereskedelmi láb kiépítésében. Elértük azt, hogy komolyan vették az OBB döntését és olyan borokat listáznak be, amelyek Borkiválóságok.

Még igazolást is kellett kiállítanom Miklós Csabinak, akinek az Auchan belistázáshoz volt szüksége egy papírra tőlünk. A megnyitón Mészáros Pali bácsi és SzepsyJR is promótált, Pali bácsi egy zseniális mondatban összefoglalta a lényeget: „Vegyen mindenki Mészáros bort.”  

November

Novemberben (megint) Tolcsváé volt a főszerep, készítettük elő a Nemzeti Borkincstár miniszteri sajtótájékoztatót. A csapat már három nappal előtte a helyszínre költözött, a felújítás előtt álló Rákóczi kastélyban laktunk. Asszimilálódtunk, reggel bolt, papírból felvágott, kávé a benzinkúton és Hubertus nevű borkimérés Zizi úrral, délután munka a Waldbott csapatával és Csoma Ernő polgármesterrel, este pedig Csubák Testvérek és Pauleczky Anti szíveslátása. A sajtótájékoztató jól sikerült, rengeteg prominens vendéggel és érdeklődővel. Külön jól estek az idősebb Kiss Pista bácsi szavai, aki elmondta, csak miattam jött el, mert egyébként nem szereti otthagyni a munkát.

Novemberben ismét meglátogatott bennünket Marius Berlemann, a Prowein vásárigazgatója: Mádon Szepsyék, a Szent Tamás Pincészet, a Grand Tokajban Goreczky Gergő és Áts Karcsi fogadták, utóbbi helyen előkerült a féltve őrzött sikervárományos aszú is, a Szarvas dűlőszelekció. A nap zárásaként mi is megmutattuk a Borkincstárat. Azt hiszem, hogy ritka pillanat, amikor valaki egyszerre láthat minden perspektívát Tokajból.

A Millenárison rendezte meg a Terra Hungarica éves kóstolóját, a MitIszol? Fesztivált, amelyet Vizi Attila, Nemescsói Andris és Kató Andris szervez évek óta, egyre nagyobb lelkesedéssel. Idén nem csupán italok, de már nagyon komoly étel-felhoztal is volt, természethűen persze.

Év végén nyitott meg a NAIK jóvoltából Badacsonyban a kutatóintézet földszintjén a Borbolt, ahol fantasztikus borokat lehet kapni. A megnyitó tiszteletére előkerült egy 1967-es kéknyelű is, amelyet Szőke Barna mutatott be és meghatározó muzeális élményünk volt.

Sárdy Diával, a Szent István Egyetem Borászati tanszékének vezetőjével Badacsonyban

A hónap végén az Újbor- és Sajtfesztivál Ferencz Vili és Büss Zsuzsi jóvoltából a Vajdahunyad Várban -  pazar szervezés, mesés felhozatal jellemezte, természetesen Günzerék vitték ismét a nagydíjat.

December

Az idei borélményeimet csak egy valami tudta felülírni: a decemberben Tolcsván Gárdosi Laci pincemester barátunk jóvoltából kóstolt száraz szamorodni 1996-ból, amelyet Szabó Dániel készített.

Év végén két nagy esemény volt. Az egyik a Lórántffy Zsuzsanna Borrend konferenciája, amelyen Mikóczky Nárcisz elgondolkodtató előadást tartott nekünk a fenntartható fejlődés kihívásairól: nyakunkon a klímaváltozás, foglalkozni kell az öntözés kérdéseivel. A másik nagy esemény a Pajzos születésnapja volt az egyik elegáns belvárosi szállodában, a borágazat és gasztronómia legfontosabb képviselőivel és csodálatos borokkal. Egy asztalnál az általam végtelen módon tisztelt Nagy Kornél dűlőtörténésszel és Bozzai Zsófival a Bor és Piactól. Kornéllal már tervezzük a közös munkát, hiszen a múlt megismerése a jövő záloga.

A Karácsony előtti időszak záróeseménye volt a Libri gondozásában piacra dobott Furmint Szakácskönyv bemutatója az MTA-n. Kisebb gasztroelit gyűlt össze a süppedős szőnyegen, Kovács Karcsi mádi mecénás elégedetten nézett végig az éven. Horváth Gábor séf a maga szerény módján mesélt az ételekről, a Borsmentás Szabó Edit a tőle megszokott lelkesedéssel moderálta a beszélgetést, Harmath Csabi pedig összefutott valakivel, akiről nem tudtuk, ki az, de végtelen örültek egymásnak.

Mindez a sok élmény lehetetlen lett volna kis csapatom nélkül, óriási köszönet Nyers Áginak, Horkay Andrisnak és az OBB-nek, Kaposi Rékának, Petrei Zsófinak, Kaltenecker Karcsinak, Erdősi Barbinak, Láng Tominak, és mindenki másnak, aki egész évben távolról vagy közelről segített nekünk.

Várunk Benneteket 2018-ban is, aki pedig mindezt türelemmel végig olvasta, vendégem egy pohár furmintra, írjon rám privit…

BUÉK!