Világörökség-esélyes szőlőhegyeken jártam

Valdobbiadene környékén a proseccóról

Nincs könnyű helyzetben az, aki tisztán szeretne látni Olaszország Veneto tartománya híres buborékos italának, a proseccónak kérdésében. Néhány kételyt eloszlatandó, Padovából hazafelé útba ejtettem Valdobbiadenét, a borvidék talán legfontosabb városát.

Volt egyszer egy szőlőfajta

A prosecco 2009-ig szőlőfajta neve volt, amiből többféle stílusban készítettek bort, közülük a legismertebb a pezsgő volt. 2010. január elsejétől azonban a szőlőfajta neve glera, a prosecco pedig csak az eredetvédett ital neve lehet.

A legjobb termőhelyek Conegliano és Valdobbianede hegyei körül találhatók, ezek borai a legmagasabb besorolást kapták az olasz  eredetvédelmi rendszerben: DOCG (Deniminazione di Origine Controllata et Garantita). A palackokon vagy egyik vagy másik városka (vagy mindkettő) nevét találjuk a DOCG megjelöléssel, valamint a Prosecco Superiore felirattal. (Csak halkan teszem hozzá, amit A világ bor atlaszában a szerzők, Jancis Robinson és Hugh Johnson megjegyeznek: milyen ország az, ahol nem elég, hogy valami ellenőrzött, még garancia is kell rá…).

A távolabb eső, alacsonyabb minőséget adó területek DOC, az ezeken is kívül eső szőlőtáblák borai pedig az IGP (Indicazione Geografica Protetta – azaz OFJ – oltalom alatt álló földrajzi jelzés) oltalmat kaphatják. A lényeg: a prosecco tankpezsgő, amelyből évi cca. 180 millió palack készül. Kifejezetten jó ár/érték arányt képviselnek, s évről évre egyre népszerűbbek a világban. Kicsit magasabb dozázs jellemzi ezt az italt, brut, extra dry és dry a legjellemzőbb stílusok. Nos, arra voltam kíváncsi, tényleg van-e számottevő különbség a területek között.

A Brion család síremléke

Trevisót elhagyva azért még útba ejtettük San Vito d’Altivole temetőjét, ahol a Brion család Carlo Scarpa építész megálmodta privát sírkertje látható. Egészen fantasztikus élmény! Átkeltünk a Piave folyón (útközben számos első világháborús emlékkel találkoztunk, amelyek eszembe juttatták dédapám háborús élményeit) s közeledtünk úti célunk, Valdobbiadene felé. Szőlőt az útról csak elvétve láttunk. Már izgulni kezdtem: dolgom végezetlenül kell majd hazamennem.

Az út egyre meredekebb lett, s megérkeztünk a városkába. Hatalmas campanile a főtéren a templom mellett, szállodák, rendezett üzletek.

Egy táblára lettem figyelmes: Prosecco borút

Már indultunk is tovább. Nyaktörő szerpentinen jutottunk fel a hegytető közelébe. Kápolna, cipresso-liget, no és lélegzetelállító kilátás minden irányban. Moselt idéző meredek hegyoldalak (a folyó nélkül) és szőlő, ameddig a szem ellát, elképesztő dőlésszögekben. Már kezdtem érteni, miért is DOCG az itt készülő bor, s csak DOC és IGP a többi. Hatezer hektár 50 és 500 méter tengerszint feletti magasságon, csak a napsütötte déli (délkeleti és délnyugati) lejtőkön. Az északi oldalt általában erdő borítja. Távolabb, északra a Dolomitok csúcsai, míg délre az Adria. Kifejezetten előnyös klimatikus viszonyok.

Valdobbiadene

A gps nyaktörő utakon vitt tovább az A27 autópálya felé. Városkákon és falvakon át vezetett az út egészen Coneglianóig. Valdobbiadene után az első falu mindjárt Santo Stefano volt. Itt hevesebben kezdett verni a szívem: az út alatt terült el Cartizze szőlőskertjeinek 100 hektárnyi területe, a legjobb borokat adó „grand cru”. 

Boldog az a termelő, akinek itt van birtoka!

Amikor már azt hittük, vége a hajtűkanyarokkal tarkított szerpentineknek, újabb és újabb emelkedők következtek, s itt is minden talpalatnyi hely szőlővel beültetve. Látható és érezhető, hogy csak kézzel művelhetők e területek, nincs az a traktor, ami ezeken a hegyoldalakon meg tudna kapaszkodni. 

Prosecco

Nem csodálom, hogy ez a borvidék is pályázott az UNESCO Világörökségi Listájára. Én támogatnám, hogy felkerüljön!

Örömteli, hogy a proseccóért nem kell messze utazni, mivel Magyarországon is igen nagy választékot találunk az üzletekben: Bisol, Bortolomiol, Sorelle Bronca, Furlan, De Stefani – megannyi jó név. Azért nézzük meg a palackot, mert nem árt, ha megtaláljuk rajta a bűvös négy betűt: DOCG. A nagyobb termelőknek termékpiramisa van ugyanis, és mégis csak a négybetűsök vannak a csúcson.