A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Esős napok

Árvay János helyzetjelentése

2019-11-20 | Árvay János


Esős napok

Fotó: www.facebook.com/arvayfamilywinery

 

A szeptemberben több mint két év után ismét Vinoport-blogposzttal jelentkező Árvay János ezúttal az idei szürettel kapcsolatos benyomásait osztja meg és elárulja egy nagy bánatát is.

 

Szerencsésen túl vagyunk már az idei szőlőfeldolgozáson.

 

Viszonylag sima galoppnak tűnik így, visszagondolva. Semmi különösebb gondunk nem volt. Amit a fejünkben elterveztünk? Csináltuk is másnap. Szedtük, préseltük. Azóta aminek ki kellett erjednie, el is készült. Szépek lettek a száraz boraink. A nagyon korán, szeptemberben készített Édesem? Engem már az első korty is elvarázsolt. Helyén volt tehát minden.

 

Talán egy dolog, ami mindenfajta terv, elgondolás, kalkuláció ellenére ez éven nem jött össze.

 

Nem szedtünk idén aszúszemeket. Elnézést! Rögtön helyesbítek. Ez éven a 11. alkalommal megtartott vendégszüreten szedtünk aszút. Nem mértük meg pontosan. Angelika olyan másfél kilogrammra becsülte az egész nap kiválogatott mennyiség súlyát. Ebből eszünkbe nem jutott aszúbort készíteni.

 

Rendelje meg az Árvay Családi Pincészet borát a Winelovers Webshopból!

 

 

Rögtön gyerekkorom egyik emléke jutott erről eszembe. Édesanyám túróst sütött. Mindig kedvencem volt ez a kelttésztás sütemény. Boldogan falatoztam belőle. Furcsa volt viszont, hogy az amúgy ritkán belejutó mazsolából bőven láttam benne.


Igen, jól sejtik! Mazsola helyett spórolás címén aszúszemek kerültek bele. Ízlett ám nagyon, de a fogam alatt a magok recsegése kicsit zavarta az élvezetet.

 


Azért ne sajnáljanak mint szegény tokaji gyereket! Akkor szüret idejében nem telt nekünk mazsolára, de aszúszem volt.

Az utolsó préselés előtt makacsolta meg magát a présünk. Előző nap még pöpecül működött. Kiürítettem a kipréselt szőlőtörkölyt. Elmostam a prést. Gond egy szál se.


Másnap Szabolcs szólt, hogy nem működik. Első ránézésre apró biztonsági érzékelő problémának gondoltam. Nem lett igazam. A hiba keresésével lépésről lépésre mentünk. Minden egyes lépés után fellélegeztem. Na, rendben. Megvan a hiba, javítjuk és minden rendben.


Majd egy hetünkbe telt a végleges javítás. Így, visszagondolva? Nem tudom, honnan vettem ennyi türelmet meg bátorságot a rendbe rakásához. Félig szétszedtük a prést. Az egyik hajtómotort teljesen. Fényképeztem, dokumentáltam minden mozzanatot. Közben majd szétrepedt a fejem. Olyan technikai dolgokat kellett megértenem, amikkel előtte még sosem találkoztam. Mindent többszörös ellenőrzések közben építettünk vissza.

 

Sikerült! Minden rendben. A prés működik. Köszönöm, én is jól vagyok.

Közben a régi présünk mórikálás és sértődés nélkül tette a dolgát. Az utolsó szőlőinkből fantasztikus Édes Szamorodnihoz való mustot facsart ki a túlérett, félig aszúsodott fürtökből. Jó volt az öreg a háznál. Köszönöm neki is a hirtelen segítséget.

Ahogy befejeztük, másnap meg is érkezett a csapadékos idő. Azóta szinte állandóan esik. Imitt-amott látjuk néha a napot. Amúgy szitál, csepereg, szakad, záporozik, csapkod, szemel az eső. Nagyon együttérzek azok aggodalmával, akiknek vannak még fürtjeik kint, a tőkén. Mi lesz így velük?

Novemberben megint kezdenek szaporodni az olyan rendezvények, ahova utaznunk kell.
Ha szeretnének találkozni velünk, akkor Szabolcs Mosonmagyaróváron lesz 23-án a Boragorán, én pedig mesterkurzust tartok november 30-án a GoVolcanic (Vulkanikus Borok Csúcstalálkozója) rendezvényen. A december is közeledik, 7-én Mikulás Party lesz nálunk Rátkán.

 

Remélem, valahol találkozunk!