Kanadában borozni nem is olyan egyszerű

2. rész

Amíg Ontario földjére néhány órára léptem, addig Vancouver kilenc napja segített abban, hogy ízelítőt kapjak a Brit Kolumbia (BC) borok és borfogyasztási szokásainak érdekességeiből.

Vancouver a Brit Kolumbia tartomány legnagyobb városa kétmillió lakosával, ami a negyedik legsűrűbben lakott metropolisz az Észak-amerikai kontinensen New York, San Francisco és Mexikóváros után. A város a nevét George Vancouver felfedezőről kapta. Logisztikai központi szerepét tovább erősítette, amikor a kikötő mellett a 19. század végével megindult a nagy kanadai vasút építése. A monumentális beruházás munkaerőigénye eredményezte az ázsiai populáció beáramlását, ami miatt a várost gyakran Honcouvernek is becézik. Az építkezést követően a migránsok további munkaerőt jelentettek az akkor már Amerikában virágzó ópiumpiac számára.

Ez a gazdasági „pillér”, értettette meg velem, hogy miért hivatalosan megtűrt szenvedélycikk a fű, ellentétben az alkoholfogyasztás radikális szabályozásával. Olyannyira, hogy külön „medical weed dispensary” (a fű szakszerű, legális árusítására szakosodott gyógyszertár) szaküzletek vannak, ahova ha betérsz, az orvosi papírod felmutatásával szabadon vásárolhatsz drogot. Azon sem kell meglepődni, ha a kedves beteg azt mondja, hogy „jaj, a papírom otthon maradt”, amire a válasz, „nem gond, majd holnap bemutatod”.

Ha nem az állami tulajdonban lévő hatalmas italkereskedő lánc, a BC Liquor Store, valamelyik üzletében vásárolsz, akkor a boltban az életkorod igazolására két személyazonossági okmányt kell bemutatni. Én az útlevelem mellett a bankkártyámat használtam, hogy minél többet tanulhassak a BC borokról.

Az alkohol fogyasztása közterületen nem engedélyezett, a szabadtéri nyári fesztiválokon is külön kordonnal elkerített gyep van, ahol ugyancsak két személyazonosító igazolvány felmutatásával mehetsz be, elfogyasztod a pohár bort vagy sört, és mehetsz tovább az utadra. Egy egész napos kerékpártúra után Vancouver homokos tengerpartján a naplementében a sauvignon blanc és viognier cuvée-m nem napfényben megcsillanó borospohárból, hanem kulacsból és két műanyag fogmosó pohárból fogyott. Először szegtem meg a magamnak fel állítottszabályt: a bort nem gyalázzuk azzal, hogy nem megfelelő pohárból isszuk! A vinotéka borhűtőjéből megfelelő hőmérsékleten érkezett a nedű, de hogy a közterületen tilos az alkoholfogyasztás törvénynek „megfeleljünk”, nem volt más lehetőség, mint az üveg tartalmát a bicajon található kulacsba átöntöttük, és a helyi egydolláros boltban műanyag poharakba ruháztam be. Ugye nem kell mondanom, hogy a halványsárga, zöldes reflexeszel bíró bor színvilágát némi pinkkel tovább jellemezhettük.

Az üzleteket a tulajdonviszonyok mellett földrajzi és társadalmi osztály, mint fogyasztói célcsoport szerint is kategorizálhatjuk. Ellátogattam elegáns borszaküzletbe, ami kifejezetten csak a BC borokra specializálódott, de böngésztem a kínálatot a híd alatt, mint egyszerű vegyes italbolt estében is. Európai szemnek szokatlan kínálatösszetétellel találkoztam. A kilenc-kilenc polc fehér- és vörösborválasztékban három-három polc a helyi BC, két polc Ausztrália, egy polc Dél-Afrikai Köztársaság, két további polc Argentína, Chile és Spanyolország és mindössze egy polc jutott a francia és olasz palackoknak.

A nagyságrendileg 4300 hektáron elterülő Brit Kolumbia (BC) borvidék 240 borászatnak ad otthont, lüktető szíve a 13 települést számláló Okanagan és Similkameen folyók völgye. Okanagan folyó medrét gleccsermozgások vájták ki, nevét az itt élő őslakosokról kapta. A kanadai Mád Kelowna település, ami okanagan őslakos nyelven annyit jelent: grizzlimedve. Kedves egybeesés, hogy a grizzli az ország nemzeti jelképe - mi más nevet is kaphatott volna a borászat fővárosa?

Legnépszerűbb fajták a pinot gris, chardonnay, a vörösek esetében a merlot és a pinot noir, de a paletta végtelenül színes, és tagadhatatlanul tükrözi, hogy a borász hol tanult, vagy melyik országból érkezett. A telepített szőlőfajták térképe épp olyan tarka, mint a tartomány nemzetiségi összetétele: ehrenfelser, zweigelt, pinot blanc, shiraz, malbec, sauvignon blanc, albarino, chenin blanc, zinfandel, viognier, gamay vagy 1951-ben kifejezetten a hideg éghajlatú kanadai viszonyokhoz francois baco által a folle blanche-ból nemesített baco noir.

Hills Vinery

A három kedvenc

Naramata (az Okanagan völgy Tolcsvája), településén 1989 óta működik a Nichol Borászat, ami trendet és BC hagyományt teremtett a pinot gris hagymahéj színű változatával, amit három-négy óra héjon áztatás után kezdenek csak préselni. Az első találkozás szokatlan volt, de mostanra tudom, hogy a BC pinot gris bizony ilyen formátumba kerül a poharadba. 

Különleges élményt adott az indiai származású tulajdonos, Sarwan Gidda nedűi a Volcanic Hills Vinery-ből. Sarwan 1958-ban érkezett öt dollárral a zsebében egy apró indiai faluból Kanadába, és régió egyetlen indo-kanadaiaként indította el borászatát a 60 millió éves alvó vulkánon, a Boucherei hegy lankáin. 2013 Lava névre keresztelt tétele egy gamay, zweigelt, merlot és marechal foch – Elszázban a rizlingből nemesített, kora érő, a gombáknak jól ellenálló fajta – házasítás, ahol az édes szilvás jegyekért a hozzáadott pinot noir jégbor kérhető számon. Semmi kétség, az indiai csípős, erős fűszeres ételekhez kiváló társ.

A harmadik kedvenc Tantalus rizlingje lett. A borászat a borvidék legrégebbi, 1978-ban németországi nemesítésű klónokakkal telepített rizlingültetvényeit gondozza. Betontartályos és/vagy néhány hónapra tölgyfadongás érlelést is kap a bor. A 2013-as tétel egy éves palackérlelés után került forgalomba, ami csak betontartályban történt erjedésnek köszönhetően tankönyvszerűen mutatta meg a fajtára jellemző keserű mandula és petrolos primőr jegyeket.

Kanada a medve, a lazac, a juharszirup, a whisk(e)y, a jégbor és a borászat földje?

Egy hatalmas ország apró fiatal iparága ez, ami mint egy titkos szelence magába zárta a világ minden borvidékéből egy kicsit. Azonban a külföldinek az éléskamra gyümölcséből kevés jut, mert biza a kanadai mind megissza.

A cikk első részéért ide kattintson>>