Nyavalygás van, szándék nincs – tényleg megoldják maguk a borászok?

Kicsit a névtelen szerzőkről. A felelősség vállalása teher. A sunnyogó ember, aki nem vállalja saját magát, az eltünteti a felelősséget szavaiért, tettiért. Gyakran egyszerűbb úgy tenni, hogy semmi közünk az adott helyzethez. Ezt a sunnyogást persze szinte senki nem hajlandó beismerni, mert magát kívülállóként kezelve, véleményét változtatva hibátlanságát mutogatja, miközben magatartása maga a megdönthetetlen érv a felelőtlenségére. 

Talán a kis magyar borágazati valóságot le is képezi ez a cselekedet, a felelősségvállalás hiánya.

Az engem megszólító ismeretlen – elméleti közgazdász – téved, hogy a láthatatlan kéz elintézi a dolgokat. A Reagen-féle dereguláció végeredménye éppen a kormányzatok feletti hatalommal rendelkező cégek, bankok rendszere majd a 2008-as világválság lett. Mindezek után kezdődött csak el a kormányok komolyabb beavatkozása. Az állam persze önmagában nem tud „elintézni” semmit, ha a másik oldal nem teszi oda a maga részét.

Jelenleg pedig az a helyzet, hogy a borászok a közösségi feladatokhoz a saját részüket nem akarják odatenni.

Csak tájékozatlan állíthat olyat, hogy ma bármi is működik az állami szerepvállalás nélkül. A szabályozási oldal határozza meg leginkább a mindennapokat, anélkül még a piacot sem lehet befolyásolni. Alkalmazkodni kell az EU joganyagához (támogatáspolitika, eredetvédelem, kivágás/telepítéstámogatás, lepárlás, közösségi marketing vagy éppen a minőség szabályozása, kontrollja) és csak ezt követően lehet piacbefolyásoló eszközökről gondolkodni. Vélhetően tudják a borászok is, hiszen a legutóbbi tüntetésen is az állami hatóságnál tüntettek és nem pl. az ismeretlen szerző – egyébként állami támogatásból épült – pincéje előtt. Mert – ahogy írja – a borászok megoldják maguk, de azért az elmúlt években érkezett 100 milliárdnyi támogatást azért elfogadták.

A szakmaközi szervezetben számos olyan feladat van, amelyért a borászok-szőlészek közössége által megválasztott elnökségi tagok a felelősek. Ezek olyan fontos témakörök, mint: a jövőkép, a szervezeti struktúra, a gazdálkodás, a szőlőtermesztés és a szaporítóanyag, az oktatás-kutatás, a kereskedelem-marketing, a támogatások kérdései stb. Egyenként is fajsúlyos ügyek ezek, amelyek állásáról a témafelelős elnökségi tagok a közeljövőben összegző jelentést tesznek le, melynek eredményét a szakma nagyon várja.

Választ kellene kapni ugyanis olyan égető kérdésekre,

hogy miért nincs szaporítóanyag az országban, miért kell az embernek lejárni a lábát a pótláshoz oltványért, azt is több helyről beszerezve. Miért a szőlőtermelő van mindig kiszolgáltatott helyzetben, holott normális esetben ő diktálja az árakat? Hol vannak a borászati felügyelők, akik vigyázzák az egész termékpályát? Miért nem érdekük a borászoknak színvonalas ellenőrzési rendszert fenntartani? Mikor fogja az oktatási és kutatási rendszer a gyakorlatot kiszolgálni, egyáltalán mit akar a szakma ezen a téren? 

A borágazatban nincs utánpótlás – s itt nem a fiatal borászokról és szőlészekről beszélek – hanem azokról a szakemberekről, akik a pincében, a borgazdaságban dolgoznak, s kellőképpen motiváltak akár a metszést vagy a hordómosást is megtanulni. Ezeket a fiatalokat meg kell találni és meg kell nyerni az ágazat részére különféle ösztöndíjrendszerekkel, letelepedési támogatással, egyéb ösztönzőkkel.    Bonyolult, ámde nem megoldhatatlan feladat, hogy a piacszabályozást végre komolyan vegyék és minden borász számára elérhető álom legyen bekerülni egy-egy hiperbe vagy borboltba polcpénz és kapcsolati tőke bemozgatása nélkül. Csak azért, mert jó a bor.

És mivel nem feltétlen kellene hiperbe menni mindenkinek, a helyben értékesítést miként tudják megoldani? Ehhez szorosan kapcsolódik a marketing, amelyet a hegyközségi rendszernek ideális esetben önállóan kell kialakítani, annál is inkább, mert hiányzik az összehangolt állami marketingkoncepció az értékesítésére: az állami szektor egyes szegmensei, de a borvidékek, a termelők és kereskedők is más-más stratégiát követnek. Pedig a szőlősgazdák és bortermelők egyedül nem képesek termékeiket megfelelő, messzire ható marketingeszközökkel felruházni. De nyilván, ahogy az ismeretlen szerző írja, megoldják.

Példaként

azért érdemes a bordeaux-i borvidéket megnézni, ahol a címke kialakítástól egészen a palack formájáig minden kérdést szabályoz a regionális borhatóság. Jelenleg Magyarországon a szakmaközi szervezet nyújthatna komoly szakmai segítséget a tagoknak a marketingmunkában, de ehhez hiányzik – néhol alakulóban van – a borvidéki marketingszervezet, amely képes lenne egységes szakmai keretben definiálni a borvidéket, hogy értékesítés-támogatást adhasson az ott működő borászatoknak.

Szeretném jelezni, hogy a munka elvégzése és a probléma megoldása nem egyenlő a pénzes bödön megszerzésével. Erre volt már néhány sikertelen kísérlet. Itt fel kell tűrni az ingujjat és verejtékezni.

A szomszédos országokban is közösen oldották meg, de legfőképp azért, mert MEG AKARTÁK OLDANI. Itt nyavalygás van, szándék nincs arra, hogy tegyenek is valamit. Egy (AZ!) ismeretlen szerző 2010-ben azt írta: „Magyarország más utat választott: a »csak botrány ne legyen!«, az »inkább ezt most kenjük el!«, a »zavarosban könnyebb halászni!« útját.”

Ha működne a piac, akkor az árakat a kereslet-kínálat határozná meg. Ehelyett 20.000 szőlész árait, 8 db "multi" felvásárló határozza meg, mert azok árait meg 10 kereskedő határozza meg. A fogyasztónak nincs beleszólása az árakba és lassan a minőség sem kézzelfogható az árban.

Ha már belerángatta az ismeretlen szerző Ronald Reagant ebbe a történetbe,

hát éppen ő a bizonyíték arra: igenis létezik teljes megújulás, meg lehet változtatni az életünket, a sorsunkat, a világunkat, ha van hozzá elég bátorságunk és erőnk, ha vállaljuk a jó és rossz közötti különbség kimondásával járó felelősséget és következményeket. Az egykori amerikai elnök kiállt azért a meggyőződésért, hogy a rosszal nem lehet együtt élni, nincs kompromisszum. Ronald Reagan tabukat döntött, öröknek hitt dogmákat söpört félre a józan ész nevében.

Végezetül hadd idézzek 2010-ből egy közgazdászt, akinek családja borászként ismert: „…nagyban áthatja az a »konspiráció elmélet«, mely szerint a többi borász, a másik borvidék, a borhamisítók, az imperialisták, a zsidók, a hatalom "tesz tönkre minket", és egy kiadós, kiabálós vita után mindenki a maga munkájával elégedetten távozik a színről. Az a kérdés, hogy nekem mit kellene tennem, nekünk mit kellene tennünk általában zavaros és hagymázas vágyakban és/vagy a mindenkit lehülyézésben ér véget.”

Ronald Reagannek egyébként volt még egy jó mondása: "Vezess, kövess vagy állj félre az útból!"