Csipkerózsika felébredt és bort kért: piemonti túra

Langhe, Barolo

Amikor a világ boraiból készültem vizsgázni Ruszton, Olaszország egyik, ha nem a legjobb vörösborának, a barolónak eltérő stílusai, termőhelyei nem kis fejtörést okoztak, hiszen sohasem jártam ezeken a borvidékeken. A „Hegy lábának” északi részét, a Lago Maggiore környékét már korábban feltérképeztem, de a Langhe-Roero vidék eddig kimaradt. Idén júliusban – részben legalább – pótoltam a hiányosságot.

Sikerült egy olyan „agriturismo” (afféle parasztház) szállást találnom a neten, ahonnan elláttam a Barolo-vidék legfontosabb városkáiig: La Morra, Grinzane Cavour és Serralunga d’Alba (Barolo maga inkább a völgyben fekszik, így csak sejthettem a térkép – illetve a házigazda elmondása alapján – hol is található).

A vidék elsősorban a nebbioloból készült vörösborokról, barolo, barbaresco, gattinara stb. ismert, de igen finom borokat ad a barbera, sőt jobb termelőtől a dolcetto is.

A nebbiolo a király, a legjobb kitettségű területeken mást nem találhatunk. A barbera másodhegedűs, pedig ha egyenlő bánásmódban részesül a nebbioloval, meghálálja. 

Milyen bor is egy nebbiolo?

Minden általánosítás sántít, de mégis, próbáljuk meg: színe, mint egy pinot noirnak, tehát meglehetősen halvány, s gránátba hajolhat. Savai a sangiovesét idézik, míg tanninjai talán a cabetnet-ket vagy a mourvèdre-et, főleg fiatalon. Illatában rózsaszirom, némi kátrány keveredik gyógynövényekkel, piros és fekete bogyósokkal. Meglehetősen hosszú érleléssel válik emberi fogyasztásra alkalmassá. De ha nem fogyasztjuk el liliomtiprásban, akkor az egyik legszebb vörösbor.

A barberát magas sav, és max. közepes, de inkább alacsony tannin jellemzi, s igen jól bírja a hordós érlelést is. Ha azonban megadják neki, ami a királyé, akkor szép egyensúlyú bor születik belőle. A dolcetto pedig tényleg a mindennapok bora. Van természetesen némi fehér is, elsősorban arneisből, illetve kicsit délebbre a cortese fajtából, amit talán Gavi néven ismerhet a műveltebb borivó. A kicsit távolabb található Astiról és muskotályáról pedig nem is szóltam… Egyre több helyi fehér fajtából is készítenek fehérbort. Varietas delectat!

La Morra

Már Torinóból jövet, Bra környékén feltűntek a szőlővel borított domboldalak, de ami a következő két napban várt rám, szinte leírhatatlan. Néhány barátom éppen az utazásomat megelőző héten járt e vidéken, így beszámolókból sejthettem azért, hogy mi is vár rám.

A közel negyven fok meleg a jelentősebb vörösbor-ivászattól azért visszatartott, tehát barokkos borleírásokkal ezúttal nem szolgálhatok, sokkal inkább néhány hasznos tanáccsal. A dombtetőre épített, támfalakkal és városfalakkal védett városkák nem ritkák Itáliában, az ember mégis mindig rácsodálkozik a gyönyörűségre, s felteszi magának a kérdést, hogy milyen is lehet benne élni a történelemben?

La Morra volt az első állomás, de már útközben folyamatosan kerestem a kis kiszögelléseket, hol is tudnék megállni fotózni, mert a középkori falak, templomtornyok no és a végeláthatatlan szőlőültetvények elkápráztattak. Persze, már Julius Cézárnak is tetszettek az itteni borok…

Il piacere

Parkolni sohasem könnyű egy ilyen településen, de végül is sikerült. Elragadó városka, megannyi borkereskedés és a templom közvetlen szomszédságában a városi vinotéka, óriási választékkal. Ha nincs megbeszélt randevúnk ismert borászatokhoz, ide érdemes betérni kóstolni, vásárolni.

A főtér egyik oldala természetes kilátópont. Az ember itt beazonosíthatja a következő úticélt. Amikor biciklis csapatok tűntek fel mellettem, kicsit elgondolkodtam: egy-egy kanyar utáni emelkedőn még az autóm is „köhögött” kicsit, szóval riszpekt a drótszamarasoknak!

A következő megálló Barolo lett volna, útelterelés, helyi rendezvény miatt egy talpalatnyi hely sem volt, így borturistához méltóan maradt a Barolo táblánál készített selfie, majd a helyi temető és a környező szőlőskertek feltérképezése.

Grinzane Cavour csak pár kilométer innen

Camillo Benso, azaz Cavour grófjának életét már korábban tanulmányoztam, hiszen minden olasz városban van róla elnevezett utca, tér. A Szárd-Szavojai Királyság miniszterelnökeként nagy szerepe volt az Itália egyesítésének előkészítésében is. Így aztán ő lett Olaszország első miniszterelnöke. A bortankönyv írásakor azonban azt is megtudtam, hogy a barolóhoz, e kitűnő vörösborhoz is köze van a gróf úrnak!

A dombtetőt uraló többtornyú várkastély lenyűgöző. Mind az épület, mind környezete gondosan ápolt, mondhatni, kicsit elüt az olasz átlagtól. A család múzeuma, étterem, bisztro és regionális vinotéka kapott helyet benne. Itt kicsit hevesebben vert a szívem a palackokra, faládákra írott termelők nevének láttán. A bor mellett helyi specialitások: mogyoróból, szarvasgombából készült, vagy azzal ízesített finomságokat, könyveket, prospektusokat is beszerezhetünk itt. Nem állhattam meg, hogy ne készítsek a gróf úr portréjával közös fényképet.

A gróf úrral

Rövid ebéd a várudvari bisztróban, s már folytattam is a fotózást. Egyébként itt rendezik évente az albai fehér szarvasgomba aukciót, ha valakinek kedve van, uccu neki! November 8-án lesz az idei.

Bár nem terveztük, tettünk egy kitérőt Alba városába

Egy boltban azonban kicsiny törölközőre tettem szert, amit bevizezve és nyakamba téve elviselhetővé vált a völgyben elterülő városkában uralkodó rekkenő hőség. Nagy híve lettem volna az ebéd utáni sziesztának!

Háromezer lakosával ez Langhe legnagyobb városa. A San Lorenzo székesegyház, bár számtalanszor átépítették, szemet gyönyörködtető. A sétálóutcában felfedeztem egy üzletet: I Piaceri del Gusto (a boltot a tulajdonos után csak Inaudinak nevezi mindenki). Hatalmas borválaszték, gombák mindenféle formában, szarvasgombák, a Piemontban kötelező csokis mogyorókrémek (amelyek megcsúfolása a Nutella!), csokoládék, no és könyvek. Áldozatul estem: sikerült egy piemonti bor- és utazási atlaszt nem kevés pénzért magamévá tenni. A többi kísértésnek ellenálltam.

Serralunga

Eljárt az idő, így a tervezett utolsó állomás, Serralunga d’Alba felé vettük az irányt

A késő délutáni fények miatt több helyen is megálltam fényképezni, mert talán ilyenkor a legszebb a táj. Talán a nagy meleg miatti pára is eltűnő félben volt, így távolabbi dombokat is lencsevégre kaphattam. A napfényben izzó homokszínű talaj a harsogó zölddel különleges látvány. Öt múlhatott, mire a magas tornyáról messziről látható Serralunga várához értünk. Pech! A várkastélyt éppen az orrunk előtt zárták be. Tessék tájékozódni előre – nagy tanulsága volt a napnak. Maradt a lélegzetelállító táj, a vár kívülről, egy pohár barbera a kastélyra néző trattoriában. Bár nem volt messze a szállásunktól, a következő napra már más terveink voltak. Így jártunk!

E napon a Barolo vidékének néhány városkájára futotta időnkből

A csodálatos Neive, Monforte és a távolabbi Bussolasco már nem fért bele. A tömegturizmusnak hál Istennek nyomát sem láttam. A környék agriturismo szállásait főleg családok, illetve borrajongók töltötték meg. Vacsorához a hőségre tekintettel inkább könnyed arneist rendeltem. 

Barolo

Ha belegondolok, hogy az 1980-as évekig itt egy csipkerózsika álmát élő borvidék volt, most pedig a világ egyik legismertebb vörösborát készítik, fantasztikus infrastruktúrát építettek ki, hát, emelem kalapom!

Útközben buszokkal találkoztam, majd a kezembe akadt egy menetrend. A Langhe és a Roero borvidékek minden fontosabb települését négy körjárattal kötötték össze. Kiinduló pont Alba, de van járat, amelyik keresztezi is egymást. Május 16. és november 15. között naponta vonalanként hat járattal juthatunk el a vágyott településekre, reggel 10 és este 8 óra között. Afféle hop on - hop off. Egy vonalra a napijegy 10, két vonalra 15 euró. A két napra érvényes „vonaljegy” 15 euró, az ugyancsak két napos, de mind a négy vonalra érvényes jegy 25 euró. Remélem, olvassák majd tudósításomat borvidékeink döntéshozói is!

Szeretnék egyszer tavasszal vagy kora ősszel is ellátogatni ide.