Ukrán Tokajit kóstoltunk

Az Európai Legfelsőbb Bíróság 2006-os, sokéves jogi huzavonát lezáró ítélete szerint a magyar borászok 2007 áprilisától teljes védelmet élveznek a Tokaji márkanévre. A francia, olasz és szlovén termelőknek le kellett mondaniuk a tocai és a tokay névváltozatokról is. Magyarországnak az Európai Unió tagjaként azóta azt sikerült elérnie, hogy az ausztrál, valamint az Egyesült Államok termelői által használt Tokay név fokozatosan eltűnjön piacról. A visszaélések színterei azóta elsősorban Ukrajna, Oroszország, és Kína. 

Mi Beregszászra látogattunk el 2013 októberében, ahol az egyik cél a hamisított „Tokaji” megvásárlása volt. Egy nagyobb szupermarketben végül találkoztunk is két palackkal, a Chizay és a Kotnar cég remekeivel. Az ár kedvező volt, hiszen az aszú kinézetű 24, a zöld palackban levő 16 kuna volt, ami 330 illetve 280 forint átszámítva. A félhomályban nem vettem észre, csak otthon derült ki, hogy a címke szerint mindkét palack muskotályt rejt.

A Tokaj névhasználatról itt nem is szólok, hiszen egyértelmű, hogy jogtalan. Az elsőre aszúbort tartalmazó palackban a muskotály felirat alapján legalább muskotályt vártunk, de még nyomokban sem fordult elő. A kóstolás előtt pozitív prekoncepcióval álltunk a bor elé, hiszen már hallottunk róla, hogy romlott íz, de ezt részben elfogultságnak tekintettük, nem hittük, hogy tényleg ihatatlan, pedig de! Fülledt, szétesett, rothadt szőlő íze volt.

A Kotnár terméke az előbbihez hasonlóan kifejezetten attraktív csomagolással keltette fel a figyelmet. Az íz azonban mindent feledtetett, hiszen valamennyi rágcsálót egyszerre lehetett érezni benne, és lenyelhetetlennek bizonyult. Ehhez pedig egy valóban hosszú lecsengés párosult.

A címke kinézete a tokaji címkéknél megszokott elemekből építkezik. Az alkoholtartalom 9-12% illetve 9,5-12%-ként van feltüntetve. Az érzetre édes borban a címke szerint 3-5% cukor van.

Végső véleményként csak az fogalmazódik meg, hogy Miért? Miért kell Tokaji néven árusítani ezt a bort, hiszen még magasabb árat sem kérnek érte, mint a többi borért. Miért kell romlott bort lepalackozni? Hiszen aki már egyszer vett belőle, kizárt, hogy még egyszer megteszi. Mi a koncepció abban, hogy romlott, hamis bort árusítanak? Van ennek értelme?

A szerző a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet munkatársa; a cikk eredetileg, teljes terjedelmében az Intézet kiadványában jelent meg. (Szőlő-levél, III. évfolyam, 10. szám.)

Volt már hasonló tapasztalata? Ossza meg velünk a cikk alatti kommentben, vagy az info@vinoport.hu emailcímen!