Az utolsó cseppig tele a pince, a borok egyelőre kimagaslóak

Egy borász szinte minden találkozás alkalmával megkapja a kérdést: Milyen lesz az idei évjárat? Gondolom olyan ez, mint első randin előhúzni az időjárás kérdést, vagy rég nem látott barátok esetében a szülőkről, családról kérdezgetni. Egy kérdés, amit egész évben nekünk szegeznek. Egy kérdés, amire egész évben nehéz válaszolni, hiszen mi magunk sem tudhatjuk mit hoz majd az egész év.

Hiába szép a tavasz, még lehet pocsék a nyár. Ugyanígy hiába fantasztikus a nyár és fejlődik szépen a növény, azt egy borús, csapadékos ősz teljesen tönkreteheti. Néha csüggedünk, néha örömködünk év közben, de a szüret napjáig sohasem tudhatjuk igazán, hogy milyen is lesz az adott év termése. A szüret befejeztével azonban végre belevethetjük magunkat az évjárat elemzésébe.

Nálunk Etyeken szépen indult az év, ha visszaemlékszem. Bár nem virradt túl korán a természet, a csapadék viszont jó eloszlású volt és a fagyok is elkerültek bennünket. Viszonylag korán, már előző évben befejeztük a metszést, így volt időnk tavasszal a támberendezést javító munkálatokra, pótlásokra, egyéb időszakos munkálatok elvégzésére. Rügyfakadás után a kellő és jó eloszlású csapadék valamint a sok napfény azt eredményezte, hogy nagyon hamar megnyúltak a szőlők és ideje korán, egyes fajtáknál már májusban csonkázni kellett a hajtásokat. Sajnos egy kisebb vész is ért minket.

A Sánc dűlőnkben kb. 30-40 cm-es hajtáshossznál egy komoly jégeső verte el az ültetvényt. Szívszorító látvány volt a sok kilyukasztott szőlőlevél, eltört hajtás. Azonban szerencsénkre még jócskán a virágzást megelőzően történt mindez, így a fürtkezdeményeket nem bántották a jégcseppek. Az ilyenkor megfelelő bio növényorvoslásnak köszönhetően, kellő káliumot, vízüveget és algakivonat hegyeket juttattunk a szőlőre, hogy a varasodást megsegítsük, a károsodott zöld felületet meggyógyítsuk és az épen maradt szöveteket megerősítsük. Annyira jól sikerült a munkánk, hogy szüretre teljesen utolérte magát a szőlő, és az eddig 5 évben rekord mennyiség (40q/ha) termést tudtunk végül szedni ezen a területen.

A bő hozam a többi szőlőnkben is tetten érhető volt augusztusra. Az év közbeni előrejelzések egyébként mindenhonnan 2-3 héttel korábbi szőlőszüretet ígértek. Azonban az augusztus eleji nagy kánikula miatt már csak túlélésre játszott a növény, ezért lelassult a fotoszintézis, vele együtt a cukrosodás, így kicsit visszaállt a rend. Úgyhogy ha 2-3 héttel nem is, de pár nappal biztosan korábban indult az idei szüret, mint egy átlagos évben.

A pezsgő alapanyag szürettel kezdtünk augusztus 19-én.

A pezsgő alapbornak nagy figyelmet fordítunk már egy ideje Etyeken. Eredetvédelmet is rendelünk majd mellé, hogy a jövőben egy stílusú, hasonló technikával készülő pezsgőink szülessenek, melyeknél cél az érlelt jegyek bemutatása lesz. Erről majd bővebben egy másik bejegyzésben, mert a téma nagyobb részletességet követel. A lényeg, hogy az alakuló pezsgő eredetvédelmünknek köszönhetően, már második szüret óta gondolkodik együtt 12 etyeki borász. Együtt határozzuk meg az egyes fajták szüreti időpontjait, később pedig együtt kóstoljuk össze a frissen erjedt alapborokat. 

Idén kicsit féltünk, hogy mit hoz majd ez az elképesztő meleg és a sok-sok napfény a pezsgő alapanyag számára, de végül nagyszerű és harmonikus termést tudtunk szüretelni augusztus második, harmadik hetében - amely egyúttal a két legmelegebb hét is volt az egész évben. Életemben először sajnáltam a szüretelőket, mert 33 fokos hőségben kellett szedniük a beérett alapanyagot. Vittem is nekik a hideg sört a helyi kocsmából, hogy ne hagyjanak cserben a munka közepén. Nem hagytak. Kitűnően helytállt idén az etyeki Kalányos-Varga-Vass család. Nekik ezúton is köszönettel tartozunk a kiváló munkájukért. Szeptember elején folytattuk a szüretet a sauvignon blanc-nal. Ennél a fajtánál a legfontosabb talán a megfelelő szüreti időpont. Sok múlik azon, hogy korán, vagy későn, akár már túlérettségben szedjük. A korai sauvignonok harsányak, illatban gazdagabbak, de emellett savban is sokkal ropogósabbak. Ha később szedjük, az ízek kerekednek, az alkoholok növekednek, de az illat is átalakul. Nagy fejtörés ezért ez a fajta minden évben, pedig idén már 21 szüret óta készítjük...

A sauvignon után sorra következtek a fajták, pinot noir, chardonnay majd egy kis királylányka is. Szeptember közepére fejeztük be végül a szőlők szedését. Ezek már ebben az érettségben szinte „késői szüreteket” jelentettek, melyek nálunk nem édes borokat, csak legfeljebb édeskés, maradékcukros, nagy alkoholú vastag borokat eredményeznek majd. A szüret végén szedtük a zöldveltelínit és az Altberget, előbbit 21, utóbbit 22-es mustfokkal.  Száraz borok esetében ezek a számok igen kiemelkedőnek számítanak.

Úgyhogy összességében nagyon elégedettek vagyunk a 2018-as évjárattal.

Az utolsó cseppig tele a pince, a borok egyelőre kimagaslóak. Mind a saját tudásunk, mind a használt technológiánk, mind pedig az évjárat adta lehetőségek azt mondatják velünk, előrelépés tapasztalható majd a boraink stílusában, minőségében. Mire palackba kerülnek, addig még azért kicsit várni kell, de aki az új dolgokra kíváncsi, most ősszel debütálunk sok 2017-es, új palackozású tételünkkel: Altberg, Chardonnay, Zöldveltelíni, Királylányka. Ezekért és a fantasztikus őszi színekért, a vénasszonyok nyara adta imádnivaló klímáért is érdemes felkeresni bennünket. Aztán lassan jön az ősz, mi azt is nagyon szeretjük. Jöhet majd a kandalló, a sült gesztenye, a forralt bor és egy forró pite!

Fotók: Kovács Zsófi