Kezdem elhinni a dicshimnuszokat

Kiváló termés és újabb unoka teszi még szebbé a világot

Már ki is erjedt a 2017-es sauvignon blanc borunk, bent van és ülepszik a 2017-es Édesem alapanyaga. 25,4 magyar mustfok, 18,4 várható alkohol. Nem rossz. Szabolcs parcelláját leszedtük, ugyanígy ülepszik illetve erjed már a tartályokban a Padi-hegy Furmint, valamint az Isten-hegy Furmint is. Megálltunk a szedéssel, mert enyhén szólva megteltünk, tehát helyet kell varázsolnunk a folytatáshoz.

A kint maradt szőlőket körbejártuk Szabolccsal. Az összkép jobb, mint amire számítottam. Tudunk még száraz bornak való egészséges fürtöket szedni az Isten-hegyről és a Megyesről. Szép hárslevelűnk mosolyog a Padi-hegyen és az Isten-hegyen is.

Több helyen elindult az aszúsodás a fürtökön.

Tehát amit kint hagyunk a végén, abból reményeink szerint jó minőségű aszúszemeket fogunk csipegetni.

Eddig kissé fenntartással fogadtam borász barátaim országszerte tett nyilatkozatait, hogy hihetetlen minőségű szőlőtermés várható. Most már kezdem elhinni a dicshimnuszaikat. De a végső szót szerintem mindig csak szüret után tudjuk kimondani. Meglátjuk.

Az időjárás-előrejelzések egész jó idővel kecsegtetnek. Ugyan beharangozták, hogy ez éven elmarad a vénasszonyok nyara, a természet viszont ezek szerint nem olvas újságokat, és nem lóg a neten.

Napsütéses őszi időnk van. Kint a határban a növények levelei az eddigi zöld skálán felül sokféle árnyalatú sárga, sőt vörös színekre váltottak. A csipkebogyók is mélypirosra cserélték ruhaszínüket. A kökények még hamvaskékben billegnek a szárakon. A fecskék már elköltöztek. Sajnos a seregélyek ez éven korábban érkeztek, fekete felhőkben gomolyognak az ég kékjében. Kárunk eddig minimális a dőzsölésük miatt, remélem, így is marad.

Nagy öröm ért minket szeptember legvégén. Angelika lányunk megszülte második unokánkat, Zentét. Mindketten egészségesek. Szabolcs, Angelika és a Dédi (Katám Édesanyja) születésének napját közösen, már két unokával ünnepeltük.

Nagyon boldogok vagyunk, de szoknunk kell a kis mokány fiúpalánta jelenlétét. Marcival már tornyokat építünk, vagy órákon keresztül játszunk a kampós darujával. Közben be nem áll a szája és folyamatosan irányít, hogy mit tegyek. Vagy ki kell menni vele hátra, hogy leellenőrizzük, megvannak-e a traktorok, gépek. Zente még csak ismerkedik a külvilággal. Többnyire csendben van, csak néha indítja be a harsogó szirénáját.

A faluban nemrégiben tudtunk borjúhúst venni. Az ünnepi húsleves borjú oldalasból készülhetett. De így isteni bográcsgulyásban részünk lehetett. Marcink odavolt a szülinapi tortáért, igaz, leginkább a marcipánbevonat nyerte el a tetszését. Egyébként örömmel fogadta a kistestvért. Fogdosná a kis kezecskéjét és mutogatná neki a saját játékait. De azért sasol, hogy mi az én reakcióm. A kicsit nézem-e többször, vagy csakis rá figyelek, ha együtt játszunk. Hát persze, hogy csakis őt figyelem, ezzel is enyhítve azt a tényt, hogy már nem ő az egyedüli. Szoktam neki mondani: te vagy az első unokánk, és mindenkinél jobban szeretünk. Ilyenkor felragyog a szeme, néha még egy ölelést is kapok tőle.

Szép a világ.