Sokmillió liter lila gyümölcsbomba, közelről

Mendozában jártam

Igazság vagy legenda csupán? Minden szóbeszédnek van alapja? Hihetetlen, de igaz? Egyes források szerint a malbec szőlőfajta neve egy magyar földműves nevéből származtatható, aki az első tőkét Cahors környékére vitte, és ott népszerűvé tette. Ennek ugyan nem, de az argentin boripar néhány kérdésnek utána jártam helyben.

Argentínai utazásomat nem egy új kultúra felfedezésének vágya vezérelte, hanem családi esemény, esküvő hívott az argentin Córdobába. Córdoba 1,3 millió lakosával Buenos Aires után Argentína második legnagyobb városa. Onnan 11 órányira, repülővel 50 percre Buenos Airestől, a chilei határtól 3 órára az Andok völgyében fekszik a malbec szőlőfajta argentin hazája, Mendoza. A város ( így a tartomány és a hatalmas borvidék is) nevét az első gyarmatosító spanyol kormányzóról, Pedro de Mendozaról kapta, aki 1535-ben Buenos Aires folyótorkolatát (Rio de Plata) a spanyol korona alá gyarmatosította. 

Nem mindennapi élmény

...amikor az ember reggel repülőre ül, és 50 perccel később a gép a szőlőültetvények között landol, majd este a borászatból egyenesen a repülőtéri tranzit váróba tart, és egy óra múlva egy másik városba érkezik haza.

Mendoza város és Mendoza provincia egyedüli és legfontosabb bevétele az ipari méreteket öltő bortermelésből származik. A világon az ötödik legnagyobb  bortermelő, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és az USA után. A 144 ezer hektárral bíró borvidék az ország teljes bortermelésének kétharmadát adja. Ebből a régióból kerülnek ki az ország legkiválóbb borai, amelyek nem egy alkalommal arattak győzelmet a francia tőkék tételei felett.

Az állandó és azonos stílusjegyekben gazdag kiváló minőség két legfontosabb pillére a havas andoki hegycsúcs és a tavaszi gleccservíz. A szőlőtőkék egész évben folyamatosan fürdőznek a napsütésben. A világon legmagasabban fekvő szőlőskertek fürtjeit a szikrázóan hófehér andoki hegycsúcsról visszaverődő napfény lekvárosan gyümölcsösre, és harsány élénk színekre varázsolja.

Az Andok ezen oldalán az évi csapadékmennyiség nem több mint 200 mm, mivel a 6000 méter magas Andok eltéríti az óceán felől érkező felhőket. A sivatagi körülményeket fokozza a régió hírhedt szele, a Zonda (Andean Foehn). A rendkívül erős, meleg és száraz légáramlat az Andok keleti lejtőin keresztül érkezik, és söpör végig Nyugat-Argentínán. A rendkívüli szárazság leküzdésére Mendoza városa és a szőlőskertek a gleccservíz bevezetésére alkalmas csatornarendszerrel vannak ellátva. A szőlőültetvényeket évente kétszer szabályozott kvótarendszerben gleccservízzel árasztják el.

A borvidéken belül három alrégiót különböztetünk meg

A 900 és 1600 méter tengerszint közötti magasságban fekszik a legfiatalabb körzet, az Uco-völgy (Valle de Uco), onnan keletre terül el a Mendoza folyó homokos, hordalékos talaján a 800 és 1000 méteres tengerszint feletti magasságban Luján de Cuyo (ejtsd mendozai spanyol argentin akcentussal luhán de kuzsó) régiója. A legkisebb, az Andoktól legtávolabbi, és legkevésbé kedvező fekvésű, 20 borászatnak otthont adó Maipu is aktív szerepet tölt be a borturizmusban. Az itt található, többnyire butikborászatok bérelt kerékpárral járhatóak be. A borkorcsolyáért is csak a szomszédba kell menni, ahol a kecskesajt érik, vagy az olíva ültetvényekről magunk szedhetjük a fogunkra valót.

A 24 ezer hektárral büszkélkedő Uco völgye a nemzetközi hírnévre elsősorban a rendkívüli fekvése miatt tett szert. A régióhoz tartozó három település közül a legismertebb Tupungato, ahol a legalacsonyabban fekvő szőlőskert is 1200 méter magasságban terül el. A Malbec mellett a legjellemzőbb fajták a pinot noir, a semillion, és a Spanyolországban őshonos, Argentínában elsősorban Salta vidékén jellemző torrontés.

Az argentin borászat bölcsője Luján de Cuyo, amely 1993-ban elsőként kapta meg az országban az AOC besorolást. A régióban többnyire a kékszőlő képviselteti magát. A malbec mellett a merlot és a cabernet sauvignon fajtákkal találkozhatunk, de számos borászat foglalkozik chardonnay-vel is. A régió borászatai a kedvezőbb exportfeltételek kedvéért szövetségbe tömörülnek. A Grupo Penaflor 21 borászatot, a Fecovita 29 termelőt képvisel a külkereskedelemben.

A helyi borászokkal elsősorban az ominózus kérdésre kerestem a választ:

miért malbec?

Az első argentin malbec tőkék 1860-ban a francia migránsokkal érkeztek az országba, akik kevésbé nemes fajtaként nem tulajdonítottak neki jelentőséget a délnyugat francia Cahorsban.

A malbec fajtajellegéből adódik, hogy meglehetősen érzékeny, de nagyon jól kifejezi a terroirt hasonlóan, mint a zinfandel, a merlot vagy a pinot noir. Érése néhány héttel későbbre becsülhető, mint a merlot-é, Mendozában általában március második felére esik. A magas kordonművelés tovább hangsúlyozza a speciális terroirt és a mikroklíma adta környezetet. Az eredmény, hogy még Cahors a klasszikus, hűvös éghajlatú, mészköves terroirjával karcsúbb testtel, de letisztultan zamatos, kissé fanyar, számos esetben húsos, szolid fekete ribizlis karaktert hoz, addig a mendozai „testvére”  rendkívül erős és mély lila színvilággal, magas tanninokkal és bársonyos, szilvalekváros, fekete bogyós gyümölcsös jegyekkel köszön vissza a pohárból.

Az idő rövidségre való tekintettel igyekeztem nem a legismertebb nevekkel személyesen találkozni, hanem rejtett kincsek nyomába eredni. Személyes élmények tekintetében úgy érzem, sikerrel jártam.

Bodega Belasco De Baquedano

Egynapos túrám Agreloban kezdődött. Ez a régió apró bortermelő faluja 35 km-re Mendoza városától, itt található a Bodega Belasco De Baquedano. Érkezésemkor a hatalmas birtok főbejáratára, és a borászat épülete körül elnyúló 72 hektáros malbec ültetvényre egy hatalmas nagy ködfelhő telepedett rá, oly annyira, hogy a látótávolság nem volt több mint 1,5 méter. Azonban az öreg szakállasnak megesett rajtam a szíve, mert amikorra feljöttünk a pincéből, ismét a napsütéstől ragyogtak az Andok hegyvonulatai.

2012-ben ünnepelték a Belasco malbec tőkék a 100 éves születésnapjukat, eredetileg Franciaországból érkeztek. A birtok spanyol tulajdon, és Európában további öt borászatot működtet. A saját malbec mellett Argentína zászlós fehérbora, a torrontes kerül az üvegekbe, amihez a szőlőt az északra 600 km-re található La Rioja tartományból vásárolják fel.

A Bodega exkluzivitása a földrajzi elhelyezkedésében is rejlik. A szőlőtőkék között sétálva, malbec szőlőszemeket csipegetve Észak- és Dél-Amerika legmagasabb hegycsúcsában, Aconcaguaban gyönyörködhettem. (Ez a déli és a nyugati félteke legmagasabb pontja, ennél nagyobb kihívásokat már csak Ázsiában találhatnak a hegymászók.) A Bodegánál az éves termelés meghaladja az egymillió litert, ezt 100%-ban Kanadába, Amerikába, Kínába és Taiwanra exportálják. A borászat nyereségorientált hozzáállása, a tömegtermelés volt érezhető a több száz hordót felsorakoztató érlelőpincében.

A termelési stratégia magáért beszél: évjárati különbségekről nem beszélhetünk.

Helyette három minőségi kategória három termelési eljárásban adja a termékpaletta legnagyobb részét. A család neve után kapta a prémium kategória a Swinto nevet. A swinto varjút jelent a mendozai őslakos indiánok nyelvén. Meglepetten olvastam a termékleírásokat, melyek szerint a 2005-2015 közötti tíz évben minden üveg Swinto 15%-os alkohollal, +/- 0.1 pontos g/l savtartalommal, azonos 4 tonna/hektár hozamkorlátozással került palackba. Valamennyi évjárat egyformán 18 hónapot tölt első töltésű francia hordóban, amit további 12 hónap palackérlelés követ. 

A közepes árfekvésű Arguentota egy évet másodtöltésű hordóban, és egy évet palackban érlelődött. A legfiatalabb testvér, a Llama (ejtsd: dzsáma) 6-6 hónapot kapott mind hordó (harmadtöltésű), mind palackérlelés tekintetében. Mendoza egyetlen borászata a Belasco, ahol a leghidegebb téli hónapokban a megfagyott malbecet szüretelik, és a jégborkészítési eljárást követve édes vörös készül belőle.

A borászat büszkesége a 46 illatot felsorakoztató aroma szoba is; itt leltári pontossággal rendszerezték az illatokat, és kategóriák szerint edződhet az orrunk.

Carmelo Patti műhelye

A hordókon guruló GDP-gyárak után egy apró gyöngyszemet engedett felfedezni az angol útikönyvem, és a helyi sommelier barátok is Carmelo Patti műhelyét javasolták. Senor Patti a második olasz emigránshullámmal érkezett 1950-ben Argentínába. A borász személyesen fogadott bennünket, és letagadhatatlan szicíliai temperamentummal mesélt, és mesélt és mesélt. Színpadiasan prezentálta, hogyan kell a nagyon régi dugótól biztonságosan és törmelékmentesen megszabadulni. Ön például tudta, hogy ha a palack nyakát melegíti egy öngyújtóval, akkor a parafin ismét munkába lép a fáradt parafával?

A pincészet sajátossága a teljes kézi feldolgozás, és a borok minél hosszabb eltárolhatósága. Senor Patti 20 éves Cabernet Sauvignon remeke igencsak állja a versenyt a tömegtermelés palackjaival.

A harmadik látogatásom – mert, hogy három a magyar igazság – egy kedves baráthoz vezetett. Egy fiatal olasz Úr, aki frissen vásárolt fel egy 9 hektáros területet, azon próbál szerencsét Mendozában Mazzotta Estate néven. A birtokán a borásza és a sommelier-növendéke kalauzolt körbe, és töltötte a pohárba az új- és óvilági trend szerint készült nedűket. Gonzalo egyszerűen így fogalmazott:

Amíg Európa több hordót, és kevesebb színt nyújt, addig nálunk a boltok polcairól az üveget csak akkor emeli le a helyi fogyasztó, ha trutti-frutti gyümölcsbomba, és ordít a mély, átütő lila szín a palackból."