Történet borról és emberekről: a vitéz Guden úr

Szent Mihálynak adtam minden tudott vagy elrejtett kincsemet, amim csak Paloznakon volt

A Guden úr lelki üdvéért mondott misén paloznaki és csopaki boros gazdák, a csopak-füredi borvidék vendéglősei, az ezen a napon tartott gasztronomiai szezonnyitó vendégei töltötték meg az ezer esztendős paloznaki plébánia-templomot.

Sokan katolikusok, de a szertartás rutin nélküli követéséből láthatóan, legalább annyian protestánsok, maguk módján vallásosak vagy éppen meggyőződéses ateisták. Legtöbbjük valószínűleg nem templomba járó. Szkeptikus, cinikus XXI-ik századiak.

A vitéz Guden úr 1079-ben végrendelkezett I. (Szent) László királyunk dömösi kúriájában, amely előtt a német Henrik császár ellen, a véres karddal egybehívott hadak gyülekeztek. Az időszak a Szent Istvánt követő trónharcok lezárulásának  ideje volt. László már elküldte megbízottait Rómába, István szentté avatásának támogatására és még nem hirdette meg a Pápaság az első keresztes hadjáratot.

A tihanyi alapítólevél után néhány évtizeddel keletkezett oklevél, a második eredeti okirat az Árpád-korból.  Magyarul valahogy így szól:

„Tudja meg a kiváló gondosságú László király és a hit minden követője, hogy én Guden, aki sokáig fáradtam uramnak, a királynak szolgálatában és munkájában, hogy az Ő engedelmével és beleegyezésével lelkem válságára Szent Mihálynak adtam minden tudott vagy elrejtett kincsemet, amim csak Paloznakon volt, tudniillik egy egyházat minden javával a kanonok hatalma alá, ezenkívül öt mansio szolgát, két ekét, tizenegy szőlőt, húsz ökröt, háromszáz juhot, réteket, szántókat, gyümölcsfákat, erdőt. Ezt, amit Szent Mihálynak adtam, nem a püspöknek, hanem a kanonokok hatalmára adtam, hogy ebből évente felüdülésük legyen és lelkemről megemlékezzenek. De főként azt hozom minden ember tudomására, hogy a király ebben az ügyben szabad rendelkezést engedélyezett nekem a dömösi kúriában, mikor télidőben a németek megsemmisítésére készült. Ezen intézkedésemnek tanúi….”

Gudenról, akinek beszélő neve újmagyarul Gödényt jelent, más írásos nyom nem maradt fenn. Királyi szerviens volt és minden jel szerint gyermektelen, hiszen különben javait nem Szent Mihály egyházára hagyja. Sokáig fáradt a lovag-király szolgálatában, de még hadba vonult – szóval lehetett vagy harminc esztendős. Birtoka itt fekhetett a paloznaki plébánia templom alatt, Csopak és Paloznak között elterülő völgyben, nem messze attól a helytől, ahol nemrég forgatott ki forgató ekénk egy kétezer esztendős római villából származó dór oszlopfőt.

A Henrik ellen vonuló király Dévényt elfoglalva és a császári csapatokat zaklatva, ügyes taktikával, döntő csata nélkül kiszorította a túlerőben lévő ellenséget és a ország határait a Óperenciás tenger partjára, az Enns folyóig tolta.

Guden nem tért vissza. Birtokának összezsugorodott kis darabja ma is a paloznaki plébániáé.

Amikor Szabolcs kollegám Ajtós plébános úrtól a szőlőt néhány éve bérbe vette, a megállapodást fogalmazó ügyvéd, Fekete Zsolt gondosan átnézte az eredeti okiratot és felhívta a figyelmet arra, hogy az adomány-levélhez tartozó feltételt az Egyház nem teljesíti.

A majd ezer éve ebben a völgyben, a nagy tó partján  élt vitéz és szőlősgazda végső akarata gyűjtött most össze bennünket. Gudené, aki a béke éveiben hozzánk hasonlóan innen nézte a Balaton tükrét, figyelte, hogy elég-e az eső a szőlőnek és ilyentájt – ősz közepén - már a pincében leste a borok erjedését. Harmadik éve, minden október harmadik szombatján - így idén október 21-én is - misét mondanak Paloznakon a lelki üdvéért. Amíg csak, mi itt élők és az ide költözők újra vissza nem ejtik emlékét a feledésbe.

Egy ilyen ezer esztendős okiratra, ilyen történetekre tőlünk nyugatra országos eseményeket, világra szóló bormarketinget építenének.