A félreértett ital

Avagy mit kell tudnunk az abszintról? 1. rész

2011-09-15 | Tóth Adrienn

Valószínűleg nincs más italtípus, amely körül ennyi lenne a misztikum, és rajta kívül nincs egy sem, amelyet pont emiatt több téveszme övezne. Ez a különleges ital a hol színtelen, hol zöldszínű abszint, amelyről sokan a mai napig azt hiszik, hogy mérgező. Oláh Ádámot, a Magyar Abszint Társaság tagját először arra kértük, a leggyakoribb félreértéseket tegye tisztába számunkra.

Az abszintot sokan durva italnak tartják, amelyet csak a legelvetemültebbek fogyasztanak. Ez a téveszme onnan ered, hogy mérgező, hallucinogén asszociációk tapadnak ehhez az égetett szeszhez. A legtöbb ilyen tévképzet egy múltbeli, képzelt szindrómához kötődik, amelyek napjainkra teljesen eltorzultak, sok esetben tudat alatt beivódtak az emberek fejébe.

Tisztázhatnánk akkor most a leggyakoribb félreértéseket?

Sok probléma onnan ered, hogy a korábban borivó franciák körében akkor vált divatossá az abszint tömeges fogyasztása, mikor az egyéb égetett szeszeké is. Mivel pedig ezek közül az abszint volt az egyik legkülönlegesebb, az ő számlájára írtak szinte minden kárt, amit az újfajta, tömény italok mértéktelen fogyasztása eredményezett.

Nemcsak az jelentette azonban a problémát, hogy az emberek lassan értették meg, hogy ebből az új alkoholtípusból nem ihatnak annyit, mint a borból, hanem az is, hogy a kezdetben a jómódúak számára készített minőségi abszintok mellett az 1860-as években megjelentek az olcsó hamisítványok.

A helyzet tehát több szempontból is kedvezőtlen volt. Mégis mi vezetett ahhoz, hogy egy időre betiltsák az abszint készítését?

Több elem együttes jelenlétére volt szükség ehhez. Az első ismertté vált kritikusa Dr. Valentin Magnan volt, aki kizárólag az egyik összetevőre, a fehérürömre koncentrált. Önkényes kísérletei, amelyek alapján kimondta, az abszintfogyasztás súlyosabb elmebajt okoz mint az alkohol, lényegében abból álltak, hogy tengerimalacokat adagolt túl a fehér üröm illóolajával. Érdemes tudni, hogy ebből az anyagból az abszint csak igen kis mennyiséget tartalmaz, és tudományosan a mai napig nem bizonyította senki, hogy ez az ital károsabb lenne bármilyen más égetett szesznél.

Ugyancsak hozzájárult a rossz megítéléshez, amikor a fehérüröm egyik alkaloidáját, a tujont, felépítésének hasonlatossága miatt összefüggésbe hozták a THC-vel, amely a marihuána összetevője. Részben innen a hallucinogén tévképzet, de persze ennek sincs tudományos alapja. A századfordulón feljegyzett hallucinációkat elmegyógyintézetbe zárt, krónikus alkoholistákon figyelték meg.

Ezek a híresztelések vezettek az 1915-ös betiltáshoz?

A tujon halucinogén anyagként való meghatározása csak a XX. század második felében terjedt el, de persze az ilyen és ehhez hasonló tudománytalan nyilatkozatok is hozzájárultak a folyamatokhoz. A legfontosabb azonban az az általános tendencia volt, amit korábban is említettem, vagyis az, hogy az összes égett szesz fogyasztása által generált problémát ezzel az egy italtípussal azonosították. Csakhogy el tudjuk képzelni a helyzetet: 1913-ban a franciáknál a napi fél liter égetett szesz elfogyasztása jelentette a nemzeti átlagot.

1915-ben ezért be is tiltották Franciaországban az abszint forgalmazását, ezt megelőzően azonban más országokban is megszületett ez a politikai döntés. 1988-ban végül az Európai Unió központilag maximalizálta az italtípus esetében engedélyezett tujont, legalizálva az abszintot, és ezt a példát a legtöbb tagállam követte is.

Miért maradtak meg ezek a több évszázados téves elképzelések ilyen élénken az emberek fejében?

Én abban látom ennek az okát, hogy sok rossz minőségű hamisítvány van ma is a piacon, ugyanis az abszint név használatát csak Svájcban szabályozza törvény. Ezek semmiféle élvezeti értékkel nem bírnak, így a misztikus, veszélyes téveszmékkel próbálják a mai napig értékesíteni őket.

Cikkünket holnap folytatjuk.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!