Egységes lehet a kárpát-medencei magyar borászat
Balla Gézával beszélgettünk
2016-09-05 | Erős D. Zoltán
Balla Géza nevét jól ismerik a magyar borbarátok. A Ménesi borvidéken tevékenykedő borász csaknem két évtizede indította el a vállalkozását, azzal a céllal, hogy a vidék hagyományos fajtáira és adottságaira alapozva olyan borokat készítsen, amilyeneket senki más. Erről, valamint a kárpát-medencei magyar borászat lehetőségeiről beszélgettünk a Wine Princess Borászat ópálosi központjában.
A nyitókép forrása a topwines.ro
Az előzményekhez tartozik, hogy a romániai rendszerváltást megelőzően Balla Géza egy borászati állami gazdaság vezetője volt az Arad-Hegyalján, ismertebb nevén a Ménesi borvidéken. A privatizáció során magánkézbe került a gazdaság több mint két és félezer hektárnyi szőlője. A borász szerette volna ezt a területet egyben tartani, ám az új tulajdonosok – akik voltak vagy 3.600-an – elvetették a szövetkezet létrehozásának gondolatát. Balla ezért a 90-es évek végén elkezdte felépíteni a saját vállalkozását.
A borász elhatározta, hogy olyan borokat készít, amilyeneket ő jónak tart, és amire a borvidék az adottságai alapján leginkább alkalmas. A szőlőfajták között azok kaptak elsőbbséget, amelyek a borvidéken több száz éve ismertek, de az elmúlt évtizedekben háttérbe szorultak. Ezek közé tartozik a magyarádi mustos fehér, a királyleányka, a furmint, a kadarka, valamint a fekete leányka. A vidék területi adottságai kiemelten a vörösboroknak kedveznek, de azért jól érzik ott magukat fehérszőlők is. A borász szerint a jellegzetes fajták fantasztikus minőséget tudnak produkálni, s ez igaz a nagy kedvencre, a ménesi kadarkára is.
Balla nemcsak a fajták tekintetében ragaszkodik a hagyományokhoz, hanem a borkészítés során is. Nem használ sem fajélesztőket, sem pedig enzimeket annak érdekében, hogy azok a jellegzetes illatok, zamatok érvényesüljenek a boraiban, amelyeket a Ménesi borvidék terroirja hozzá tud adni a szőlőhöz. A ménesi kadarkából például a Magyarországon megszokotthoz képest testesebb bort készít, ám figyel arra, hogy megőrizze a fajta jellemzőit is. Ennek ellenére, amikor mintegy másfél évtizede először megjelent vele a magyar piacon, voltak, akik kétségbe vonták, hogy ez kadarka lenne. Kemény munkával, szakmai programok sorával aztán sikerült ezt a fajta a kételkedést eloszlatnia. Mint mondta: sok mindenre alkalmas a kadarka. Készülhet belőle még fehér kadarka, rozé, sőt még aszú is. A Ménes borvidéken, ha jó az évjárat, akkor szépen aszúsodik is ez a fajta, ez a titka Balla Géza aszú típusú borának, a Kadarisszimának.
Egységes kárpát-medencei magyar borászat
Amikor a vállalkozását elindította, szoros kapcsolatot alakított ki az anyaországi szőlészekkel, borászokkal. Tisztában volt azzal, hogy a magyarországi borászat sokkal előbbre jár, mint az erdélyi.
Példaképe Tiffán Ede, ő mondta neki másfél évtizeddel ezelőtt, hogy vagy fantasztikus vörösbort készít, vagy semmit.
Balla Gézának minden magyarországi borvidéken vannak jó ismerősei, barátai, akikkel szívesen cseréli ki a tapasztalatait. Tagja több magyarországi szakmaközi szervezetnek is. Alelnöke a Pannon Bormíves Céhnek és a Magyar Bor Akadémiának. Annak örül, hogy már nem csak ő az egyedüli határon túli magyar borász. Úgy véli, az együttműködés eredményeként néhány év múlva kialakulhat az egységes kárpát-medencei magyar borászat.
Véleménye szerint Kárpát-medence szerte kiválóak az adottságok a szőlőtermesztéshez, ám más-más lehetőségeket kínál a Felvidék, a Szerémség, Erdély, de eltérőek a feltételek az anyaország különböző borvidékein is. A borász azt vallja: a kárpát-medencei borászoknak, a határon túliaknak is a helyi jellemzőket kell a boraikban megmutatniuk.
Balla Géza úgy gondolja, egy borász nem zárkózhat be a pincéjébe
Nem csak az anyaországra, s nem csak a Kárpát-medencére kell figyelni, hanem a borvilágra. Folyamatosan figyelemmel kell kísérni az új dolgokat, követni kell a fejlesztéseket, mert csak így van esély az előrelépésre. Tudja, hogy a boroknál is szükség van az újdonságokra, mert a borbarátok ezeket is igénylik. Két évvel ezelőtt nagy sikert aratott méthode traditionnelle pezsgője, ami magyarádi mustos fehérből készült. Mostanában pedig gyöngyöző borokkal próbálkozik.
Ami pedig a jövőt illeti: a jelenlegi csaknem 120 hektárnyi területét már nem nagyon kívánja növelni, ám a tárolókapacitást bővíteni kell. A másik nagy terve, hogy a gyermekekkel, fiával és unokáival megszerettesse ezt a szép, de időnként igen csak nehéz mesterséget.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
100 év küzdelme a szőlő-bor ágazatért
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!