Triviális hibákat ejtenek a hamisítók
Interjú Maureen Downey-val 2. rész
2015-04-27 | Tóth Adrienn
Maureen Downey-val, a magas értékű borritkaságok eredetiségének vizsgálatára specializálódott szakértővel cikkünk első részében arról beszélgettünk, hogy miként keveredett erre a szakterületre, és belefogtunk abba a témába is, hogy melyek a legnyilvánvalóbb jelei annak, hogy egy hamis burgundi vagy bordeaux-i csúcsbort tartunk a kezünkben. E kérdést azonban egyelőre nem merítettük ki, úgyhogy itt folytatjuk!
A cikk első részéhez kattints IDE!
Említene néhány igazán banálisnak mondható hibát, amelyekkel munkája folyamán találkozott?
A közelmúltban a borvilág figyelmének középpontjában álló Rudy Kurniawan piacra dobott néhány elég gyenge utánzatot is. Azért ez jut elsőként az eszembe, mert ennek kapcsán épp most fejeztem be a jelentésemet, amelyet egy vásárló, Acker Merrill Condit és a Christie’s aukciós ház részére készítettem. A döbbenetes számomra az, hogy olyan égbekiáltó hibák tapasztalhatóak több palack esetében is, amelyek miatt egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy bárki alaposabban is megvizsgálta volna az adott tételeket ezen nagy értékű vásárlásokat megelőzően.
Volt olyan palack, amelyen a pixelesség szabad szemmel is látható, annak pedig mindenki számára egyértelműnek kellene lennie, hogy szóba sem jöhet egy otthoni számítógép nyomtatója egy, a ’20-as évekből származó Domaine de la Romanee Conti címkéjének esetében.
Az is sokszor buktat le hamisítványokat, amikor azt lehet látni, hogy a címke tulajdonképpen egy matrica, pedig abban a korban, amelyből a bor elviekben származik, még papírt és ragasztót használtak ebből a célból. Ezentúl az is árulkodó lehet, hogyha mégis papírt és ragasztót használnak, azok azonban olyan mértékben újnak és erősnek tűnnek, amilyenek nem lehetnének százéves korukra.
Az elmúlt évtizedben számtalan hasonló példát láttam kiskereskedők és aukciós házak által értékesített gyenge hamisítványokból mind az Egyesült Államokban, mind Európában. Sőt jelenleg is számtalan ilyen álbort kínálnak az európai kontinens kisebb forgalmazói, a nagy londoni aukciós házakra tapasztalatom szerint azonban mindez nem vonatkozik. Sokuknak igyekszünk segítséget kínálni, hiszen nem tartom helyesnek azt, ha a világ borrégiségeinek piacát elárasztják a hamisítványok.
Egyébként ha listát kellene készítenem a legbanálisabb borhamisítási hibákról, azt azokkal a borokkal kezdeném, amelyeket tulajdonképpen sohasem készítettek el. Domain Ponsot Clos Saint-Denis néven például nem palackoztak bort egészen 1982-ig, Rudy Kurniawan azonban készített e címkével borokat egészen a ’40-es, ’50-es évekig visszamenően. De találkoztam már olyan régi Chateau Petrus és Domaine de la Romanée Conti palackokkal is, amelyek a legjobb indulattal is komikusnak mondhatóak.
A tényről, hogy valaki megpróbálja elhitetni azt, hogy az utóbb említett top burgundi pincészet készített háromliteres palackot 1945-ből, amely évjáratban olyan alacsony volt az termésmennyiség, hogy összesen 806 palackot töltöttek le, nem tudom eldönteni, hogy szomorú vagy nevetséges.
Érdekes azt is megfigyelni, hogy azon hamis prémium borok közül, amelyek olyan gyenge hamisítványok, hogy az amerikai és európai piacon már nem tudják őket értékesíteni, egyre több köt ki az ázsiai kontinensen, különösen Kínában. Ez a folyamat jellemző minden olyan országra, ahol jó anyagi körülmények között élő, de nem kellően tájékozott borgyűjtők élnek; hasonlón mennek át az Egyesült Államokban is.
Tavasz végén mutatja be új oldalát, a WineFraud.com-ot. Milyen tartalom lesz rajta elérhető, és milyen kondíciók mellett?
A WineFraud.com az első a maga nemében az online felületek közül, amelynek célja, hogy megfelelő információkkal lássa el a ritka és prémium borokkal foglalkozó értékesítőket és gyűjtőket. Az előfizetők hozzáférnek majd rengeteg olyan értékes tartalomhoz, amely kifejezetten a borhamisítás és a borhitelesítés témájával foglalkozik. Ezen túl bemutatjuk a legfrissebb, meghatározó hamisítási ügyeket is; közöttük elérhető lesz a Kurniawan-ügy eddigi legteljesebb bemutatása.
A szakmában dolgozó kiskereskedők, brókerek és árverési specialisták megtanulhatják, hogy hogyan ismerhetik fel a nem eredeti palackokat, és folyamatosan értesülhetnek arról, hogy milyen módon harcol a borpiac a prémium borok hamisítása ellen.
A szakmai előfizetők azzal a lehetőséggel is élhetnek, hogy megjeleníthetik honlapjukon a WineFraud.com logóját ezzel bizonyítva azt, hogy nemcsak foglalkoznak ezzel a kérdéssel, hanem azt is, hogy aktívan tesznek azért, hogy kizárólag hiteles tételekkel dolgozzanak. Végül az harmadik csoportot az úgynevezett „InTheBusiness” tagok alkotják, akik ugyanazokhoz az információkhoz férhetnek hozzá, mint a szakmaiak, de nem részesülnek a további szolgáltatásokban.
A honlap nyilvánosan elérhető része tartalmazni fog egy kereskedői listát is, ily módon kívánjuk segíteni a ritka, prémium tételek gyűjtőit azzal, hogy tudomásukra hozzuk, mely partnereknek állnak rendelkezésére a nálunk elérhető információk és szolgáltatások.
Arra számítunk, hogy a borgyűjtők elvárják majd a kereskedőktől, akiktől vásárolnak, hogy mindent megtegyenek az ellen, hogy hamisítványokat értesítsenek számukra, és hogy ezért folyamatosan képezzék magukat a téma kapcsán a WineFraud.com segítségével.
Sajnos jelenleg sokan egyáltalán nem tesznek azért, hogy képbe kerüljenek a hamisítványok felismerése kapcsán, és ily módon megvédhessék a vásárlóikat attól, hogy nem hiteles borokkal gazdagítsák gyűjteményüket. A szakmában eltöltött hosszú idő sajnos nem eredményez feltétlen tudást vagy elkötelezettséget a másolatok kizárására.
Azon túl, hogy az értékesítői oldal képzésére nagy gondot fordít, milyen módon profitálhatnak maguk a gyűjtők a honlap tartalmából?
Úgy gondolom, egy komoly gyűjtőnek, aki jelentős összegeket szán régi évjáratok borainak vásárlására is, tisztában kell lennie azokkal a legfontosabb technikákkal, amelyekkel mi is élünk egy palack eredetiségének vizsgálatakor. Ilyen módon egyrészt kiszűrhetik a számukra felkínált palackok közül a hamisítványokat, másrészt átvizsgálhatják aktuális gyűjteményüket problémás palackok után kutatva.
Ha egy fogyasztóban felmerül a gyanú, hogy nem eredeti bort vásárolt, és ezzel kapcsolatban konzultálna a Kirk Baierlein által irányított WineFraud.com csapatával, több helyszínen is eljuttathatja kollégáinknak a gyanús palackokat az Egyesült Államokban, Európában és Hongkongban. Nagyobb bormennyiség vagy különösen értékes tételek esetében azonban inkább mi utazunk a borokhoz, mint hogy azokat kényszerítsük távolra történő szállításra.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!