(Nyitókép: Kingscote Vineyard)

Az éghajlatváltozás miatt a jövőben hazánkban is egyre szélsőségesebbé válik az időjárás, és ez a hegyvidéki szőlők talajának sem kedvez. Mi az az erózió és milyen egyéb módszerekkel védekezhetünk ellene? Korábbi cikkünkből kiderül>>

A szőlőtermesztők részéről rendszeresen megfogalmazódik az igény a gyakran jelentős mértékű eróziós károk mérséklésére alkalmas, a termőhelyi adottságokhoz alkalmazkodó, a szőlő hozamát, illetve a termés minőségét alapvetően nem befolyásoló talajtakarásos sorközművelési rendszerek kidolgozására. Az erózióvédelmen túl e rendszereknek biztosítaniuk kell a szőlő sorközök járhatóságát, a szervesanyag visszapótlást, és meg kell felelniük bizonyos környezetvédelmi elvárásoknak is (Nagy  2001).

A Tokaji Borvidéken a probléma súlyosságát, illetve megoldatlanságát egyértelműen jelzik a nyári heves záporok nyomán rendszeresen kialakuló eróziós károk. A Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben is folytatunk erózióvédelmi célú kutatásokat a borvidékünk jellemző agroökológiai körülményei között, most a Murat-völgyben található fajtagyűjtemény területén beállított sorköztakaró kísérletünk 2014. évi eredményeiről számolok be.

Anyag és módszer

A Kutatóintézet fajtagyűjteménye a Murat-völgyben került kialakításra 2013. tavaszán, 2,4 m sor-, illetve 0,8 m tőtávolság alkalmazásával, lejtőirányú sorvezetéssel. A sorközök talajába kultivátoros talajelőkészítést követően 2014. április 25-én tritikálét és őszi rozsot vetettünk hagyományos (csoroszlyás), 2 m munkaszélességű „fogatos” gabonavetőgéppel. A szemeket (2,8 millió db csíra/ha) 4-5 cm mélységre vetettük gabona sortávolságra (12 cm). A vetést magtakaró fogassal zártuk le. Az állomány kelése kiegyenlített volt, aminek eredményeként egyöntetű növényállományokat kaptunk mindkét tesztelt gabonaféle esetében. A magszárat hozó egyedek előfordulási gyakorisága elenyésző volt.

A tesztelt gabonafélék kiváló gyomelnyomó hatása ellenére mérsékeltebb gyomfertőzés alakult ki nád, szőrös disznóparéj, illetve kakaslábfű dominanciával. A gyomok magkötésének megakadályozása, illetve a sorköztakaró növényzet, és az egyéves szőlőoltványok között a talaj vízkészletének felhasználása terén fellépő kompetíció esélyének csökkentése céljából a sorközök növényzetét 2014. június 24-én, illetve július 23-án rotációs eszközzel lezúztuk mintegy 5 cm magasságú tarló meghagyásával.

A beavatkozás elvégzése előtt 2014. június 24-én a helyszínen talaj- és növénymintákat vettünk (...) hogy meghatározhassuk a hektáronkénti átlagos szárazanyag produkciót, és megbecsülhessük a sorköztakaró növényzet által felhasznált vízmennyiséget. (...)

Vizsgálati eredmények értékelése

Többéves kísérleteik eredményeire támaszkodva többek között Varga et al. (2011), illetve Diófási et al. (2000) jutottak arra a következtetésre, hogy 

Az évelő rozs, a tritikálé, valamint az őszi rozs is megfelelő védelmet nyújthat a hegy-völgy irányú sorokkal rendelkező szőlőültetvények talaján fellépő eróziós károk ellen, azzal a kitétellel, hogy a vizsgált kultúrák egyes évjáratokban a felsorolás sorrendjében növekvő vízkonkurenciát jelenthetnek a szőlőtőkék számára. Meg kell azonban jegyezni, hogy a szerzők őszi vetésű, ennélfogva a vizsgálat évében magszárat hozó állományok hatáselemzését végezték el.

Merőben eltérő a helyzet abban az esetben, ha az őszi kalászos gabonákat tavasz közepén vetjük el, hiszen esetükben a jarovizációs folyamat nem tud lejátszódni, így magszárat nem hoznak, termést nem érlelnek. Nem elhanyagolható azonban, hogy a bokrosodásuk végbemegy és a sorköztakaró növényektől elvárt mérsékeltebb mennyiségű fitomassza produkció mellett 90-100 %-os takarást biztosítanak a talajfelszínen.

A vizsgált gabonafélék szárazanyag produkciójának, illetve vízfelhasználásának alakulása. A rozs erőteljesebb vegetatív növekedési erélye a kísérletünkben is érvényre jutott, ami a sorköztakaró rozs állomány átlagos vízfelhasználásában is megnyilvánult.

Jelentősnek tűnhet a 120, illetve 160 mm-t meghaladó vízfelvétel, azonban megítélésem szerint ezt az adatot nem szabad egyoldalúan szemlélnünk. A növényzet nélküli, csupasz talajfelszínről is igen jelentős vízmennyiség képes elpárologni (evaporáció), amely folyamatot elsősorban fizikai paraméterek befolyásolnak. Ezek közül a talaj és a levegő hőmérséklete, illetve ez utóbbi páratartalma, és a szélviszonyok bírnak legnagyobb jelentőséggel. Hazánkban, a nyári hónapokban az átlagos szabadföldi evaporáció 5 mm/ nap körüli értékre tehető, ám 7 mm/nap maximális értéket is mértek már a szakemberek (Tóth 2004), amennyiben a párolgást a vízhiány nem gátolja.

Az evaporációtól meg kell különböztetnünk a növényállomány párologtatását, amelyet transzspirációnak nevez a szakirodalom. Mértéke szintén függ a fent említett fizikai tényezőktől, de konkrét értékét az adott termőhely talajtani adottságai, illetve a növényállomány által meghatározott biológiai tényezők is befolyásolják. Az evapotranszspiráció a növényzettel fedett felszínek pára formájában történő vízvesztését jelenti, ami a talajfelszín párolgásából, illetve a növényzet párologtatásából tevődik össze. Meg kell azonban jegyezni, hogy teljes növényborítás esetén az evaporáció a csupasz talajfelszín párolgásának mindössze kevesebb mint 5%-át teszi ki (Tóth 2004).

A fentiek alapján úgy is fogalmazhatunk, hogy a sorköztakaró növényállomány transzspirációja során felhasznált vízmennyiség egy részének forrását a növényborítás evaporációcsökkentő hatásaként megtakarított nedvességtartalom képezi. E megállapítás helytállóságát igazolták a talaj nedvességtartalmi vizsgálataink is. (...)

A vizsgált sorközművelési megoldások hatása a talajszelvény nedvességtartalmára

Természetesen a nagyobb biomasszát adó sorköztakaró növényzet vízfogyasztása meghaladhatja a talajtakarásból eredő evaporáció csökkenés mértékét, ami a gyökérzóna nedvességtartalmának olyan nagyságú mérséklődésében is megnyilvánulhat, ami már kifejezett kompetíciós viszonyokat hoz létre a takarónövényzet és a szőlőtőkék között a talaj vízkészletének hasznosítása terén. Úgy ítélem meg, hogy a sorköztakaró növényzet talaj vízforgalmi szerepének értékelése során az evaporációcsökkentő hatást mindenképp számításba kell vennünk, hiszen talajtakarás nélkül jelentős mennyiségű víz hagyná el a növénytermesztési teret a talajfelszín párolgása révén.

A növényállomány gyökérzete megközelítően 60 cm mélységig hatolt a talajba, így ez a talajréteg képezte a víz felvételének helyszínét. A kísérlet további tanulsága volt, hogy mindkét gabonaféleség jól elviselte a kaszálást, a beavatkozást követően kifogástalanul sarjadzott és az első növedékkel egyenértékű második növedéket nevelt. A második növedék lezúzását követően azonban különbséget tapasztaltunk a tritikálé és a rozs állományok viselkedése között. Amíg az első növényfaj állományai elszáradtak, addig a rozsvetések részben újrasarjadtak.

A 2. kaszálást követően részben újrasarjadó rozs állomány

Az elhalt növényi maradványok egyféle mulcs réteget képeztek a talajfelszínen, ami tömegénél és egyenletes felszíni eloszlása révén alkalmas a vegetációs periódus további időszakában is a talaj evaporációs vízvesztésének, illetve az eróziós károk nagyságának mérséklésére.

Következtetések

Az előzetes kísérletünk eredményei azt igazolták, hogy a tesztelt tavaszi vetésű őszi kalászos gabonák önállóan, vagy a termőhelyi adottságok figyelembe vételével összeállított magkeverékek komponenseként alkalmasak a lejtős területen kialakított, az erózió által leginkább veszélyeztetett szőlőültetvények időszakos sorköztakarására. Április közepén, végén végrehajtott vetésükkel biztosítható, hogy a növények ne hozzanak magszárat.

A vetés legalkalmasabb eszköze a csoroszlyás gabonavetőgép. A megerősödő növényállomány vízfogyasztásának mérséklése kaszálással megoldható volt, amely után az első növedékkel egyenértékű sarjúállomány alakult ki. A tritikálé a rozsnál korábban befejezte életműködését, de a jelentős tömegű elhalt szervesanyaga révén a szőlő tenyészidejének további szakaszaiban is alkalmasnak bizonyult az evaporáció, illetve az eróziós károk mérséklésére. A talaj víztartamára vonatkozó vizsgálataink eredményei arra engednek következtetni, hogy a tesztelt őszi gabonák felhasználásával kialakított sorköztakaró növényzet vízigényének nagy részét az evaporáció mérsékléséből származó, megőrzött vízkészlet képes volt fedezni.

A szerző a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet munkatársa; a cikk eredetileg, teljes terjedelmében az Intézet kiadványában jelent meg. (Szőlő-levél, IV. évfolyam, 8. szám.)

Irodalom

Diófási L., Csikászné K.A., Bíróné T.Gy., Bene L. 2000. Vízgazdálkodás, erózió elleni védelem hegyvidéki szőlőkben. Lippay-Ormos-Vas Tudományos ülés-szak kiadványa. 518.

Donkó Á., Ilyés E., Török P, Drexler D. 2013. Fajgazdag szőlősorköz-takaró-növényzet magkeverékek vizsgálata és előzetes eredményei magyarországi szőlőültetvényekben. (In: szerk. Török P. Gyeptelepítés elmélete és gyakorlata az ökológiai szemléletű gazdálkodásban. ÖMKI. 83-96.)

Herpergel Z.P., Illyés E. 2012. Takarónövények alkalmazásának lehetőségei szőlő-ültetvényekben. Szőlő-levél, 2/5: 10-13.

Nagy Z. 2001. Szőlőültetvények gyeptakarásos sorközművelése. Mezőhír, 6/3.

Tóth Á. 2004. Az öntözési rend. Agrárága-zat. 4/4.

Varga P., Májer J., Németh Cs., Remete J., Győrffyné J.G., Szőke B. 2011. Külön-böző talajművelési módok alkalmazhatósága eltérő évjáratokban, eróziónak kitett területen. Biokontroll, 2/2: 4-10.

Zsigrai Gy. 2013. Különböző fajösszetételű sorköztakaró növényzetek hatása a ta-lajszelvény nedvességtartalmára (Előzetes kísérleti eredmények I.). Szőlőlevél, 3/10: 4-8.)

Zsigrai Gy.: (2014.) Különböző fajösszetételű sorköztakaró növényzetek hatása a talajszelvény nedvességtartalmára (Előzetes kísérleti eredmények II.). Szőlőlevél, 4/2: 10-12.)

Internet 1.: http://www.marsop.info/ marsopdoc/moca/09020300.HTM