A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Átállás a zöld oldalra

Interjú Birgit Pfneisllel

2010-09-17 | Tóth Adrienn


Átállás a zöld oldalra

Amikor Birgit Pfneisllel a biogazdálkodásról kezdtünk beszélgetni, elsütöttem a viccet, amit egy másik borásztól hallottam: \"Kik a bioborászok? Azok, akik éjjel permeteznek.\" Birgitnek erre szeme sem rebbent, és elmondta, bármennyire fárasztó is, ők eddig is inkább éjjel permeteztek, sőt a többi borász is jobban tenné, ha így cselekedne, mert ilyenkor hatékonyabb a védekezés. A Pfneiszl Pincészet immár hivatalosan is bioborászat, az első évek tapasztalatairól kérdeztük a szőlőért és a borokért felelő Birgitet.


 

Honnan jött az indíttatás, hogyan kezdődött ez a történet?

Édesanyám már tíz éve fölvetette az átállás gondolatát, de a jelentős rizikó miatt az édesapám nem támogatta az ötletet. Aztán, amikor külföldi gyakorlati időmet töltöttem, a világ több pontján is találkoztam olyan emberekkel, akik szenvedélyesen támogatták a biogazdálkodás terjedését.

Főleg az Újvilág bortermelő országaiban, például Ausztráliában volt óriási a különbség a nagy mennyiségben előállított, sablonos tömegborok és a terroir-t közvetíteni képes, egyedi bioborok között. Az évek folyamán egyre erősebb lett bennem a felismerés, hogy ez a gondolkodásmód jelenti a jövőt.

Milyen volt az átállás időszaka?

Úgy döntöttünk, mielőtt belevágunk, két évet arra szentelünk, hogy kipróbáljuk, egyáltalán lehetséges-e errefelé a technológia alkalmazása. Azután 2006-ban aláírtuk a szerződést, amely lehetővé tette, hogy egy három évig tartó átmeneti időszak után a „bio” szó rákerüljön a címkékre.

\"\"

A Biokontroll évente kétszer vagy akár háromszor is kijön és ellenőriz minket, talaj- és levélmintákat gyűjt, és átnézi a dokumentációnkat. Sokszor úgy érzem, az itteni ellenőrzés szigorúbb, mint az osztrák, de ezt egyáltalán nem bánom, hiszen minél következetesebbek, annál kisebb egy botrány kirobbanásának veszélye, ami minden biogazdának sokat árthat.

Mit tapasztaltok, mekkora veszéllyel jár ez a vállalkozás?

Mivel még csak pár éve foglalkozunk ezzel a mezőgazdasági iskolával, egyelőre nem nevezném magam szakértőnek. Mivel minden évjárat új fordulatokat hoz, gyorsan kell tanulnunk. Ezért is örülök, hogy a szüleink még mindig sokat segítenek, sokszor jól jön, hogy egy idősebb, tapasztalt szakembertől kérhetek bármikor tanácsot.

A biogazdálkodásnak természetesen megvannak a maga kockázati tényezői, ha nem lennének, mindenki ezt csinálná. Ha emellett a rendszer mellett dönt az ember, sok mindent vállal, például azt, hogy nem múlik el nap, hogy ki ne menjen a szőlőbe, vagy ne ellenőrizze az időjárás előrejelzést, mert onnantól kezdve, hogy a baj felüti a fejét, már nem sokat tehet.

Ezek szerint leginkább a gondos megelőzés a fegyveretek?

Igen, sőt az átlagosnál is jobban kell ügyelnünk, hiszen Sopronnak nem éppen a legideálisabb az éghajlata a biogazdálkodás szempontjából, hiszen sokat esik az eső, ami fokozza a gombás fertőzések kialakulásának veszélyét. A jelentős csapadék ugyanis növeli a levegő páratartalmát, és ilyen körülmények között jobban terjednek a gombás betegségek.

\"\"

Van viszont a soproni klímának egy olyan oldala is, amely sokat javít a helyzeten, ez pedig a szél. A gyakori levegőmozgás ugyanis szépen kiszárítja a szőlősorokat, így segítve a munkánkat.

Az eső és a szél adottság, hogyan védekeztek ti?


A biotermesztés nem jelenti azt, hogy mi nem permetezhetünk, de ehhez csak természetes anyagokat használhatunk fel. A gyakorlatban a kén és a réz a két alkalmazott permetezőszer, és ezekre egy ilyen csapadékos évjáratban, mint az idei, vagy a 2008-as, szükségünk is van. A szőlőbe kijuttatható mennyiség természetesen maximálva van, de az eddigi tapasztalataink szerint még egy ilyen szélsőséges évjáratban is ez több mint elég.

A permetezésen túl nagy jelentősége van még a zöldmunkának is. A szél szárító erejének jobb kihasználása érdekében például idén háromszor is végigmentünk a huszonegy hektár szőlőn, hogy ritkítsuk a levélzetet. Erre idén azért is fokozottan volt szükség, mert a sok esőnek hála, nagyon intenzíven növekedtek a szőlők, és bár ennek, a kézzel végrehajtott műveletnek igen jelentős a munkaigénye, nem tekinthettünk el tőle, mert alapvetően fontos volt a megfelelő védelem kialakítása érdekében.

Vettél észre változást a növényeken azóta, mióta „bio” elvek szerint gondozzátok őket?


Még csak három éve gyakoroljuk ezt a módszert, és én úgy gondolom, az igazi változás csak tíz vagy húsz év múlva fog megmutatkozni.

\"\"

Amit viszont már most is észre lehet venni, az az, hogy a szőlőnek javult az ellenálló képessége, ennek egyik példája, hogy masszívabbnak, vastagabbnak tűnik a bogyók héja.

Vagyis nem bántad meg a döntésedet. Mit gondolsz most a hagyományos gyakorlatról?

Bár én úgy látom, jobb lenne, ha mindenki ezen az úton járna, el tudom fogadni a hagyományos technológiát alkalmazó borászok álláspontját is. Igazán akkor tisztelem a másik munkáját, ha látom, hogy a szőlőben időben és precízen elvégzik a szükséges munkákat. Az ökológiai gazdálkodás sem sokban különbözik ettől, csak talán itt még fontosabb az időzítés kérdése. A biogazdálkodást nem lehet más munka mellett végezni, ha itt az idő, hogy permetezzünk, nincs mese, meg kell azt tenni. A plusz befektetett munka azonban szerintem behozza az árát, és bízom abban, hogy segítségével a jövőben egyre jobban ki tudjuk majd fejezni a soproni tájban rejlő lehetőségeket.

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!