Mit ígérnek a 2016-os bikavér hordóminták?
A Bikavér Párbaj mesterkurzusának összegzése
2018-03-26 | Mészáros Gabriella
Jó volt újra kóstolni a friss bikavéreket. Nem az egyetlen terület, ahol az elmúlt 3-4 év komolyabb stílusbeli változásokat hozott. No, nem mintha ma csupa napfény lenne, de érezhető a mind erőteljesebb tudatosság megjelenése mindkét borvidéken.
Az idei kis „beköszöntő mesterkurzus” a 2016-os hordóminták jegyében telt. Öt egri és öt – valójában hét – szekszárdi bort néztünk meg és beszélgettünk róla, viszonylag szűk körben. Az öt, illetve hét azért alakult így, mert igazából 4-4 bort kellett volna választanom beszélgetőtársul, de Szekszárd hét tételt, Eger pedig ötöt küldött, melyek mind elnyerték a tetszésemet.
A hordóminta fogalmával ma már a fogyasztók java része is tisztában van. Itt nem várhatjuk el a kész palackozott bor minden apró részletre kiterjedő tisztaságát, ezzel szemben a borok fő értékei – vagy éppen hiányosságai – már egyértelműen érezhetők. Mivel minőségi kalandozásaink alapja a szőlő minősége, ez így is van rendjén.
Sikerült néhány olyan témát felvetni a bikavérrel kapcsolatban, melyek évek óta foglalkoztatnak, vélhetően másokat is. Rögtön például az, hogy helyes-e félkész borokat értékelni és netán árakat is rendelni melléjük. Saját válaszom igen a kérdésre, hiszen jó esetben a fő paraméterek már mind megvannak egy élete második évét kezdő tételnél. Még akkor is, ha házasításról van szó.
De felmerült újra a bikavér név használata, kiemelt megjelenítése a címként, és persze a hozzá tartozó tartalom kérdése is. Magyarul: vajon az számít-e, hogy valaki bikavérnek-nevez-e valamit, ami éppen megfelel a márka kritériumainak, vagy egy ízig-vérig elegáns, határozott savakra és élénk gyümölcsösségre építő, a termőhelyi karaktert hordozó kékfrankos alapú bort tölt a palackba – és nem a BIKAVÉR név lesz a legnagyobb betűkkel írva címkéjére. Melyik vajon az igazi? Továbbgondolásra érdemes kérdések, akárcsak az, hogy a bikavéreknek milyen távra kell szólniuk? Feltétlenül megkívánja-e a hosszas érlelést, netán évjárat függően már 2-3 éves korban kész borokat kaphatunk-e?
Mindkét borvidék esetében évek óta kérdés az is, hogy életképes legalacsonyabb ár bevezetésével vajon lehet-e a minőséget egyértelműen emelni. Ami kívánatos volna, de tudjuk hogy talán a legnehezebb kérdés. Számos, néha egymással teljesen ellentétes érdeknek kellene megfelelnie egy ilyen rendszernek, ami különösen Egerben, az Egervin örökségével a háttérben egyelőre szinte elképzelhetetlennek tűnik.
Feszegettük a terroir kérdését is. Úgy tűnik, ebben a kérdésben könnyebben lehet konszenzusra jutni. A legjobbnak minősített bikavérek mindkét borvidéken hordozzák az egyediség konkrét jegyeit. Ez persze kizárólag úgy képzelhető el, ha a bor nem az erőről, hanem a szerkezetről és érezhető gyümölcsösségről szól. Amúgy a hordóhasználat sokat javult az elmúlt években. Itt a hordómintáknál és a nagykóstolón is sokkal szebb szerkezetekkel lehetett találkozni. Kevés olyan bor volt, ahol a hordó elnyomta a valódi bor-élményt.
A válaszokat persze most sem tudtuk maradéktalanul megadni, de élénk diskurzus folyt élvezetes és izgalmas borok mellett. És akkor lássuk magukat a borokat.
Fotó: Dancsecs Ferenc - Furmint Photo
Szekszárdi Bikavér 2016 Szent Gaál Pince
Csupa gyümölcs, élénk, lendületes, könnyed és fiatalos bor volt. Már palackozott tétel, ami határozott aromatikjában is érezhető volt. Nagyon tetszett mindenkinek azzal együtt, hogy nem a komplexitás csúcsát kínálta. Jó arányok, lendületes savak és gyümölcsösség jellemezte. Szívesen fogyasztanánk mindennapi életünk részeként. A BIKAVÉR egyik lehetséges változata.
Egri Bikavér 2016 Ostorosbor
Friss, fiatalos megjelenés, élénk meggyes aromatika az illatában. Nagyon kevés fűszeresség egészíti ki a bort, mely mindvégig megmarad a „jó egyensúlyú, karcsú de nem súlytalan” kategóriában. Szép savak, némiképp még érdes tanninok jellemzik.
Egri Bikavér 2016 Gál Tibor Titi
Érezhetően koncentráltabb alapanyag, kisebb hozamok, összetettebb aromatika jellemezte. A pincészetre kezdetektől fogva jellemző a pinot noir használata, ami minden évben egy jellemzően krémes textúrát hoz magával. Elegáns volt és kimondottan tartós.
Szekszárdi Bikavér 2016 Heimann Pince
Alap bikavér a jól ismert szekszárdi pincészettől. Most is tiszta volt és határozott, illatban és ízében is. Tele meggyes-fűszeres aromajeggyel. A hordóhasználat itt általában mindig visszafogottabb szokott lenni, most sem volt ez másként. Jó savak, nem túlzó tannintartalom, gazdag ízbeli gyümölcsösség jellemezte.
Egri Bikavér Villa Wanda 2016 Kerenszky válogatás
Sűrűbb, vastagabb bort kóstoltunk, illatában kis bizonytalansággal. Levegővel tisztult, a pirosbogyós gyümölcsök mellett édesen fűszeres hordós karakter volt érezhető. A hordó jelenléte itt mindenképpen erőteljesebb volt az illatban, ízében ezt már nem éreztük. Nagy alapanyagnak tűnik, izgalmas összetétellel, fejlődése legelején.
Egri Bikavér Classicus Kovács Nimród 2016
Gazdag és határozott illat fogadott, fahéjas, ánizsos, élénk karakterrel. Savszerkezete erőteljes és fiatalos. Határozott és tiszta aromatikát kínált éppen csak érezhető hordós jegyekkel. A kékfrankos része érvényesült leginkább, finoman kiegészítve nem túl sok tanninnal. Hosszan érezni benne a málnás-meggyes jegyeket.
Egri Bikavér Superior Kovács Nimród 2016
A classicus változatnál jóval intenzívebb az illata. Határozott pörkölési aromákkal, mézeskalács fűszerekkel indít, mellette meggyes-sós vonal húzódik meg. Ízében remek szerkezetet érezni, nem kevés, de jó minőségű tanninnal. Semmiben nem tolakodó, mégis erőteljes tud maradni. Hosszú és tartós bor, nagy potenciállal.
Szekszárdi Bikavér Eszterbauer Pince 2016 Tüke
A pincészet stílusa ebben az évjáratban sem tört meg. Erősebben érezhető pörkölési aromák, a tanningazdagabb fajták enyhe túlsúlya – már nem a valóságban, csupán a bor díszítő ízeiben. Határozott savgerinc, lendületes kezdés, nagyobb test. A cserzőanyag erőteljessége hosszabb levegőztetést követően már ilyen fiatal korban is sokat enged, érdemes lesz kicsit várni vele.
Szekszárdi Bikavér 2016 Schieber Pince
Határozott illattal indít. Nem kevés fűszeres, kakaós, csokoládés, aszalt szilvás karakter, erőteljes de nem túlzó hordóhasználat érezhető benne. Szájban a nagyobb testű borok közé tartozik, de koncentrációban is nagyon sokat ad. Teljesen betölti a szánkat, hosszú és komplex bor. Remek arányai és izgalmas ízei a legnépszerűbb tétellé tették.
Szekszárdi Bikavér 2016 Sebestyén Pince Iván-völgyi
Számomra illatban a legintenzívebb és legkifinomultabb bor volt. Visszafogottabb, de határozott pörkölési aromákkal, szilvás-meggyes-sós karakterrel. Már illatában szinte észlelhető volt egy melegebb tónus, ami kóstolva krémes textúrában folytatódott. Kitűnő arányok, finom gyümölcsök az ízben, tartós és tartalmas lecsengés. Elég vastag bor, s bár papíron nem a legegyértelműbb bikavér stílus, mégis ragyogó bor. Még csak azt sem mondom hogy kevesebb tanninnal szebb lenne. Így jó, ahogy van.
Szekszárdi Bikavér 2016 Bodri Pince
Bodri István borai is változtak valamennyit az elmúlt években, de a fő irányvonal így is megmaradt. Határozott szerkezet, erőteljes hordós jegyek, nem kevés cserzőanyag. A gyümölcsösség most még némiképp háttérben. Szerkezete élénk savakra épül, sok idő kell még ahhoz, hogy minden apró részlete megmutassa magát.
Szekszárdi Bikavér 2016 Tüske Pince
Halmai Csaba borai kicsit mindig mások, mint a szekszárdi borok java része. Nem titkoltan nem agyonkorlátozott szőlőből dolgozik, borainak egyedisége és finoman savhangsúlyos karaktere azonban minden évjáratban lendületességet és sok gyümölcsöt eredményez. Ez a tétel kimondottan tetszetős, sima textúrája, visszafogott cserzőanyag tartalma kedvessé is teszi.
A sétáló kóstolón is lehetett izgalmas borokat kóstolni, leginkább a 2015-ös évjáratból. Személyes kedvenceim között örömmel találtam rá Vida Péter 2016-os tételére is. Amióta a pincészet 2013-ban először készített bikavért, minden évben az egyik legjobban iható tételt töltik palackba. Jó savak, sok gyümölcs, élénk aromatika. De nem kevésbé bűvölt el a Vesztergombi Pince bikavérje. Komplex ízei mellett sima textúrája talán az este legjobbjává avatta.
Egerből a Thummerer Pince, Böjt Borászat, Kovács Nimród pincészet borai tették rám a legnagyobb benyomást. A Szent Andrea Pincészet Merengője hozta szokásos formáját, de azért hozzáteszem, hogy nem olyan régen volt szerencsém kóstolni 2002-es, 2003-as, 2006-os 2007-es Merengőket is. A 2002-es is úgy állt a talpán, mint kevés bor. Újra bizonyságot nyert, hogy a hűvösebb, nem extrém évjáratok milyen kincseket tartogatnak a szőlőben. Ezért bízom igencsak a 2016-os évjáratban, s bár voltak nehézségek, az összhatás mégis pozitív. Bősz Adrián 2012-es bora most is kiegyensúlyozott volt és tartalmas, akárcsak Taklerék és a Sebestyén Pince borai.
Fotó: Benkő M. Fanni; Dancsecs Ferenc - Furmint Photo
Tőbb mint 100 bikavér és kékfrankos várja az érdeklődő közönséget a Kékfrankos Április Nagykóstolón, 2018. április 21-én a Hotel Gellértben!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!