Borhagyomány Pannónia Földjén

A második negyedév

2008-05-31 | Vizi Csenge

Az év második negyede nagyon meghatározó a földművelők életében. Így talán nem is meglepő, hogy számos hagyomány kötődik a jeles napokhoz. Sok szólás és mondás is ránk hagyományozódott a nagyszülők, dédszülők megfigyeléseiből, amik segíthetik a földdel, növényekkel és állatokkal dolgozók életét. Általában húsvét is ebben az időszakban van, azonban 2008-ban nagyon korán ünnepeltük meg e népi szokásokkal teletűzdelt, a keresztények egyik legnagyobb megemlékezésének tartott két napot. Ezért az áprilistól június végéig tartó időszakban a pünkösd hagyományaira összepontosított a világ, mely húsvét után ötvennel nappal következik, vagyis májusban volt.

Április

A naptárreform előtt április volt az év kezdő hónapja. Nevét Romulustól kapta, akinek feltett szándéka volt, hogy isteni anyjáról, Venusról emlékezzen meg e hónap nevében. Ahhoz, hogy április neve megszülessen, egészen az etruszk nyelvig kell visszamenni, ahol Venus megfelelő fordítása az Apru, amiből már könnyen el lehet jutni a jelenlegi hónaphoz. De akár a kinyílni, feltörni ige is lehetne a magyarázata ennek a névadásnak, hisz a tavasz kezdete áprilistól számítandó, ekkor nyílnak a növények, a földművesek pedig birtokukba veszik a határt és nekivágnak a föld felfrissítésének ki-ki ekével, ki-ki kapával.

A jeles napok már az elején elkezdődnek. Április 1-je, a bolondok napja. De nem mindig volt ez így. A naptárreform előtt az egyik legfontosabb napnak számított, hiszen az újév első napjaként tartották számon. Akkor mégis honnan ered ez a bolondos elnevezés? Mostanában hogyan ünnepelünk január 1-jén? Iszogatunk, nagyokat nevetgélünk, mókázunk, egyszóval bolondozunk. Régen sem volt ez másképp, így hát ráragadt e bélyeg április 1-re. Újkori hagyománnyá lett az a kis viccelődés, amivel a szülők és gyermekek ugratják egymást. A keresztény hiedelem szerint ezen a napon akasztotta fel magát az áruló Júdás, ezért sokan szerencsétlen napnak tartják, sőt! Az asszonyok és leányok ilyenkor feketébe öltöznek és így vonulnak a templomba.

A sorban Vilmos következik, mely a hatodik napja áprilisnak és csupán terményjósló jelentőséggel bír. Csupán? Nem volt ennek kis jelentősége eleink szerint, ugyanis úgy tartották, „Ha esik az eső, szűk lesz az esztendő”. Logikus, ha egy kétkezi munkás ilyenkor kint áll a határban és szemléli az eget. Kinek jönne jól egy gyér terméshozamú év? Még ha nem is tehetnek az eső ellen semmit, jobb felkészülve várni az év hátralévő részét…

Ha tovább lépünk képzeletben még hat napot, akkor máris eljutunk Gyulához, melynek fő motívuma a tisztulás volt. Ekkor megmosták az állatokat, megfürödtek a gazdák is, és rendbe tették portájukat. A szőlősgazdákat óva intették, hogy e nap előtt elkezdjék a metszést, inkább arra sarkalltak az időjósok, hogy vessék el az indás növényeket, pl. a dinnyét, mely körül az asszonyok megpördültek, hogy az így kiterülő szoknya formája, vagyis a gömb méretére nőjön az is. Féltek az aznapi esőtől, mert sokan úgy gondolták, ha lejön fentről ez az égi áldás, akkor átok lesz a gyümölcsnek, hisz féreg rágja bele magát.

A hónap legjelentősebb napja a György névre hallgató április 24-e. A görögkeleti és ortodox egyházak egyik legnagyobb ünnepe tehető Sárkányölő Szent György napjára. Mint neve is elárulja, hírnevét egy sárkány legyőzésének köszönheti, amivel megmentette a szépséges királyleányt. Ez a motívum szinte minden nép folklórjában megtalálható elem. Szent Györgyöt Kr. u. 303-ban végezték ki, hisz nem volt hajlandó csukott szájjal eltűrni Diocletianus császár keresztényüldöző tevékenységét. E tette a vértanúhalált halt szentek sorába emelte a férfit.

Mégis milyen hagyományok köthetők e naphoz? A rómaiak régen pásztorünnepként tartották számon, amikor boszorkányűzés céljából vizes babérágból, szalmából tüzet raktak és megfüstölték állataikat. Természetesen magukra is gondoltak, aznap mindenki füstszagúan terelte a nyájat át a parázsló tűzön. No az ő talpuk sem maradt hidegen, hisz a jószágok után a hű gazda is átsétált a tűzön. Magyarországon a házakat, ólakat is körbefüstölték, majd zöld ágat tűztek ki a ház homlokzatára, megőrizve a ház népét a rontó szellemektől.

Az ünneplés ellenére nem maradt el a munka sem! Ezen a napon kezdték meg dolgos mindennapjaikat a pásztorok, álltak szolgálatba az éves cselédek, de falubírákat, a szőlők hegymestereit és a csőszöket is ezen a napon választották meg. Kőszegen a mai napig őrzik e hagyományt: a szőlősgazdák metszenek kora reggel a szőlőhajtásokból, amit aztán a városházán bemutatnak a polgármesternek, majd egy külön ceremónián berajzolják a termésígéretet az 1740-ben nyitott, és a Jurisics-várban régóta őrzött Szőlő Jövések Könyvébe, ekkor rendeznek borversenyeket is tisztelegve a régi hagyományok felett.

Május

Ahogyan eddig is látható volt az előző hónapok névadásában, a komoly átgondoltság alól május sem lóg ki. Kezdetben a rómaiak Flóra (virágok) és Maja (a föld termékenységének) istennők tiszteletére hat napon át tartó vígasságot ültek, azonban a II. századtól már Vénusznak, vagyis a szerelem istennőjének és Dionüszosznak (görög) illetve Bacchusnak (római), a szőlő, bor és mámor istenének oltárán áldoztak. Ebből talán nem nehéz kitalálni, hogy május a szerelem, a termékenység hónapja. A mai napig sok helyen állítanak májusfát a legények szívük választottjának háza elé. De honnan kapta nevét e nyárelő hónap?
Van egy latin szó, a maiores, amit magyarra fordítva talán idős korúaknak lehetne mondani.. Ovidius volt az, aki szerint az idősek tiszteletére nevezték el így ezt a hónapot. Ez nagyon szépen hangzik, de ha ez épp a szerelem és termékenység hónapja, akkor talán mégis csak az a valószínűbb, hogy a régi római Maius istentől származik e név.

Több olyan nap is van májusban, amit a gazdák különös figyelemmel illetnek, hisz ekkor még előfordulhatnak kisebb-nagyobb fagyok, amik tönkre tehetik az addig munkát és előrejelzik az év további meghatározó termékenységét esetleges terméketlenségét.

A május elsejei majálisozás és májusfa állítás után János napja lehet érdekes a szőlősgazdáknak életében. Sopronban ezen a napon a tőkék közé babot ültettek el, innen eredeztethető a poncichter név. Ezt az elnevezését nem csak a gazdaságban használták, hanem a társadalom egyes rétegeit is illették ezzel a névvel, úgymint a soproni paraszt és módos városi polgárokat. Ennek az elnevezésnek az volt az alapja, hogy az ország legnagyobb nyugati vonalú borexportőre lett Sopron a XVIII. századra.

Május közepén tarolhatnak a fagyosszentek, ha Pongrác, Szervác vagy Bonifác napján hirtelen hideg csapja meg a szőlőföldeket, és ha még fagy is társul ehhez, akkor bizony nem a gazdák fognak szüretelni. Úgy gondolták, hogy füstöléssel lehet védekezni e kártékony időjárási szeszély ellen. Nem ajánlják, hogy e három nap egyikén is palántázzunk, hiszen a fagy őket sem kíméli. Azonban ha „csak” az eső esik, akkor a földek urainak egyik szeme örül, hisz jót tesz a földnek, a másik azonban sír, mert árt a szőlőnek.

Bonifác napja lezárja a háromnapi kényszerpihenőt, ami a legtöbb esetben nem tesz jót a szőlőnek, hisz a hiedelmek szerint ahol e napok akár egyikén is kapáltak, ott bizony nem várhattak bő szőlőtermést.

A hónap legjelentősebb napjának Szent Orbán ünnepe számít. Szent Orbán, aki kicsit sem mellesleg római pápa volt, a szőlők védőszentje. Tőle remélik a növényi betegségek elhárítását, a szőlő megóvását. Ennek érdekében több helyen is megtalálható alakja, hol egy hordón, hol a szőlőhatárban szoborként, hol pedig a templomban díszlik pápai ornátusban, fején tiarát viselve, kezében pedig aranykelyhet tartva. A falusi népek szélsőségesen viszonyultak alakjához. Ha szép meleg napot adott május 25-re, akkor hatalmas dicsőítésbe kezdtek, megkoszorúzták és borral locsolták le. Körmeneteket, búcsúkat tartottak és tartanak még ma is hazánk különböző helyein e napon.

Azonban nem csak jó idővel ajándékozhatja meg Orbán földi híveit, hanem esővel, hideggel is. Ekkor a feldühödött vagy épp elkeseredett nép a föld és eső „főzetét”, vagyis a sarat vette kezébe és szívbaj nélkül dobálta meg az amúgy nagy becsben tartott szentet.
Az időjóslás sem marad el e napon. Úgy tartották, hogyha meleg az idő, az ősz sem lesz hideg és a szőlő jó nedűt fog adni. Ezt persze nem csak a megfigyelésekre alapozták, hanem a biológia csodálatos világa is közrejátszott a bölcsek megállapításában: a szőlő épp ekkortájt virágzik és szüksége van a melegre. Ha fülledt, párás az idő, az kitűnő tenyészhelye és ideje a baktériumoknak és gombáknak, melyek a szőlőnövényt károsíthatják.
Orbán alakjához a mondások köréből talán a legismertebb a „Feltette az Orbán süvegét”, vagyis jól felöntött a garatra. Hogy ebben az évben milyen bort ad majd a „természet”, hogy később fel lehessen önteni a garatra?

Május egyik legnagyobb keresztény ünnepe Pünkösd, ekkor szállt le a Szentlélek az apostolokra. Ünneplése a húsvét utáni 50. napon, május 10. és június 13. között esedékes. Hogyan ünnepel ekkor a világ? Azt a következő részből megtudjuk!

- folytatjuk -

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz primőr hírlevelünkre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!