"Habkönnyű" hűsítő nyári bűnbeesés - Armilar Porto Rose

Egy kategória kérdőjelei

Azt hittem, negyedszázad bor-szakmai tapasztalattal a hátam mögött nem érhet semmi meglepetés. Míly önelégült nagyképűség! Az elmúlt évtized slágere lett forró nyári napokon jeges rozét, hovatovább csillogó és gyöngyöző rozé fröccsöt hörpinteni literszám - számtalan borissza kollégám zengett már dicshimnuszokat e tárgyban. Az viszont tényleg jeges zuhanyként forrázott le – hogy e termikus képzavarral éljek -, hogy Portó nemes vidéke elirigyelte derűs honunk nemzetközi sikereit e téren és berobbant a rózsaszín üdítők piacára.

Történt, hogy az egyik négybetűs német kiskereskedelmi lánc budapesti egységében az újdonságok között az Armilar Porto Rose borára lettem figyelmes. A hátcímke négy nyelvű. Magyarul így hangzik: Édes rozé likőrbor. Ezt a rozé likőrbort hagyományos vörös portói szőlőfajtából nyerik. A mustot csak rövid ideig áztatják héjon. Így jön létre egy friss pezsgős rozé likőrbor, ami az egésznek gyümölcsös aromát kölcsönöz. Fogyasszák jól lehűtve aperitivként vagy koktélként. Az érlelés következtében a palack alján üledék képződhet. Származási hely: Portugália.

Íly csábító kínálásra a szakmai kíváncsiságom felűlmúlta a borbeszerzésre szánt keretet, és egy forró vasárnapi estén – természetesen a palack jól behűtött állapotában – asztalra is került a megszerzett példány. Már a színében a pinkes árnyalatba hullott cseresznye héjának fakó tompasága kevert rossz előjelet. Illata inkább édeskés és unalmas, mintsem "spritzig", ahogy a lánc német termékleírása alapján reméltük, de különösen nem gyümölcsös. Ízében is lomha, tétova, bágyadt és szirupos.

Persze az tudható, hogy néhány éve a legtöbb portói márka (pl. Ofley, Quevedo, Pocas…) égisze alatt megjelentek hasonló termékek 18-19% alkoholtartalommal és jó néhány tucatnyi gramm maradék cukorral. A hagyományos fajták sorát a Touriga Nacional, a Touriga Franca és a  Sousão vezetik. A készítéstechnológia is hasonló, sőt, több száz évvel ezelőtt is készítettek már hasonló, bár talán inkább siller-szerű borokat. Jelentős különbség a termék fogyasztási preferenciáiban mutatkozik – helyesen, hisz ez itt a tényleges bökkenő. Némely ajánlásban a frissesség, gyümölcsösség dominál, ami a brutális alkoholtartalmat tekintve inkább hamis illúzió, mint realitás. Közelebb áll a valósághoz, ha pink desszertbort várunk vagy királyi házból származó, megesett királylánynak tekintjük. Mert nyári frissítőnek túlzás, a portói nemes komolyságához méltatlanul egyszerű, hatékony lányfektetőnek kevés, hisz ma már az igényes és kívánatos fehérnép is büszkén szárazbor-ivó. Koktél alapanyagnak meg vagy nem elég magas az alkoholtartalma, vagy nem elég intenzív az ízvilága, vagy nem elég édes. Ezzel el is jutottunk a kategória zsákutcájába. Amiből pedig ismerten nincs kiút.

A németországi 4,99 EUR-os árhoz képest meglepő az Armilar magyarországi 1999 Ft-os címkéje, de hát itthon világválság van, persze mi ez ahhoz képest, hogy a Croft hasonló termékéért 10,49 angol fontot (kb 3200 HUF), a Messias egyetlen palackjáért 8,5 EUR-t kell leszurkolni nyugat európai boltokban. Itthon a Calem 3590 HUF-ot ér az Origo Borbárban. Már akinek…