Dr. Siegfried Schlett – A 100 legfontosabb élelmiszer

„Ételünk az életünk“

2008-10-28 | Valah Kriszta

Sokan mondják, hogy valamiben meg kell halni; én amondó vagyok, akkor már inkább egy üveg vörösborban, mint disznózsírban. Hogy miért érzi magát csapdában az ember, ha az egészséges táplálkozás kerül szóba? Mit együnk, hogy egészségesen éljünk? A továbbiakban egy könyvajánlással fogok rá választ adni.

Az egészség fogalmának problémája

Hogy mi az egészséges napjainkban, azt az éppen aktuális kutatások eredményei – általában egy korábbit megcáfolva – változtatják meg egyik napról a másikra. Az egyes táplálkozási módozatok, diéták megzavarják és elbizonytalanítják a fogyasztót, mert amit az egyik fontos, alapvető élelmiszernek tart, azt a másik elveti ilyen-olyan káros hatása miatt. A legnagyobb problémát abban látom, hogy mindegyik nézet azt hangsúlyozza ki, amely a saját elméletét támasztja alá, „minden szentnek maga felé hajlik a keze“. Nehéz igazságot tenni, hogy egy szelet hús, kinek egészséges, kinek nem. Egyes elméletek szerint az ember szervezete alapvetően a vegetáriánus étkezést igényli, azonban ha a vércsoport szerinti táplálkozást nézzük, nekem, mint „0“-ás vércsoportúnak, a hús az egyik alapvető táplálékom. Kerüljön akkor a tányéromra az a hús vagy se?

A beszerzés nehézségei

A valódi értelemben vett egészséges élelmiszerek egy hagyományos boltban nem, vagy alig találhatók meg. Gondolom senkinek sem ismeretlen az a helyzet, amikor munka után fáradtan, az éhségtől nyűgösen még vadászó körútra kell indulnia, aztán a legközelebbi boltban az alábbiak várják: száraz kifli, mint önvédelmi fegyver, tartós E-kenyerek, a napközbeni vásárlóroham után megmaradt, „válogatott“ zöldség- és gyümölcsmaradványok, több napos húsok. Az egyetlen, ami még este is tökéletesen néz ki - mint a tartós smink -, az egész évben kapható, hibátlan külsejű szőlő – baracknagyságú szőlőszemekkel, hatalmas magokkal -, mely talán már nem is szőlőtőkén, hanem fán termett. Ha még nem ment el teljesen a kedvünk az evéstől, csak nézzük végig nyugodtan, hogy a boltban kapható élelmiszerek, készételek, felvágottak miket tartalmaznak. Szinte mindegyikben megtalálható rejtve vagy magát nyíltan felvállalva a cukor, a különböző adalékanyagok, tartósítószerek, ízfokozók. A probléma elég összetett. Egyrészt, ha az ember hétköznap este korgó gyomorral indul vásárolni, vessen magára, ha ezt nem hétvégén intézte el pihenés gyanánt a közeli piacon, és nem talál friss, ehető árut. Másrészt az átlagember jó vásárló közönség, mert mindent megvesz, ami – bár nem egészséges -, de jól van csomagolva, sokat hallott róla a reklámban és éppen most akciós.

Az ár és a minőség kapcsolata

„A minőséget meg kell fizetni“- tartja a mondás. Az más kérdés, hogyan ellenőrizhető a minőség. Nem a külcsínre gondolok itt az élelmiszereket tekintve, hanem a rejtett hozzávalókra, a fel nem tüntetett adalékanyagokra vagy a gazdálkodás, feldolgozás során használt vegyszerekre. Bennem, mint laikus fogyasztóban vásárlás során sokszor felmerül a kérdés: hogy lehet ez a gyümölcs ilyen tökéletes? Vajon csak a másnapi hasmenésből fogom megtudni, hogy kicsit eltúlozták a permetezőszert a salátán? Vagy ha a konyhámban, szobahőmérsékleten a barack 2 hét után is ugyanúgy néz ki, mintha most szedték volna le a fáról... gondolom, ez nemcsak nekem gyanús. Átlagos, mókuskerék-típusú élettempót véve alapul, nehezen kivitelezhető minden esetben piacról beszerezni az élelmiszert, nem beszélve arról, hogy nincs garancia arra, hogy az őstermelő néni vagy bácsi nem nyúl gyakrabban a permetező készülékhez az előírtnál, mert a kártevők állandóan lelegelik a zöldségeit. Menjünk biopiacra vagy bioboltba? Persze, kézenfekvő ötlet, de sajnos ezt nem engedheti meg minden család pénztárcája. Továbbá - halkan jegyzem meg - nemegyszer láttam már biotermékeken a „természetes aroma“ kifejezést (ha természetes lenne, az szerepelne rajta, hogy pl. Fahéj, nem?). Kérdezem én, akkor miről beszélünk, ha a „bio“ sem minden termelő, előállító számára „bio“? Neveljek paradicsomot az erkélyen? Gondozzak egy kecskét a lépcsőházban? Mi a megoldás?

Gondolkodásbeli problémák

Nehány nappal ezelőtt éppen salátát ebédeltem a munkahelyemen, amikor a konyhában megszólalt egy kolléganőm: „Csak salátát eszel ebédre? DE UGYE NEM FOGYÓZOL?“ „Hát“-tal ugyan nem kezdünk mondatot, DE…hát erről beszélek… Mert mi van a magyar ember fejében elásva? Ha nem pörköltet vagy babgulyást eszik ebédre a másik, akkor két verzió lehetséges: 1. fogyózik 2. zakkant, de legalábbis nem normális. Lehet, hogy valóságshow-t kellene készíteni a „nem csak a tengerimalac eszik zöldet“ címmel, vagy egy-egy reklám segítségével tudatosítani, hogy attól még nem fogunk nyeríteni, ha zabpelyhet eszünk reggelire.

A táplálkozás útvesztőjében, a hosszas felvezető után az olvasó jogosan várja el, hogy legalább iránytűt kapjon, mert a fentiekben felsorolt akadályok ellenére, lehetőségeihez mérten egészségesen szeretne élni. Dr. Siegfried Schlett: A 100 legfontosabb élelmiszer c. könyvét azért választottam, mert úgy gondolom hasznos anyag lehet azok számára, akik nemcsak „beburkolják a kaját“. Mivel többféle táplálkozási irányzat, számtalan egészségesnek kimondott diéta létezik napjainkban, ezért alapvető fontosságúnak tartom, hogy mielőtt bármelyikbe is belekezd az ember, körvonalazódjon számára, hogy az egyes élelmiszercsoportoknak milyen hatása van a szervezetére. Mindezt semleges formában olvasva, ahol nem csak kifejezetten pl. a gabona vagy a tojás fontosságára van kihegyezve a könyv, hanem konkrét tényként közölve kerül levezetésre az egyes élelmiszerek előnye, egészségtani jelentősége. Mivel a legtöbb, könyvpiacon megjelent írás vagy túlságosan tudományos vagy pongyola, igény van a könnyen kezelhető és értelmezhető, ámde használható, gyakorlatias információkkal tarkított művekre. Úgy gondolom, ez a könyv kezdetnek tökéletes, hiszen az élelmiszerekre koncentrál, és mentes a különböző irányzatok reklámozásától.

Nem célom szétboncolni a könyvet lapjaira, és a tartalomjegyzéket ismertetni, mert ezt mindenki meg tudja tenni maga. Csupán a benyomásaimat fejtem ki. Bár a könyv illata számomra nem a legideálisabb, és a borítónak sokkal impozánsabb lett volna a 3. oldalon lévő díszlapot tenni, mert ettől már a keménykötés is dekoratívabb, figyelemfelkeltőbb lett volna, mégis azt mondom, hogy nem baj.
Nemcsak a jó csomagolástól lesz igazán értékes egy könyv, és nem kell mindig szőrszálhasogatónak lenni. Ezt a könyvet azért is jó lapozgatni, mert áttekinthető, könnyen olvasható. Sokunknak nincs ideje regényt olvasni az egyes vitaminokról, mert nem tudósnak készülünk. Egyszerűen, közérthetően szeretnénk rövid, megjegyezhető információt kapni arról, hogy mi miért jó. Természetesen gyakran találkozunk majd mértékegységekkel, hogy miből hány mg lenne az ideális. De valljuk be, ha ez nem lenne, komolytalannak tarthatnánk a szerzőt.

A Dr. Siegfried Schlett által kiemelt 100 legfontosabb élelmiszer ismertetése előtt hasznos tanácsokat kapunk a vásárlást illetően, és a táplálkozással kapcsolatos alapfogalmak is tisztázódnak. Mivel kevés háztartásban található patikamérleg, és ha lenne, akkor se foglalkoznánk a tápanyagok méricskélésével, ezért hasznosabb az élelmiszerekre koncentrálni. Ha minden ember azon aggódna, hogy hány százalékkal kevesebb ásványi anyagot juttatott délben a gyomrába, akkor bizonyára mindannyian hipochonderek lennénk.

A száz, táplálkozás szempontjából legfontosabbnak tartott élelmiszer származásáról, egészségtani jelentőségéről közel 200 oldalon keresztül kaphatunk közérthető információt. Egy-egy élelmiszer egy, maximum két oldalon keresztül, kisebb blokkokra osztva került kifejtésre. Úgy vélem, ennyi elegendő is ahhoz, hogy bővítsük ismereteinket akár főzés közben, akár az erkélyen olvasva, vagy reggel 5 perc erejéig, amíg a kávénk készül. Aki kedvet kap az életszerű, színes képektől a főzésre, minden oldalon talál egy rövid receptet az adott élelmiszer felhasználásával. Egyedülállók és párok előnyben, mert 2 személyre lettek számolva az adagok. Ez nem tekinthető hátránynak, hiszen sok, mások által szinglinek kikiáltott személy szenved attól, hogy a receptkönyvek családra tervezve írják le a hozzávalókat. Az információra éhes közönség számára a „Dióhéjban“ blokkok jelenthetnek plusz ismeretszerzésre forrást.

A könyv végén külön kiemelést érdemel az a gondolat, miszerint a betegségek elkerülése a megelőzéssel oldható meg. Az immunrendszerünk erősítésével, a változatos étkezés biztosításával kell kezdenünk. A szerző néhány népbetegségre is kitér, illetve annak a táplálkozásbeli kezelésére, mint pl. elhízás, magas vérnyomás, cukorbetegség. Amennyiben valakinek ilyen jellegű problémája lenne, természetesen ne kezdjen szakember nélkül öngyógyításba, mert kontárkodás lehet a vége.

Mielőtt valaki követni szeretne egy-egy étkezési irányzatot, célszerű minél több oldalról körbejárnia a témát. Magam tapasztaltam, hogy elvileg azonos elvet valló irányzatok között is lehetnek olyan ellentmondások, amelyek nagyban befolyásolják egy-egy kúra, diéta sikerességét. Az út elég szerteágazó a táplálkozás terén. Mindenki igyekezzen megtalálni a maga számára arany középutat. Jó barangolást!

Cím: A 100 legfontosabb élelmiszer
Kiadó: M-Érték Kiadó
www.alexandra.hu
Ár: 3999 Ft

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!