A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Tíz tudnivaló Chiléről

Chilei körút márciusban

2012-03-07 | Tóth Adrienn


Chile szőlőtermesztésének megértésében kulcsszerepet játszik különleges elhelyezkedése. Ebben az esetben ugyanis, a többi bortermelő vidéktől eltérően, nemcsak annak az Egyenlítőtől való távolságára, domborzatára vagy a nagyobb vízfelületek befolyásoló hatásaira kell figyelemmel lennünk, hanem elzártságára is. Chile egy kifejezetten hosszú és keskeny ország, amelyet nyugatról a Csendes-óceán, keletről az Andok, északról az Atacama-sivatag, délről pedig az óceán mellett a Déli-sark határol, méghozzá igen hatékonyan.


 

1. Az ország meleg, száraz klímája Európán belül leginkább a mediterrán térségre emlékeztethet minket. Az ország elhelyezkedése folytán adott éghajlati körülményeket mérsékli a Csendes-óceán, a Humboldt-áramlás és az Andok, oly mértékben, hogy a nyári estéken kifejezetten hűvössé válhat az idő.

2. Hála az ország elszigeteltségének és éghajlatának, errefelé kevésbé jellemzőek a máshol pusztító betegségek. Mivel pedig kifejezetten alacsony a fertőzésveszély, a legtöbb permetezés elhagyható, ez pedig gazdasági szempontból komoly versenyelőnyt jelent.

3. Az Andok havas területeinek olvadása számtalan folyót táplál, amelyek tiszta és könnyen elérhető vízzel látják el az ültetvényeket. Mivel pedig az alapból száraz klímával bíró dél-amerikai országban engedélyezett az öntözés, a szőlőtermesztés sokkal kiszámíthatóbb, mint az európai kontinensen, ahol szigorúbb szabályozás és kevésbé kiegyenlített időjárás köti a borászokat.

4. Annak ellenére, hogy a spanyolok voltak legnagyobb hatással az ország történetére, és ők ismertették meg a borkészítéssel a helyieket, a tudatos szőlőkultúra terjedésekor a francia minta, ezen belül főleg Bordeaux jelentette az etalont mind a pinceépületek kinézete, mind a választott szőlőfajták szempontjából. A cabernet sauvignon máig az egyik legfontosabb szőlőfajta Chilében.

5. Az ország másik ikonikus fajtája a carmenere. A szőlő ugyancsak Bordeaux-ból került ide, ahol azonban mára elveszítette jelentőségét. Még mindig előfordul, hogy néhány esetben a merlot-nak nevezett bor valójában carmeneréből készült. A késői érésű fajta megfelelő terméskorlátozás esetén komoly, testes vörösbort ad.

6. Érdemes még megjegyezni a pais mint az ország egyik első kék szőlőjének nevét. Mára jelentősége visszaszorulóban van, exportpiacra szánt bort jellemzően nem készítenek belőle.

7. A chilei bortörténet két fontos fordulópontja közül az egyik tulajdonképpen olyasmire utal, ami meg sem történt. A világszerte lezajló jelentős pusztítással ellentétben Chilében és Argentínában nem terjedt el a filoxéra, és bár ezt mind természeti, mind szigorú szabályozásbeli körülmények elősegítik, a tudósok máig nem derítették fel teljes bizonyossággal a jelenség valódi okát.

8. A modern chilei bortörténetet a ’80-as évek végétől számítjuk, amikor a világ különböző tájairól jelentős befektetések indultak el az országba, létrehozva modern technológiával és drága hordóparkkal rendelkező pincészeteket, valamint megismertetve Chilével a bor minőségi kritériumának jelentőségét.

9. A chilei bortörvénnyel kapcsolatban a 75-ös számot érdemes megjegyezni. Így ha egy palackon egy borvidék neve, egy szőlőfajta vagy évjárat szerepel, az adott tételnek legalább 75%-ban kell a megnevezett borvidékről származnia, szőlőfajtából vagy évjáratból készülnie.

10. Az ország északi része inkább a csemegeszőlő-termelésről és a helyi, eredetvédett szőlőpárlat, a pisco alapanyagának előállításáról ismert. A legnevesebb, és legnagyobb mennyiséget adó borvidékek az ország középső részében találhatóak, míg a leghűvösebb déli vidékeket mostanában kezdik felfedezni mint fehérbor szempontjából jelentős potenciállal rendelkező területeket. 

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre! 

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!