Tíz tudnivaló Szicíliáról
A déli sziget borai
2013-07-15 | Tóth Adrienn
Kell az, hogy a nyárba beleférjen néhány nap utazás, feltöltődés, felfedezés. Azok számára, akik itthon töltik a vakációt, részletesen bemutatjuk a Balaton északi partját és annak pincészeteit. A távolabbra tekintők számára tavaly több dél-francia borvidékről írtunk, idén ennél még délebbre, Olaszország felé vesszük az irányt. Elsőként kezdjük a valószínűleg legismertebb tartománnyal, Szicíliával!
1. A Földközi-tenger legnagyobb szigetét mindössze a Messinai-szoros választja el a Calabriai-félsziget déli csücskétől. A tartomány meghatározó domborzati eleme az Etna, amely a legmagasabb és legaktívabb vulkán Európában. A mediterrán klímával bíró sziget nagy részét hegyek, dombok fedik, így minden arra alkalmas területet kihasználnak a helyiek a mezőgazdaság számára.
2. Bár a sziget borkultúrájára számtalan nép bírt befolyással, a legjelentősebbnek a görögök mondhatók, hiszen ők ismertették meg elsőként az itt élőkkel a tudatos szőlőművelést: megtanították őket a metszésre, megértették velük a válogatás jelentőségét, és elterjesztették a később alberellónak nevezett művelési módot, amely segítségével a forró klímán a föld közelében alakítanak ki kisebb, bokorszerű szőlőtőkéket.
3. A helyi bortörténelemben még az aragóniaiak szerepe óriási, akik 1288-1512 között hajtották uralmuk alá Szicíliát. Az ő uralkodásuk alatt éledt fel újra a római korhoz hasonló mértékű érdeklődés a sziget borai iránt, amely jelentős mértékben javított a gazdaság helyzetén. Innentől a történelem későbbi szakaszaiig működött a gyakorlat, amely szerint az alkoholban gazdag, érett szicíliai borokat más, tőle északabbra fekvő vidékek terméséhez házasították, így növelve azok erejét.
4. A filoxéra a szigetet Franciaországon keresztül 1880-81-ben érte el. A gazdasági nehézségekkel küzdő régióban az ültetvények amerikai alanyon történő újratelepítései csak az 1950-es évekre fejeződtek be. Ekkor azonban új korszak kezdődött a helyi bortörténelemben: beindult a szőlőkben a gépesítés, visszaesett az igény a beházasított boralapanyagra, és ezért szükségessé vált a szicíliai borok saját nevük alatt történő értékesítése.
5. Ennek érdekében a vörösborok esetében elkezdtek figyelmet fordítani az ideális szüreti időpont meghatározására, a fehérborok esetében pedig a feldolgozás technológiai hátterét fejlesztették annak érdekében, hogy elkerülhetővé váljon a korai oxidáció. Az 1990-es évekre a nemzetközi borvilág még ennél is többet követelt, így ettől kezdve megindult az itt készülő magas minőségű, termőhelyi borok megismertetése a világgal.
6. Bár vannak olyan hegyvidéki ültetvények, amely hűvösebbek, a sziget szőlői általánosságban igen meleg és száraz időjárási körülmények között növekednek. A klíma itt ebből a szempontból ritkán okoz meglepetést; nem jellemzőek a fagykárok, a túl jelentős csapadék, a hűvös időjárás, így kisebb a veszélye a betegségeknek, és nem jellemző, hogy kihívást jelentene az érés.
7. A szicíliai szakembereknek itt sokkal jobban kell ügyelniük arra, hogy a mustfok, és így a potenciális alkohol ne szökjön túl magasra. További kihívást jelent a jövőben, hogy a minőségi szegmensben elsősorban vörösborairól ismert tartomány fehérboraival is kezdjen valamit, mivel a sziget szőlőterületeinek 70%-a fehér szőlő.
8. Szicíliában több DOC és egy DOCG borkategória ismert. A cerasuolo di vittoria 2004 óta került a legmagasabb eredetvédelmi kategóriába, a DOCG-be. A száraz vörösbor alapanyaga a Gela és Comiso közötti tengerparti és hegyvidéki területekről származik. Az alkalmazandó szőlőfajta 50-70%-ban a nero d’avola és 30-50%-ban a frappato.
9. Az 1969 óta DOC rangban lévő marsala a hasonló nevű város határában készül. Bár helyben kóstolni lehet évjáratos, erősítés nélkül készített marsalákat is, az exportpiacokon alkohol hozzáadással stabilizált borként ismert az 1770-es évek óta. A bor ugyanis elsőként John Woodhouse angol kereskedő ötlete alapján 1773-ban született meg a spanyol és portugál borok mintájára. A marsala tekintetében a három legfontosabb szőlőfajta a grillo, az inzolia és a catarratto.
10. A moscato di pantelleriát a Szicília déli partjának közelében elterülő Pantelleria szigetén állítják elő. A bor 100%-ban az itt zibbibónak nevezett alexandiai muskotályból készül, amely ősi fajta nemzetközi szinten egyre inkább veszít jelentőségéből, történelmi európai termőterületein túl mára leginkább Ausztráliában foglakoznak vele. A moscato di pantelleria friss szőlőből, míg a passito di pantelleria szárított gyümölcsből készül, de mindkettő édes bort jelent.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!