Új válogatás borok kékfrankosból és hárslevelűből
Gere Zsoltnál jártunk 1. rész
2011-12-23 | Tóth AdriennA Gere Tamás és Zsolt pincészet a Villányi borvidék régóta ismert nevei közé tartozik. Gere Zsolt immár több mint egy évtizede, ugyan nem váratlanul, de hirtelen csöppent bele a pincészet életébe. Azóta folyamatosan keresi az előrelépés útjait, cikkünk első részben ezen az úton indulunk el vele, felidézve mi jelentette a magas minőséget a '90-es évek végén és mi ma.
Biztos volt, hogy borász lesz belőled?
1988-ban alapították meg szüleim a pincét, és 1998 óta szerepel megnevezésében édesapám, Tamás neve mellett az én keresztnevem is. Ez egy hirtelen jött fordulat volt, nem sokkal ezt megelőzően ugyanis még azon gondolkodtam, hogy szakácsnak vagy borásznak tanuljak. Végül Budafokon kezdtem meg tanulmányaimat, és az elméleti tudást kiegészítendő, itthon a szőlőben és a pincében dolgoztam.
Emlékszem, péntek délután mindig hazajöttem, este elmentünk bulizni, de bármeddig tartott is az éjszaka, reggel felültem a traktorra, és dolgozni kezdtem. Senki sem írta elő, mit kell csinálnom, magamtól tűztem ki a céljaimat. A tény, hogy a kezdetektől engedtek a saját utamon járni, szerintem nagyban segített a munka iránti elkötelezettségem megszilárdulásában.
Hogyan vált a hétvégi munkából főállás?
Sajnos apukámnak volt egy balesete. Amikor a pince szigetelése folyt, több mint négyméteres magasságból esett le, és a lábtörése miatt szünetet kellett tartania az itthoni munkában. Szerencsére nekem akkor már csak a technikusi vizsgám volt hátra, ezért úgy döntöttem, hazajövök, és átveszem a teendőket.
Mindig is szerettem a kihívásokat, ráadásul a borász élet sosem unalmas; egyik nap bort szállítasz, a másikon traktoron ülsz. Persze kezdetben egyáltalán nem volt egyszerű, hiszen az első szüretem alkalmával apu nem volt itthon, és hogy a helyzetet tovább fokozzuk, a rengeteg csapadék miatt az évjárat sem volt éppen egyszerű, így egyáltalán nem volt könnyű az egyes szüretek megfelelő ütemezése. Állandóan a kórházba jártam egyeztetni, mindig vittem magammal a legfrissebb labormintákat.
A képet még tovább bonyolította a tény, hogy a korábbi tízhektárnyi szőlőterület mellé ebben az évben fordult termőre még négy, többek között az első saját nagyobb cabernet ültetvény, ahol már 5500 volt az egy hektárra jutó tőkék száma.
Ahogy bővült a kapacitás, gondolom előtérbe került a portfólió kialakításának kérdése. Mikor állt össze az a többszintű rendszer, amely ma is működik?
Folyamatosak voltak a telepítések, a borok szempontjából a fordulópontot a 2000-es évjárat hozta meg. Ezeket a borokat az erjedést követően folyamatosan kóstolgattuk apával, és közben a stílusukról gondolkodtunk. Az ilyen beszélgetések alkalmával jöttünk rá, hogy két dudás nálunk sem fér meg egy csárdában, és úgy döntöttünk, mindketten önállóan elkészítünk egy-egy bort.
A 2002-es évjáratból jelentek meg végül az első olyan magasabb kategóriájú borok, amelyek már címkéjükben is különböztek a korábbiaktól. Ezek a válogatás tételek jelentik nálunk a középső szintet, tagjai fajtaborok, amelyeket csak megfelelő évjáratok terméséből zárunk palackba.
Ez azért is van így, mert tapasztalataim szerint a fajtaborokat nehezebb elkészíteni, mint a házasításokat, ha ugyanis egy évjárat sajátosságaiból fakadóan bármilyen hiányosság megmutatkozik bennük, akkor az nem kerekíthető ki más fajtákkal úgy, ahogy egy cuvée esetében.
A válogatás borok új címkét kaptak, és mindkettőtök neve szerepel rajtuk. Az alapborok esetében nem várható változás?
Ezeket a borokat meg szeretnénk tartani olyannak, amilyenek eddig is voltak. Úgy gondoljuk, hogy ebben a kategóriában ez az állandóság garantálja a fogyasztóknak a stabilitást, a megbízhatóságot, és ez fontos is, hiszen ezekkel a borokkal, elsősorban a multikon keresztül, minden évjáratban rengeteg értékesítési ponton ott vagyunk.
Ezek a borok számunkra is a biztonságot jelenik, hiszen ők adják a működési költségünket. Ez azért fontos, mert ezáltal a prémium boroknál semmilyen kompromisszumra nem vagyunk rászorulva, sem a készítés, sem az értékesítés terén. Az általuk létrejött bevétel teljes mértékben fejlesztésekre megy.
Mit jelent számodra a prémium kategória?
Számomra a prémium vörösbor a gyümölcsösségről, az elegáns tanninról és a csiszolt részletekről szól, ezen túl pedig érlelési potenciállal rendelkezik.
Milyen mértékben tekinthető kialakultnak a portfóliótok ezen része?
Még nem zártuk le ezt a kérdést, minden évben lépegetünk tovább. A válogatás sorozatunk csupa kisszériás tételből áll, amelyek most szőlőfajták tekintetében változóban vannak. Újdonságként kerül be a sorba a kékfrankos, a chardonnayt pedig hárslevelű váltja fel, szintén új fajta a kadarka, amelyet idén szüreteltünk első ízben. Gondolkozunk azon is, hogy kiemelkedő évjáratokban portugieserből is készítsünk válogatás bort.
A világfajták helyett úgy tűnik, inkább a Kárpát-medencei szőlőfajták kerülnek előtérbe.
Személy szerint én a kékfrankosban látok potenciált, bár nem mondom, hogy könnyű belőle nagy bort készíteni. Az igazi gondot esetében az jelenti, hogyha egy jó adottságokkal bíró dűlőbe telepíted, és erősen terméskorlátozod, majd új fahordóba teszed, utóbbi jegyei teljesen elnyomják a fajtakaraktert. Ha pedig nem így érlelem, nekem hiányérzetem van.
Tovább bonyolítja a kérdést, hogy a ma Magyarországon elterjedt klónok általában kifejezetten bőtermő fürtöket hoznak, ezért mi Ausztriából hoztunk be kisebb fürtű kékfrankosokat.
Milyen szempontok szerint választottatok a kékfrankoshoz illő dűlőt?
A Zuhányába és a Várerdőbe telepítettünk belőle. Ezek inkább hűvösebb területek. A Várerdőre például jellemző, hogy délutánonként úgy átjárja a levegő, hogy lehűlnek a fürtök. Ha pedig olyan meleg az évjárat, hogy ez a hatás kevésbé érezhető – ahogy idén – még mindig ott van a környékbeli erdő, amely ugyanúgy hűti a szőlőt. Az idei kékfrankos terméssel elégedett vagyok, nehézséget mindössze az okozott, hogy a fürtön belül nem volt egységes az érés az elhúzódó virágzás miatt.
Az interjút holnap folytatjuk.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!