Fogadó az Öreg Préshez
Möllmann Éva-Máriával beszélgetünk 1. rész
2012-01-03 | Vizi CsengeA képek alapján is látszik, hogy egy kellemes vidéki fogadóba látogathat el, aki Móron az Öreg Prés fogadóban szeretne megszállni. Aztán amikor megérkezünk, a város szívében, az Arany János utcában hirtelen nem is tudjuk, melyik vár ránk. Az épületkomplexum már kívülről elragadó: olyan, mintha egyik pillanatról a másikra csöppentünk volna 200-300 évet vissza az időben. Sváb lakóházak, tájház, pincebejárat és egy hatalmas kemence az udvarban, faragott oszlopok, fahinta.
A recepciónál kedves mosollyal fogadnak minket, aztán kapunk egy-egy pohár móri ezerjót, koccintunk, és közlik velünk, hogy egy barokk stílusban berendezett szoba vár ránk. Egy kis csalódottság után azért sikerül feldolgoznunk, hogy nem egy sváb bútorokkal berendezett szobában tölthetjük következő estéinket. Majd hirtelen megjelenik egy hölgy elegáns ruhában, köszön, majd bemutatkozik, és mesélni kezd egy kávé mellett.
Amikor Möllmann Éva-Mária megszólalt, kedves akcentusa elárulta, bizony nem csak magyar vér csörgedezik az ereiben. Bár édesanyja magyar-sváb származású, Éva már Németországban született, ahol apja is élt. Pár év alatt mindkét nyelvet tökéletesen megtanulta, és csupán nyaranta látogattak haza Magyarországra.
„Anyukám honvágya hozott végül minket vissza. Pusztavámra költöztünk. Édesapám ekkor már több idővel rendelkezett, de sosem bírtak édesanyámmal nyugton ülni. Folyamatosan érkeztek hozzánk a német rokonaink megismerni Magyarországot, akiket anya különleges, sváb vendégszeretettel fogadott: sütött, főzött. Innen jött az ötlet: mivel mindig hatalmas odaadással várta a vendégeket, akkor miért ne nyithatnánk egy vendéglátóhelyet?”
Éva apja az autóiparban dolgozott, így vendéglátói ismeretekkel nem, de üzleti érzékkel annál többel rendelkezett. Anyja és az ő tudását összerakva született meg az Öreg Prés Fogadó. Ekkor még csak egy udvaruk volt két házzal és egy étteremmel, amely utóbbi jelenleg a szálloda reggeliztető helyisége.
„Abban az időszakban még mi is itt laktunk az egyik épületben. A fogadónak összesen 9-10 szobája volt, amely elég jó kihasználtságnak örvendett. Majd 1992-93 környékén beindult a környéken az iparosodás, és egyre több cég, köztük több német vállalkozás is letelepedett Móron. Ennek köszönhetően bevételi forrásaink is nőttek, további fejlesztésekbe forgathattuk vissza a beérkezett tőkét.”
Közben a turizmus is kezdett felvirágozni a Móri borvidéken, a borászatok is lélegzethez jutottak, és ezáltal fejlődésnek indult a vendéglátás is a térségben. Éva édesanyja már akkor is (és ma is) folyamatosan szervezett városi szinten rendezvényeket, amellyel szép lassan elismertséget szerzett magának. „Anyukám egy igazi „jószívlélek” ember, aki nem csak hogy szívesen segít másokon, munkatársait is szinte családtagként kezeli. Van olyan embere, aki szinte már a kezdetek óta mellette dolgozik, hiszen egy ilyen vállalkozáshoz elengedhetetlen a megbízható munkatárs.”
Az évek során még két udvarral és a hozzá tartozó parasztházakkal bővült az Öreg Prés, vagyis túlnőtt családi vállalkozás voltán, így valóban szükség volt a megbízható emberekre, akikkel hatékonyan együtt tudtak dolgozni. A megvásárolt épületek régen paraszti családházként funkcionáltak, melyekhez baromfiudvar és istálló is tartozott. A műemlékvédelem alatt álló házsorokat a család ugyanabban a stílusban építtette újjá. „Arra gondoltunk 2000 táján, hogy létrehozunk egy turisztikai látványosságot. A bor mint móri jellegzetes termék és a köré felépített történetek már kevésnek bizonyultak. A vendégek további programokra éheztek. Mivel gyermekkori hobbimként a lovaglást választottam, egyik lehetőségként felvetődött, hogy ebbe az irányba kezdjünk mozogni.”
Az irány kijelölése után felgyorsultak az események, ugyanis megépült a négypatkós Hétkúti Lovaspark 29 boxszal, hatalmas legelőkkel, és a fedeles lovardára és a Vértesre is néző Lovas Vendéglő. Sok bértartó jelentkezett hozzájuk, hiszen ezen a területen jók a terepviszonyok, a Vértes lábánál fekszik az épület, amelynek környékén és a hegyen is számtalan lehetőség adódik a lovaglásra. Így egyre többen szerették volna kihasználni az új lovaglási és lótartási lehetőséget.
„A lovarda mellé 2004-ben felépült wellness szállodánk, a Hétkúti Wellness Hotel, amely az aktív pihenésre vágyó vendégek törzshelye, hiszen a lovaglás mellett számtalan más szórakozási lehetőséget is tartogat: túrázás, úszás, szaunázás, masszázsok, nordic walking, és tematikus csomagokkal is várjuk az ide érkezőket. Az Öreg Prés Fogadót a családias hangulat, a hagyományok őrzése és a gasztronómiai remekek és üdítő borkóstolók jellemzik, ahol a vendégek gyakran összefuthatnak családunk egy-egy tagjával.”
Az Öreg Prés szobái egyedi megoldással várják a vendégeket, hiszen a család sváb múltjának köszönhetően egy részük a századelő ezen stílusú bútoraival lett berendezve, míg a másik udvarban elegáns neobarokk intarziás bútorok várják a vendégeket. Az ide látogatók terén jól elkülöníthető két csoport: a hétvége a családoké és a különböző csomaggal, kedvezményekkel érkező vendégek időszaka, míg hét közben üzleti, céges megbeszélések, tréningek szervezése zajlik. Hiszen az étterem, a 29 szoba és a 3 apartman mellett különteremmel, teljesen felszerelt konferenciateremmel, sváb tájházzal és 300 éves pincével várják az ide érkezőket.
Azonban az épületen túl még számtalan érdekességet megtudhatunk a Möllmann családról a következő részben. Bepillantást nyerhetünk majd Éva-Mária útjába is, amelyen a főiskolától az Öreg Prés vezetéséig eljutott, és megtudhatjuk, miért is van éttermük étlapján oly sok szarvasmarhaétel, és hogy mik a tervei a fiatal vezetőnek a jövőre nézve.
Folytatjuk!
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!