A házasítások rajongója vagyok
Erhard Heumann két bora is szerepel a Top100-ban
2018-01-23 | Vancsik Ivett
A bajor származású Erhard Heumann, aki az elmúlt negyven évben Svájcban élt és dolgozott, feleségével, a svájci Evelyne-nel együtt 10 hektár szőlővel rendelkezik a Siklós környéki legjobb termőhelyeken. Boraik hazánkban és külföldön egyaránt kivívták a kritikusok és a fogyasztók elismerését. A borászkodással hobbiként ismerkedő házaspár mára hivatásának tekinti a borkészítést.
Két Heumann bor is nagyszerűen teljesített a Top 100 magazin 2017-es bortesztjén: a 2012-es Terra Tartaro házasítás a negyedik helyre futott be, míg a Cabernet Franc 14. lett. Két vörösbor az aszúk uralta legjobb 20 között: mi teszi az Önök borait különlegessé?
Igazán büszke és boldog vagyok, hogy a boraink ilyen szépen szerepeltek; 2015 után ez már a második alkalom, hogy a mi borunk lett ezen a megmérettetésen Magyarország legjobb vörösbora. A csúcsborokhoz kizárólag a saját szőlőnket dolgozzuk fel. A titok egy részét a talaj rejti. A siklósi régióban a mészkőt takaró talajréteg sokkal vékonyabb és a hőmérséklet is hűvösebb, mint Villányban. A szőlő érési ideje hosszabb, a cukortartalom is lassabban épül fel, míg a mészköves altalaj savasabb, gyümölcsösebb termést ad. A saját területeinkről kiváló minőségű szőlőt szüretelhetünk; a pincében pedig igyekszünk megőrizni a frissességet, miközben a hordós érleléssel további komplexitást adunk a bornak.
A mi boraink sosem túl tanninosak vagy túlhordózottak – a harmóniát és az egyensúlyt szeretnénk megmutatni. Ez jellemzi majd a 2017-es évjárat borait is: a cabernet franc-t laza fürtökkel és apró, vastag héjú bogyókkal szüreteltük. Figyelnünk kellett az extrakcióra: nem akartunk masszív, lehengerlően nagy bort készíteni, ezért visszafogottabban csömöszöltünk és az érleléshez 500 literes hordókat használunk, akár negyedtöltésűeket is.
A borászunk az, aki az elképzeléseimet a bor nyelvére lefordítja. Az egyes hordók tartalmának kóstolásáért, a házasítások összeállításáért és marketingért én felelek, de együtt dolgozunk, egy csapatként. Ami a házasításokat illeti: már akkor van egy képem arról, milyen bort szeretnék készíteni, amikor a szőlőt szüreteljük – melyik dűlőről, melyik parcelláról melyik szőlő kerül az adott borba. Évente több alkalommal is megkóstolom a fejlődésben lévő tételeket. A végső döntés a házasítás során születik meg – ekkor kérem ki a feleségem, a borászom és a Svájcban dolgozó szőlész-borász végzettségű fiam véleményét.
Melyik szőlővel dolgozik a legszívesebben?
Az összessel: vörösborainkat a cabernet franc, merlot, cabernet sauvignon, syrah és a kékfrankos adja; fehér borokat pedig traminiből, rajnai rizlingből és chardonnay-ból készítünk. Utóbbiak aránya ugyanakkor csupán 10-15%. A nemzetközi fajtákhoz a legjobb francia klónokat kerestük meg. A kékfrankosnál magyar és osztrák klónszelekciókkal dolgozunk.
Van ugyanakkor egy bizonyos bor, amit soha nem fogok készíteni: fajtabort cabernet sauvignonból. Épp elég van a világon belőle. Rajongok a házasításokért: még a fajtaboraim is tulajdonképpen házasítások, hiszen különböző klónok és különböző termőhelyek gyümölcsei kerülnek egy palackba. Meggyőződésem, hogy a házasítással sokkal összetettebb borok születhetnek.
Miként látja a terroir szerepét a borokban?
Ha csak a talajt nézzük, Villányban nincsenek nagy különbségek. Van lösz, némi agyag és változó mélységben mészkő. Véleményem szerint a különbözőségek nem akkorák, ami indokolná annak feltüntetését, hogy az egyik bor alapanyaga ebben a dűlőben termett, a másik pedig a szomszédos dűlőben. Ha a nagyobb borrégiót tekintjük, akkor már vannak eltérések, főleg a hőmérséklet tekintetében. Amikor a házasításokat késztjük, az egyensúlyt keressük és az összetevők optimális arányát igyekszünk megtalálni. Kedvelem a Barolo-kat, és a legszebb tétel, amit kóstoltam, több termőhely blend-je volt.
Kik vásárolják a Heumann borokat?
A legnagyobb piacaink Magyarországon kívül vannak, főként ami a prémium borainkat illeti – ezekből mindösszesen évi 5-6000 palackot készítünk. A csúcsboraink javarésze Svájcban, Nagy-Britanniában, Tajvanon és Hongkongban talál vevőre, de bízunk abban, hogy a jövőben egyre több bort tudunk a magyar piacon is értékesíteni. A Top 100-on elért eredményeink minden bizonnyal a segítségünkre lesznek ebben.
Milyen kihívásokkal találkoznak a boraik külföldi értékesítése során?
Szomorú, de az országhatáron kívül szinte sehol nem ismerik a magyar borokat. Vannak, akik már hallottak Tokajról, de ők leginkább a borszakértők közül kerülnek ki. Amikor egy külföldi kiállításon vagy borkóstolón veszünk részt, az első lépés az, hogy meggyőzzük a vendégeket: kóstolják meg a borainkat. Ha ez sikerül, már nyert ügyünk van és legtöbb esetben elismerő “hűha” visszajelzést kapunk.
Magyarországon előfordul az, hogy a fogyasztók összekeverik a villányi Heumann és a szekszárdi Heimann borokat?
Nagyon gyakran tapasztaljuk! Épp a tavalyi Budapest Borfesztiválon jöttek oda a standunkhoz többen is, Heimann borokat keresve. Ami azt illeti, 2008-ban készítettünk egy közös bort: Heimann Zoli áthozott 500 litert a legjobb borából és összeházasítottuk a mi legjobb borunkkal. Így született meg a U&I, ami egyrészt egy szójáték (kiejtve you and I, angolul te és én – a szerk.), másrészt a vezetéknevünk két eltérő betűjét is jelöli. Nagyon gyorsan eladtuk ezt a bort, hiszen remek sztori állt mögötte.
Hogyan tekintene Önök a többi villányi borászra – barátként vagy versenytársként?
Én nem a versenytársat látom bennük és biztos vagyok abban, hogy – legalábbis a „nagyok” – minket sem tekintenek vetélytársnak. Más-más piacra dolgozunk és más-más nagyságrendben. Izgalmas lenne jobban belefolyni a borrégiót érintő döntésekbe, gondolok itt például a marketingre. Sajnos nem beszélek magyarul, pedig úgy gondolom, tudnék ötleteket adni, hiszen az elmúlt 30-35 évben rengeteget olvastam a borágazatról, a borok értékesítéséről, az export piacokról. Nagyon élvezem ugyanakkor az eszmecseréket Malatinszky Csabával vagy Romsics Lászlóval és néhány másik borásszal.
Nézzük a kezdeteket: hogyan kerültek Önök Villányba? És vajon mondhatjuk-e azt, hogy megtalálták a valódi hivatásukat a borkészítésben?
Hat évvel ezelőttig egy svájci banknál dolgoztam. Korán mentem nyugdíjba, mert egyértelművé vált, hogy sokkal több időt szeretnék a borászatunknak és a borok értékesítésének szentelni. A mai napig rendszeresen ingázom Svájc és Villány között, hiszen a legnagyobb piacunkról van szó és ott én magam értékesítem a borainkat.
A történetünk akkor kezdődött, amikor az apósom 25 évvel ezelőtt Villányba jött – a Svájcban készített kazánjaihoz szeretett volna itt alkatrészeket gyártatni, de végül egy ültetvényt vásárolt egy kis házzal. Szerette a bort – ahogy én is! Bajorországból származom és 40 évvel ezelőtt találkoztam Evelyne-nel az Egyesült Államokban. Svájcba költöztem, ott ismerkedtem meg jobban a borokkal. Így hát amikor Evelyne édesapja megvette ezt a kis szőlőt, azt gondoltuk, miért is ne készítsük el a saját borunkat?
1996-ban béreltünk egy portugieser ültetvényt és ebből készült az első borunk, 225 literes barrique hordóban… Később a portugieser helyére merlot-t telepítettünk és pár év múlva úgy döntöttünk, elkezdünk komolyan foglalkozni a borkészítéssel. Evelyne ideköltözött, megkapta a magyar állampolgárságot és így már vásárolhattunk saját földterültet. Ő megtanult magyarul és már egész jól boldogul a nyelvvel.
Visszatekintve a történetükre – van-e bármi, amit mai fejjel másképp csinálnának?
Nagyobb feldolgozót és pincét építettünk volna. De szerencsére a jelenlegi helyünkön van még lehetőség további bővülésre. Már a kezdetektől fogva a legmagasabb minőség elérése volt a cél és ma sincs ez másképp: egyre jobbak akarunk lenni.
A Borkollégium 2018. január 31-i mesterkurzusán a 2017-es TOP100 borokból összeállított, 13 tételes sort - köztük két Heumann bort - kóstolhatnak meg a résztvevők.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!