A második legnagyobb francia AOC minősítésű szőlőpárlat: az armagnac
2026-01-19 | Vinoport
Az armagnac is Franciaország délnyugati részén terem, Bordeaux-tól délkeletre, a Gers folyótól nyugatra. Mivel Cognackal ellentétben inkább a szárazföld belsejében helyezkedik el a borvidék, itt nem érvényesül a tenger hatása; a klíma szárazabb, a nyarak melegebbek.
fotó:armagnac-marquis-de-montesquiou.com
Nem meglepő, hogy itt is az ugni blanc képezi a fő alapanyagot, bár a filoxéravész előtt e borvidéken is a folle blanche volt a király, s a fiatalon történő fogyasztásra szánt armagnacnál ma is szívesen alkalmazzák virágos jegyei és eleganciája miatt. A homokos talajú körzetekben pedig kedvelt a baco 22A hibrid is. A colombard-ból inkább tájbor készül.
A 15 ezer hektár terület egy szőlőlevelet formáz, és három megyét érint. A klíma a nyugati részen inkább óceáni, bár a hatásokat Landes erdei mérséklik. Keleten inkább mediterrán az éghajlat. Az ültetvényeket három részre lehet felosztani, melyek közül az első és párlatairól a leghíresebb Bas-Armagnac a régió nyugati részén. Ez a körzet teszi ki az ültetvények 57%-át. Itt homokos, agyagos, tápanyagban szegény és meglehetősen savas talajt találhatunk, néha magas vastartalommal. Az itteni, alacsony alkohol-, de magas savtartalmú borok a legjobbak a párlatkészítéshez.
Armagnac-Ténarèze környéke adja a lepárlásra telepített ültetvények 40%-át. Agyagos-meszes talajon, homokkő kibúvásokon alapvetően teltebb ízvilágú párlat készül, amelynek hosszabb érlelésre van szüksége. A terület déli része Haut-Armagnac hatalmas, de csak a termelés minimális részét adja. A talaj itt is meszes és agyagos-mészköves, de a völgyekben málladékos homokkő borítja.
A borkészítés ugyanúgy folyik, mint más borvidékeken, például Cognac-ban: a lepárlásra a tél folyamán, a szüretet követő március 31-ig kerül sor, bár az utóbbi időkben évente határozzák meg. Az armagnacok 95%-ának lepárlása egy egészen sajátos készülékben, az „alambic continu armagnacais”-ban történik.
Ez egy 1818-ban szabadalmaztatott eljárás alapján rézből készül. A bort a kondenzáló oszlopban lévő gőz melegíti fel, majd miután a második oszlopba kerül, találkozik a tűzhelyből áramló forró levegővel.
Az alkohol párolog, és egy csövön visszakerül a kondenzáló oszlopba, ahol cseppfolyóssá válik. Az elő- és utópárlatot eltávolítják az egyedüli lepárlás során. A folyamat végeredménye egy színtelen párlat, amelynek alkoholfoka 52-72%, de hagyományosan inkább 52-60%. Az ital jellegzetes, gyümölcsaromákban (szilva, szőlő) gazdag, gyakran florális (szőlővirág vagy hárs) jegyek is megjelennek benne. A hordós érleléssel lágyabbá és komplexebbé válik.
fotó: armagnac-marquis-de-montesquiou.com
Az érleléshez itt 400 literes „pièce”-nek nevezett, a gascogne-i vagy limousin-i erdőkből származó tölgyfa hordót használnak. Az első nedvdús monlezun vagy más néven fekete tölgyből készül, sokkal nagyobb szemcsézetű, több tannin oldódik ki belőle. Az érésnek ugyanaz a folyamata, mint a konyak esetében.
Amikor a pincemester úgy ítéli meg, hogy az új hordóból elegendő szín- és ízanyagot oldott ki a párlat, régebbi hordókba fejtik át, nehogy a fa íze rátelepedjen az italra. Itt tovább érik a párlat, a fából kinyert anyagok besimulnak, megjelennek a kellemes vanília és asztalt szilva, majd a „rancio” jegyek. Az alkoholszint fokozatosan csökken, az angyalok is megkapják jussukat. A párlat eközben borostyánszínt vesz fel, de akár lényegesen sötétebb is lehet a hordó pörkölésének függvényében.
Palackozás előtt sor kerül a szín végleges beállítására (karamell), illetve a kívánt alkoholszint (minimum 40%) meghatározására. A palackban az ital nem fejlődik tovább. A lezárt palackot állva tárolják, hogy az alkohol ne érintkezzen a dugóval.
Az Armagnac osztályozásánál valamelyest alacsonyabb a hivatalosan megkívánt minimális érlelési idő, mint a konyaknál.
Az évjárat megjelölés fontos elem, ami elválasztja a konyakot az armagnactól. Az évjáratos armagnacnak minimálisan 10 évesnek kell lennie. Ezeket sokszor nem hígítják fel, hanem az eredeti, 40–48%-os alkoholtartalommal hozzák forgalomba.
Egy Blanche nevű armagnac is AOC minősítéssel rendelkezik 2005 óta, amely különösen gyümölcsös és florális, kristálytiszta párlat, amelyet légmentesen lezárt semleges edényben tárolnak legalább három hónapig, majd némi levegőztetéssel és víz hozzáadásával csökkentik az alkoholszintet. Készülhet egy-egy szőlőfajtából, de lehet házasítás eredménye is.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!