Junibor osztálykirándulás
A szlovén teraszokon
2017-03-17 | Junibor
A Juniborászok idén is, mint minden évben, tanulmányútra indultak, hogy meglátogassanak egy izgalmas borvidéket. Tavaly Ausztria felé vették az irányt, idén dél felé, Szlovéniába indultak el.
Meglátogatták a Verust, a P&F Wineries-t és a csodás Dveri Pax borászatot; szó esik a szlovén fumintról, a siponról; kiderül, milyen bort vett először Sebestyén Csilla Skóciában és mennyire tetszettek a társaságnak a borok, valamint melyik tankpezsgő volt a közönségkedvenc. Sebestyén Csilla, Demeter Endre és Frittmann Peti beszámolója.
Verus - Sebestyén Csilla mesél
“Az első palack bor, amit hatéves skóciai tanulmányi éveim alatt, 2008-ban vettem, nem más volt, mint a szlovén Verus pincészet rajnai rizlingje. Ezért igazi sokkhatásként ért az információ, hogy a pince 2007-ben alakult!
Hogy lehetséges ilyen gyorsan az egyik legzártabb piacra bejutni? A bor kifejezetten tetszett, életem első szlovén boraként annyira magával ragadott, hogy négy évvel később ideiglenesen belistáztam Andrew Fairlie borlapjára, ami a világ top 100 éttermeinek egyike. A kirándulás egyik szervezőjeként lehetőségem volt az általunk látogatott borászatok kiválasztásában, így nem volt kérdés, hogy a Verus lesz az első állomás.
A verus szó jelentése valódi, őszinte, eredeti. Egy befektető segítségével három borász alapította, akik nem csak barátok, de korábban munkatársak is voltak egy igazi gigaméretű borászatnál, amit délután meg is látogattunk.
Jelenleg 25 hektáron termesztenek szőlőt, melyek többsége a kiváló adottságokkal bíró Jeruzalem, Kog, Litmerk meredek dombjain kialakított teraszokon találhatóak. A tavaszi fagykárok elkerülése végett a szőlőtőkéket 250 méterrel a tengerszint felett kezdték ültetni 350 méterig.
Évente 95.000 palack bort készítenek, a furminton kívül csakis nemzetközi fajtákból. A rajnai és a sauvignon blanc voltak a kedvencek - fajtajellegesek, lendületes savakkal és feszes szerkezettel. Ezek a borok kizárólag koracél tartályokban erjednek, majd gyorsan palackozásra kerülnek, mert a piac várja őket. Ezért is érezhettük néhány mintánál, hogy még túl frissek, ha lehet ilyet negatívumként említeni. A sipon, azaz furmint boruk a szüretet követő egy hónapon belül már palackban volt!
A csavarzárat részesítik előnyben, mert elmondásuk szerint nem kockáztatnák meg, hogy bármelyik boruk dugós legyen, rontva ezzel az általuk felépített márkanevet. A fehérborok ára egységesen €12/palack - ez irigylésre méltó, akárcsak a 28 országra kiterjedő nemzetközi piacuk. “
P&F Wineries - Demeter Endre mesél
“A Verus után megnéztük, honnan is váltak ki ők hárman. Úgy gondolom, mindannyiunknak igencsak tanulságos volt a P&F Wineries, ahol 3,8 millió liter bort tároltak be tavaly, és fél eurót adtak egy kiló szőlőért a termelőknek. Igen, a régi „téeszről” van szó, amit a szomorú huszadik század első felében, 1934-ben alapítottak szövetkezeti rendszerben.
A jelenlegi modell 2009-ben alakult ki. Ekkor a borvidéki szövetkezet egykori vezetőjének fia, a Németországban élő, gázkereskedelemmel foglalkozó Vladimir Puklavec megvette a nehéz helyzetbe került intézményt, és rendbe tette azt a gigantikus borászatot, aminek alapjait apja vezetésével fektették le. 1100 hektár termését dolgozzák fel, ebből 650 saját, és fele részben meredek, teraszos terület. Az átlagos tőketerhelés 2 kg, az összes beérkező szőlő kézzel szüretelt, amire büszkék is, ahogy arra is, hogy jóivású, friss borokat készítenek.
Nos, minket meggyőzött a két, újvilágban is tapasztalatot szerzett fiatal borász munkája. Nem sztárcsináló cég - egyiküket, egy nálam jóval fiatalabb srácot futólag egy kedves, mosolygós köszönés erejéig üdvözölhettük a labor ajtajában, de aki ennyi borért felel, az elfoglalt. A félmillió palackos montenegrói leányborászat vörösborától nem estünk térdre, és a prémium kategóriájuk, a Gomilla-sorozat is megosztotta a csapatot.
A társaság egy részének nem tetszett az enyhe hordóhasználattól inkább zavart, mintsem komoly ízkép, mások pedig nem egészen értettük, hogy mire jó a dűlőszelekció, ha az eredmény nem sokkal szofisztikáltabb az alapnál. Mindez persze azért is tűnhetett így, mert a birtokborok, azaz az alapok annyira frappánsak, mondhatnám vagányak voltak, hogy nem csak egyhangúan meggyőztek, de kicsit irigykedtünk is. A tankpezsgő és a sipon – azaz furmint, az utóbbi nevet használják gyakrabban - voltak azok az abszolút nyertesek, amiket mind hazahoztunk volna, de általában meglepődtünk, hogy a "tömeg" lehet ennyire kedvelhető.”
Dveri-Pax - Frittmann Peti mesél
“Szakmai utunk harmadik, egyben utolsó állomása volt a Dveri-Pax pincészet. Kisebb kavarodás után sikerült rátalálni az odavezető dombos vidék völgyében futó keskeny úton keresztül. Még a sofőrünket is biztatni kellett, hogy csak haladjunk tovább, jó az irány miután közölte: „itt megfordulni képtelen leszek”. De végül elértük úticélunkat, a gyönyörű fennsíkon, szinte a semmi közepén szépen kialakított Dveri-Pax pincészetet.
A borászat érdekessége, hogy egyházi tulajdonban van és 800 éves hagyományokat ötvöznek a mai legmodernebb technológiákkal. Az ismertető szerint 1130-1135 között a birtokot a nemes Rodolf Wittensval az egyháznak adományozta, majd ezt követően I. Konrád salzburgi püspök átadta a birtokot a bencés rendeknek. Az egyházi múltat már messziről mutatja a borászat idős főépületének végében magasodó kolostori torony is. A jelenleg 73 hektáron gazdálkodó borászat meghatározó ékszerdoboza a régiónak és talán az országnak is.
A pincészetnél hihetetlenül részletgazdag enteriőr fogadott minket, nem győztünk betelni a látvánnyal - kidolgozott fa berendezések antik és modern ötvözetében. A borpalettán viszonylag széles repertoárral találkoztunk, amelyből szűkebb, de annál izgalmasabb szortimentet kóstolhattunk végig.
Fő fajtáik között vannak a már korábban is kóstolt chardonnay, rizling, sauvignon blanc, sipon (furmint), pinot gris, vörösben pinot noir és kékfrankos. Mivel a korábbi pincészeteknél inkább friss, könnyedebb borokat kóstoltunk, itt egy teltebb vonalvezetést választottunk. Ami már rögtön észrevehető volt, hogy a fa nem csupán az enteriőrben jelentkezik, hanem a borok ízvilágában is. Két kategóriát elkülönítve kóstoltunk a tételeket, 600 literes és kis barrique hordós érlelésűeket (ezek „V” jelöléssel voltak elkülönítve).
Ezen tételek közül a legszebb és a legérdekesebb számomra a Sipon V-2013 és a Chardonnay V-2013 volt. Elegáns, ugyanakkor lendületes illat, ízben tartalmas, magas koncentráció jellemezte őket, kellő eleganciával felvértezve. Finom vajasság, hosszan tartó lecsengéssel. A fa használata sokak számára már-már túlzó volt, ami felvetette a kérdést, hogy hol is lehetne az igazi mediánja ennek az arányosságnak.
A borok stílusáról beszélgetve kiderült, hogy az átlagnál bátrabb fahasználat mellett tették le voksukat, ezáltal minden korábbi latolgatás értelmet is nyert. A kóstoló végén sikerült egy szép pezsgőt is megkóstolnunk DP Brut Classic néven (70%-ban chardonnay és 30% pinot noir).
Ezután alig vártam, hogy megnézzük az üzemet is. A kolostori épülettől mintegy 100 méterre található a pince és feldolgozó, ami egy régi istállóépületből lett átalakítva, bár ennek nyomait már nemigen hordozta magán. Ami fogadott, az egy hihetetlenül jól átgondolt és elrendezett pincészet volt, patika tisztasággal. A 4500 hl kapacitású tároló pince jól felszerelt, már-már NASA-i precizitással építették. Az optikai bogyóválogatótól kezdve a hordós érlelőkig a palackozó gépsoron át látszódott: nyitottak az új és modern megoldásokra. Hatalmas hordós érlelő ötmagas barrique hordósorral, amely tériszonyos borászokat nem igazán tűr meg a hátán.
Összegezve egy hihetetlen jól felépített borászattal zártuk a szlovéniai túránkat, minden érzékünkre hatni tudtak. Abszolút beigazolódott, amit Sebestyén Csilla, mint főszervező elmondott az elején: a Google keresőben a Dveri-Pax a top borászatok között jelenik meg, és úgy hiszem, nem is ok nélkül. Köszönjük, Csilla!”
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!