A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Hogyan ne igyunk whiskyt: jéggel

Akkor?

2016-01-05 | Tallián Miklós


Hogyan ne igyunk whiskyt: jéggel

Az elmúlt hetekben láttunk néhány különlegesebb whiskyt (és feltételezzük, a kevésbé különleges stílusokat nagyjából mindenki ismeri), és megnéztük, hogyan fogyasztják más italokkal együtt egyéb kultúrákban, érdemes röviden összefoglalni, hogyan célszerű whiskyt inni, hogy az ízélményt maximalizáljuk, ne pedig a gyors berúgást.

 

Ha nem koktélba keverjük, akkor a fő javaslatok a következők:

Nagyjából ennyi. Az igazi whiskyrajongók között megoszlanak a vélemények arról, hogy tisztán, vagy némi vízzel kell-e inni. Előbbi mellett szól, hogy az a whisky természetes állapota, ahogy azt a lepárlómester elképzelte és megalkotta, ahhoz sem hozzátenni, sem abból elvenni nem kell. Ezzel elég nehéz vitatkozni.

 

A másik, talán még nagyobb iskola szerint a whisky alkoholtartalma (különösen a cask strenght, azaz palackozás előtt nem hígított whiskyé) olyan magas, hogy az alkohol égető érzése lebénítja az ízlelőbimbókat, lehetetlenné téve a teljes, komplex ízvilág érzékelését. Ezért érdemes egy kicsi, tényleg kicsi vizet hozzáadni a tömény whiskyhez, persze fontos, hogy maga a víz minden mellékíztől mentes legyen, a csapvíz a klórtartalom miatt nem javasolt, a legcélszerűbb valami kifejezetten alacsony ásványianyag-tartalmú forrásvíz, szűrt, esetleg desztillált víz. Tényleg nem kell sok, ki lehet számolni, hogy egy valódi féldecis adaghoz egy kb. 5 ml-es teáskanál víz hozzáadásával 3-4%-kal hígítunk, ezért semmiképp sem szabad túladagolni.

Ezzel el is jutottunk oda, miért nem érdemes jéggel kérni a whiskyt.

Egyfelől ez jellemzően azt jelenti, hogy hatalmas adag jégkockát kapunk a pohárba, ami hatalmas adag víznek felel meg, ami végül mind a whiskyt hígítja. Másfelől, amit nyerünk azzal, hogy a jegesre hűtött whisky kevéssé égetően alkoholos, azt elveszítjük azzal, hogy a hideg épp ugyanúgy lebénítja az ízlelést, mint maga az alkohol. Tovább rontja a helyzetet, hogy a jeget jellemzően kezeletlen csapvízből készítik, ezért még a csapvíz mellékízeivel is számolni kell.

 

 

Végül, de nem utolsó sorban: lehet a whiskyt koktélban is inni, számos klasszikus és új receptet lehet találni az interneten, szakkönyvekben, stb. Az ortodox rajongók ezt nyilván nem szeretik, én sem, de ettől még nem kell automatikusan elítélni mindenkit, aki whisky alapú koktélt készít.

 

Mivel a koktélkészítés tudományát nem lehet és nem is érdemes egy bekezdésben összefoglalni, tényleg csak annyit lehet mondani: mindenki hallgasson a józan eszére. A legjobb, amit tehet, hogy keres valakit, aki ért ahhoz, amit csinál, és rábízza a koktélkészítést. Vagy esetleg beleássa magát az elérhető információk tömegébe, és maga is szakértővé válik. Ha ezekre nincs lehetőség, vagy csak gyorsan el akarunk készíteni egy egyszerű receptet, igazából csak arra érdemes figyelni, hogy olyan whiskyt használjunk, amit a recept ír.

Ha az a ritka eset adódik, hogy egy adott márkát kér, akkor próbáljuk meg azt, vagy valami karakterében nagyon hasonlót beszerezni. Különben csak arra vigyázzunk, hogy ne valami durva különlegességet keverjünk el, ez egyrészt pazarlás lenne, másrészt egy nagyon karakterisztikus, mondjuk rendkívül erősen füstös íz nem az elvárt hatást fogja adni. Ilyenkor egyszerűen fogjuk a megfelelő típusú whiskyt, a legtöbbször skótot, és abból is valami standard, általában kiegyensúlyozott minőségű, nem túl erőteljes egzotikus ízű blendet vagy esetleg egy alapkategóriájú bourbont, és használjuk egészséggel.