Whisky-ínség vár ránk?
Az ital ára
2016-03-05 | Tallián MiklósAhogy számos más tömegcikk (sör, kávé, hamburger) piacán, úgy a tömény alkoholok között is volt gasztroforradalom: az elmúlt 10 évben a whiskypiac olyan ütemben bővült, amivel a kínálat nem tud lépést tartani. A whisky kiváló ürügy az ismeretterjesztésre: múltkor a kémiáról volt szó, most a közgazdaságtan következik.
Valószínűleg mindenki megérti azt az alapvető összefüggést, hogy ha egy adott termékre a kereslet növekszik, akkor erre a válasz a kínálat bővülésének és az árak emelkedésének valamilyen kombinációja lesz. Hiszen ahogy egyre többen keresnek valamit, úgy éri meg egyre többet termelni belőle. Ha a termelés nem tud lépést tartani, a fogyasztók között biztosan lesz olyan, aki képes és hajlandó többet is adni, csak hogy biztosan tudjon vásárolni. Magasabb árak mellett pedig másoknak is megéri belefogni a termelésbe, és így tovább, egészen addig, ameddig a rendszer újra egyensúlyba nem kerül. Ez (vagy csökkenő keresletnél a fordítottja) minden nagy változásnál lezajlik.
De mi történik akkor, ha a kínálat semmilyen módon nem tud megfelelő ütemben bővülni?
Az árak egyre csak emelkednek, az emelkedő árak vonzzák azokat a vevőket, akik vagy divatból, vagy a további áremelkedés reményében befektetési céllal vásárolnak, így a kereslet saját magát gerjesztve kezd bővülni. Az egész addig folytatódik, ameddig valamilyen sokk (az eredeti érdeklődés megszűnése, vagy a készletek elértéktelenedése, esetleg a pénzforrások elapadása) ki nem durrantják a buborékot.
Hogy kerül ez ide? Hát úgy, hogy pontosan ez játszódik le jelenleg a whisky világpiacán, azon belül is a felső kategóriában. Az elmúlt 10 évben a whiskypiac olyan ütemben bővült, amivel a kínálat nem tud lépést tartani, abból az alapvető okból, hogy a whiskyt muszáj évekig érlelni. Vagyis a jelenlegi nagyobb keresletet a tipikusan 10-18 éve lepárolt készletekből kell(ene) tudni kiegészíteni, ezek pedig ugye végesek, feltéve, hogy nincs időgépünk.
Van, aki szerint mindez kizárólag a Mad Men című sorozatnak köszönhető, de a valóság ennél prózaibb. Ahogy számos más tömegcikk (sör, kávé, hamburger) piacán, úgy a tömény alkoholok között is volt gasztroforradalom, és előtérbe került a helyi, kézműves, stb., ami az addig egyeduralkodó vodkáról / ízesített vodkáról nehezen volt elmondható.
Ezelőtt a whisky-ivó képe körülbelül ilyen volt:
Most pedig boldog-boldogtalan whiskyt iszik. Mivel a trend Amerikából indult, a bourbon piacán a jelenség sokkal erősebb, de a növekedés minden típusú whiskynél számottevő, és különösen erős a 30-40 dollár, vagy afeletti árú palackoknál.
Érdemes végignézni, hogyan reagáltak erre a gyártók:
-
Áremeléssel. Számos ritkább tétel ma a 10 éves árának akár öt- vagy tízszeresébe kerülhet.
-
Különösen durva próbálkozás volt az áremelés elkerülésére a Beam Suntorytól, hogy a Maker’s Mark iránti növekvő keresletet látva arról kezdtek ötletelni, hogy némileg vizezik a terméket, így egyszerűen többet tudnak eladni - a közfelháborodás hatására azonban elálltak a tervtől.
-
Új termékek piacra dobása, ez az alacsonyabb árkategóriában akár tényleg alacsonyabb alkoholtartalmú, ízesített, whisky alapú szeszesitalokat is jelenthet. A felső kategóriában szintén bele lehet futni mindenféle ízesített whiskybe, bár kérdés, hogy ezek megérik-e az esetenként többszáz dolláros árat. Ennél sokkal jobb gyakorlat, amit több skót whiskykészítő is elkezdett űzni, hogy a megfelelően érett, addig jobbára amerikai tölgyfahordóban pihenő whiskyt fél-egy éven át valami jellegzetesebb aromát adó hordóban érleli tovább palackozás előtt. Ez lehet korábban sherryt, portóit, madeirát (szóval valamilyen likőrbort), vagy akár tokajit tartalmazó hordó, amelyből az édesebb jegyek belekerülnek a whiskybe. Az így készülő whiskyben nincs semmi, a puristák szerint megengedhetetlen hozzávaló, sőt, a használt likőrboros hordóban érlelés hagyományos eljárás, viszont az ízviláguk új a mostani piacon jellemző skót whiskykhez képest. Így aztán jól meg lehet őket különböztetni a versenytársaktól, lehet mindenféle limitált szériákat kiadni, és így tovább.
-
Új beruházások: nem véletlen, hogy az élelmesebbek a whisky-robbanás kezdetén elkezdtek beszállni az iparba, mára számos különleges és nagyrészt új gyártó termékei közül lehet válogatni, és a kereslet egyelőre nem csökken. A teljesen új lepárlókon kívül persze újranyílt számos régi is, szerencsés esetben az eredeti berendezésekkel, és mint minden új szereplő, ők is különlegesebb minőséggel és ízekkel akarnak maguknak elég követőt szerezni a rosszabb időkre.
Mert ne legyenek kétségeink, a whiskyreneszánsz nem fog örökké tartani, most jön még elég jó év, aztán majd valami más lesz a legnépszerűbb, de még nem merném megjósolni, hogy a hipszter gin vagy az elit rumok, esetleg a szaké lesz a következő befutó. Mi, fogyasztók nagyon egyszerűen készülhetünk persze: tartalékoljunk. Ne vegyünk whiskyt csak azért, mert azt gondoljuk, később tízszeres áron eladhatjuk. Ez korántsem biztos, bár ahogy halad az idő, minden, amit most megveszünk, egyre ritkább lesz, nagyot tehát nem bukunk hosszabb távon. Viszont érdemes komolyan venni a félig tréfás tanácsot: egyszerre két üveggel vegyünk mindenből, az egyiket fogyasszuk egészséggel (és mértékkel), a másikat tegyük el, kihasználva, hogy megfelelő körülmények között a whisky akármeddig eláll.